„A szívem szakad meg – mondja Olha Kucher, a zaporizzsjai gyermekotthon igazgatója a Reutersnek. Aztán zokogni kezd. – Sajnálom. Erre egyszerűen nincsenek szavaim. Annyira sajnálom ezeket a gyerekeket. Olyan fiatalok. Nem akartuk elhagyni Ukrajnát, de sajnos el kell mennünk. Putyin egyszerűen embereket gyilkol. Nem értem, hogy az orosz emberek miért nem tudják elhinni, hogy bombáznak minket, hogy minket és a gyermekeinket gyilkolják meg.”
Sok gyermek el sem meri hinni, hogy most már biztonságban van
Kétszáztizenöt gyermek – a csecsemőtől a tinédzser korúig – hagyta el a délkelet-ukrajnai Zaporizzsjában lévő árvaházat, amikor az orosz csapatok megtámadtak egy közeli atomerőművet. Most már mindannyian biztonságban vannak egy lengyelországi szálláson.
1
A kétéves Varvara reggelizik egy lengyelországi szállodában, ahol ideiglenesen elszállásolták a zaporizzsjai gyermekotthon lakóit
2
A gyerekek és nevelőik huszonnégy óra vonatozás után érkeztek meg Lvivbe, ahonnan busszal utaztak tovább új otthonuk felé, Lengyelországba
3
A gyerekek türelmesen vártak a lvivi pályaudvar peronján, az idősebbek vigyáztak a fiatalokra, miközben a nevelők megszámolták őket
4
A 16 éves Vladimir Kovtun azt mondja a Reutersnek, hogy most már biztonságban érzi magát. „Félelmetes volt Zaporizzsjában, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák, és állandóan a pincében kellett bujkálnunk.” Reggeliznek a gyermekotthon lakói a lengyelországi Rawa Mazowiecka egyik szállodájában március 5-én