Úgy néz ki, hogy a Kétfarkúakat semmi nem menti meg attól, hogy a közhatalom közelébe kerüljenek. Ez identitásbeli és szervezeti problémákat is jelenthet a viccpártként elkönyvelt formációnak. A szokásos „bemennek-e az ellenzéki összefogásba” kérdés is hamarosan aktuális lesz, de egyelőre saját szerepüket kell meghatározniuk a NER-ben.
Kolos éveken át alvó sejt volt. Most aktiválta magát, vagyis passzivista lett, és a dunakeszi városbejáráson mutogat festésre kiszemelt, megmagyarázhatatlan rendeltetésű út menti betondarabokat, rozzant padokat. Leméri őket, hogy festékekkel elő tudjanak készülni az áprilisra tervezett városszépítő akcióra. Napsütéses szombat délelőtt, a Kutyapárt városbejárásán hatan-nyolcan vannak.
A kutyapártosok ilyenkor mérik fel helyi szimpatizánsokkal, hogy milyen településszépészeti akciókat csináljanak majd, és bár Dunakeszi alapvetően rendben van, mondják, azért itt is lesz festés, talán kátyúzás is. Kétszáz eseményt szerveznek országszerte az év első három hónapjában, száztíz bejárást, kilencven klubot.
Ők lesznek azok (Dunakeszi-városbejárás)
„Találjuk ki, hogy ki hogyan tud bekapcsolódni, és csapassuk együtt” – ezt már a péceli fórumon/klubon mondja pár nap múlva Kovács Gergely párttárselnök a szintén tíz fő körüli hallgatóságnak.
Sokszínű lett az MKKP tevékenysége, van például balettcsoport is – rántja vissza a társelnök a jegyzetelő újságírót a túlzott komolyan vételtől. Pedig a helyzet fokozódik: hogy aktivitásuknak vagy az ellenzéki politikai kínálat gyengeségének köszönhetően-e, nem tudni, de a Magyar Kétfarkú Kutya Párt népszerűsége erősödik. Februárban az Idea Intézet már parlamenti bejutási küszöb környékére mérte őket, a Medián szerint pedig a negyven év alattiak között ők a legnépszerűbb ellenzéki párt, nem sokkal lemaradva a Fidesz mögött.
„Amikor az ellenzék tehetetlen, akkor erősödik a Kétfarkú és a Mi Hazánk is – mondja Ruff Bálint politikai tanácsadó, elemző. – Csak míg az utóbbit az emberekben lévő tehetetlen düh, a Kutyapártot a reménytelenség érzése erősíti.”
Viccnek komoly
A jópofa attitűd/kommunikációs szerep a nyolc éve pártként működő formáció legfőbb védjegye, de miután 2022-ben is szereztek 3,27 százalékot a parlamenti választáson, lassan el kell kezdeni komolyan venni őket, még ha ezt ők mintha nem is forszíroznák annyira. Vagy legalábbis nem mutatják.
„Nem csinálnak mást, sem jobban, sem rosszabbul, mint eddig – mondja Ruff Bálint. – Szerintem náluk az a feladat, hogy hogyan lehet megtalálni azt a középutat, hogy ne vegyék magukat túl komolyan, de legyenek valamennyire összeszedettebbek. Ezt kéne csinálniuk ahhoz, hogy ne csak protestszavazatokat kapjanak, hogy jobb híján, a reménytelenség miatt szavazzanak rájuk, mert az a népszerűség jön és megy. Persze nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy mondasz valamit vagy túlzottan komolykodsz.”
Ő is le lesz festve
Ha nem is fából vaskarika egy antipolitikai politikai formáció, de a két szerep közti folyamatos váltást jelent. Híveik azért szeretik őket, mert mások, mint a hatalom megszerzésére törekvő többiek, szavazataikkal viszont a hatalomba kerülésüket segítik. Ha oda kerülnek, azzal mégiscsak csinálniuk kell valamit, akár szövetségeket kötni, szavazni, ami egyrészt felelősséggel jár, másrészt lehetőséget adna arra, hogy mostani, döntően önkéntességen és adakozáson alapuló közösségépítő és szociális tevékenységeiket közpolitikai szintre emelhessék.
Az ellentmondást programszinten a deliberatív (nyilvános vitákon alapuló döntéshozatali forma) és részvételi demokrácia hirdetésével igyekeznek feloldani. Részletek a programjukból: „Megteremtjük a lehetőséget az állampolgárok közvetlen bevonásával, hogy az állam döntéseibe néhány fontosnak tartott ember helyett milliók szólhassanak bele”; „Közösségek kellő információ birtokában képesek jó döntéseket hozni saját életükről. Szerintünk hosszú távon ezért nincs szükség egy külön politikai osztályra (…) Politikusként mi azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség.”
