Augusztusban több százan gyűltek össze, amikor egy orosz ortodox pap megáldotta a szovjet diktátor, Joszif Sztálin hatalmas emlékművét Velikije Luki városában. Andrej Ivanov volt rendőrtiszt és történész, akinek rokonait Sztálin idején meghurcolták, egyike volt azon keveseknek, akik tiltakoztak.
„Krisztus feltámadt!” – kiáltott fel Antonij, egy orosz pravoszláv pap, miközben szenteltvizet locsolt a szovjet diktátor, Joszif Sztálin új emlékművének talapzatára és az eseményre összegyűlt többtucatnyi emberre. „Valóban feltámadt!” – válaszolták a bámészkodók az ortodox hagyományoknak megfelelően.
De az 56 éves Andrej Ivanov számára, akinek családja a Sztálin alatt kivégzett vagy üldözött szovjet állampolgárok milliói közé tartozott, a Pszkov környéki Velikije Luki városában álló, nyolc méter magas Sztálin-emlékmű megáldása valami sokkal baljósabb dolog feltámadását jelentette.
„Sokat tudok a témáról – és nem a nacionalista volt kulturális miniszter, Vlagyimir Medinszkij néhány populista cikkének elolvasásának köszönhetően, és nem csak másodkézből származó beszámolókból – nyilatkozta a Szabad Európa North.Realities című műsorának. – Ez a téma közel áll a szívemhez. Rendkívül negatív véleményem van erről az emberről.”
A Sztálinnak állított hatalmas bronz emlékművet augusztus 15-én avatták fel ünnepélyesen a Pszkovi terület Velikije Luki nevű városában. Az alkotás magánterületen áll, a kiskereskedések és raktárak számára polcrendszereket gyártó Mikron gyár főkapuja előtt. A szobor Mihail Kraszilnyikov szobrászművész alkotása, és eredetileg a déli Volgográd városának szánta, amelyet korábban Sztálingrádnak hívtak, és ahol a második világháború egyik legjelentősebb csatája zajlott. Az ottani tisztviselők azonban elutasították a vitatott emlékművet. Kraszilnyikov négy éven át sikertelenül ajánlgatta Oroszország szinte minden régiójának.
Aztán jött Velikije Luki. A várost néha Észak kis Sztálingrádjaként is emlegetik, mert az ottani német erők 1943. január 16-án, közel két hónapos bekerítés és ostrom után adták meg magukat a Vörös Hadseregnek.
Vlagyimir Putyin orosz elnök alatt rehabilitálták Sztálin imázsát, az állami média és olyan tisztviselők, mint Medinszkij, a diktátor állítólagos vezetői képességeit és a náci Németország elleni harc során tanúsított rátermettségét dicsérik.
„Mindössze húsz-harminc év alatt elértük azt, amit a civilizált Nyugat több mint egy évszázad alatt sem tudott” – jelentette ki Jurij Nazarov színész a Moszkovszkij Komszomolec bulvárlap beszámolója szerint a szoboravatáson Velikije Lukiban. Az ünnepség társrendezője Marija Sucsina színésznő volt, akinek nagyapját Sztálin alatt kivégezték.
„Számos új mártír”
Mivel Sztálin hívei nem vesznek tudomást arról a több millió szovjet állampolgárról, akiket uralma alatt meggyilkoltak, bebörtönöztek, deportáltak, száműztek és más módon üldöztek – valamint most is élő leszármazottaik, köztük Ivanov érzéseiről sem –, több mint száz emlékművet és mellszobrot állítottak neki, többségüket a 2005 óta eltelt években. A Levada Központ 2021-es felmérése szerint az oroszok 39 százaléka tartja Sztálint az orosz történelem „legkiemelkedőbb személyiségének”, 48 százalékuk pedig támogatja, hogy emlékműveket állítsanak neki.
A Mikron gyár igazgatóhelyettese, Vlagyimir Parsikov szerint „az emberek mindennap, amikor munkába érkeztek, kifejezték a vágyukat, hogy szeretnének egy Sztálin-emlékművet látni”.
Az ünnepségen Antonij atya elismerte, hogy az orosz ortodox egyház nagyon szenvedett Sztálin alatt, templomok ezreit rombolták le, papok ezreit végezték ki.
„De ennek köszönhetően számos új mártírunk van, akikhez most imádkozunk, és akik most segítenek nekünk az életünkben” – mondta. A regionális egyházi hatóságok gyorsan kiadtak egy közleményt, amelyben közölték, hogy Antonij atya részvétele az eseményen „engedély nélkül” történt, és hogy belső vizsgálatot indítottak a megjegyzéseivel kapcsolatban.
„Tettei és kijelentései nem tükrözik a szent Orosz Ortodox Egyház álláspontját, személyes nézetei és meggyőződései” – áll az egyház közleményében.
„Tennem kellett valamit”
A közeli Novoszokolnyiki település lakosa, Ivanov azért utazott Velikije Lukiba, hogy tiltakozását fejezze ki a diktátor dicsőítése ellen. Egyedül állt a város központi terén, kezében egy Sztálin-ellenes táblával, amelyen Alekszandr Galics szovjet énekes és disszidens költő szövegei voltak.
„Amikor a közösségi médiában olvastam az avatásról szóló bejelentést, tudtam, hogy tennem kell valamit” – mondta.
Ivanov, aki el akarta kerülni a rendezvényen a sztálinistákkal való konfrontációt és a hatóságok provokációit, egyszemélyes sztrájkőrséget tartott a központi téren, amelyet Konsztantyin Rokosszovszkij marsallról neveztek el, akit Sztálin a harmincas években letartóztatott és megkínzott, de szabadulása után a Velikije Luki környéki csatában a szovjet erők parancsnoka volt.
Ivanovnak nem ez volt az első, Putyin alatt elkövetett rendszerellenes fellépése. Miután több mint húsz évig szolgált a rendőrségnél, 2015-ben nyugdíjba vonult. Később a liberális Jabloko párt regionális törvényhozója lett. Az elmúlt években jogi tanácsadóként dolgozott az OVD-Info-projektnek, amely az oroszországi rendőri tevékenységet és túlkapásokat figyeli. Amióta Oroszország 2022 februárjában megkezdte teljes körű invázióját Ukrajnában, Ivanov több háborúellenes tüntetésen is részt vett.
Elmondása szerint augusztus 15-i tiltakozását „nemcsak az emlékmű, hanem a háború elleni tiltakozásnak is” tekinti.
Ivanov elmondta, hogy szerinte a szobrot elsősorban azért állították fel, mert a gyár „katonai megrendelésre” dolgozik támogatva a háborút.
„Ez egyben a hatalom iránti tisztelet demonstrációja is – tette hozzá –, egyfajta garancia a vállalat prosperálására és a további állami megrendelések, köztük a védelmi megrendelések megszerzésére.”
Ivanov felidézte, hogy amikor a hetvenes években iskolába járt, nagyon keveset hallott Sztálinról tanáraitól és szüleitől.
„Csak a saját rokonaim történetét ismertem, akiket meghurcoltak” – tette hozzá, és kifejtette, hogy ma már „zsarnoknak, gyilkosnak, tekintélyelvűnek” látja Sztálint.