Ez jellemzően kisebb közösségek ügyeinek intézésében működő hatalomgyakorlási forma. Ennek megfelelően a nyugati világban húsz-harminc éve létező viccpártok tartósan jellemzően csak önkormányzati testületekig eljutó formációk, és mintha a Kutyapárt vezetői le is akarnák oltani nagyobb sikerekről álmodó szimpatizánsaikat.
„Nem sírom el magam, hogy nem vagyunk a parlamentben” – mondja Kovács Gergő, „többet lehet tenni helyben”. Ami persze a NER-parlament kritikája is lehet, de valószínűleg több ennél. Több megkérdezettünk említi, hogy a pártvezetés rendszeresen mondja, hogy jelentősen megnőtt állami támogatásukkal voltaképp jól elvannak, könnyebben finanszírozzák így a számukra – és a társadalom számára is – fontos akcióikat.
„Nem rossz szerep az övék, bár kicsit infantilis – mondja egy nem kutyapárti politikus. – Mi vagyunk isten ostora, de ne legyen felelősség, egyébként csináljátok ti. Ennél több nem nagyon látszik. Akkor van baj, ha túl sokan szavaznak rájuk.”
Az MKKP a viccpárt minősítéshez is ambivalensen viszonyul: egyrészt nem vitatják hasonlóságukat az ilyen formációkhoz, Kovács Gergely is beszélt arról a péceli fórumon, hogy a német Die PARTEI bejutott az Európai Parlamentbe. (A Kétfarkúak 2,6 százalékot kaptak 2019-ben.) Másrészt mindig hangsúlyozzák, hogy többek ennél, akcióikkal társadalmilag fontos ügyeket segítenek. Nemcsak buszmegállókat festenek street artosan, de több mint harmincmillió forint adományt gyűjtöttek Ukrajnának is. Most épp aggregátorokat akarnak kivinni, intenzíven beszálltak a menekültellátásba.
Mernek kicsit álmodni
Nem a közhatalomra hajtunk, a környezetet akarjuk először jobbá tenni – mondta egy interjúban Nagy Dávid pártigazgató, hangsúlyozva a közösségépítés fontosságát, amit egyébként minden párt hirdet, de úgy tűnik, egyedül az MKKP csinál.
Települési jelenlétük erősítése, a helyi aktivitások serkentése megágyazhat az önkormányzati választási sikernek. Mégis, ahhoz képest, hogy a 2017-ben párttá alakult Momentumnak honlapja szerint 114 önkormányzati képviselője, polgármestere, alpolgármestere lett első önkormányzati választásán, a régebb óta aktív Kutyapárt települési ambíciói visszafogottak. Nagy Dávid szerint harminc–hatvan helyen szeretnének bejutni az önkormányzatba.
2019-ben ez négyüknek sikerült listáról (az ötödik, Döme Zsuzsa/Suzi társelnök Ferencvárosban társadalmi alpolgármester, tehát nem választott, hanem kinevezett tisztviselő), de közülük ketten már nincsenek a pártban. A XV. kerületi Pálmai Attila másfél éve kilépett, és pár hónapja már a Momentumban politizál, a zuglói Victora Zsoltot kizárták.
Ehhez kapcsolódóan: Egy évvel a 2022-es választás előtt adott nagyinterjút lapunknak Kovács Gergely: „Mintha ellenzéki politikus lennék”
Önkormányzati aktivitásáról is ismert a Pokorni Zoltán hegyvidéki fideszes polgármestert keményen kritizáló, az önkormányzatban politizáló emblematikus politikusuk, Kovács Gergő. Ugyanakkor passzivitásáról is. A péceli fórumon említi, hogy „kiraktak az Oktatási Bizottságból, miután megírtuk az Öveges-programot”. (Az uniós pénzből finanszírozott, első körben még a Bajnai-kormány által indított iskolai Öveges-programot Lázár János még a Miniszterelnökséget vezető miniszterként vizsgáltatta meg 2013-ban, ennek megállapításait vette át egy OLAF-vizsgálat.) Az önkormányzat szerint a pártelnök a 17 bizottsági ülésből négyen volt csak ott, és mivel ez kis létszámú bizottság, egy hiányzó is veszélyezteti a döntéshozatalt. A bizottsági elnök emiatt olyan határozatot terjesztett be, amely felkérte Kovács Gergelyt, hogy fontolja meg, nem adja-e át egy olyan ellenzéki képviselőnek a mandátumát, aki be is tud járni az ülésekre.
A párt most önkormányzati képzést tart, amire 180-an járnak.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb milliárdos visszafizetést javasol az OLAF egy oktatási projekt miatt
Offshore helyett többmilliós házipénztár
Kétszázmillió az éves költségvetésük, ebből 150 millió jön az államtól – hangzott el a péceli fórumon. 150-200 településen pénzt is költünk – mondja a pártigazgató.
Több megkérdezettünk említi a pénzügyek átláthatatlanságát, így például 2020 tavaszán kilépett rákospalotai képviselőjük, Pálmai Attila. „Az egész szervezet nagyon átláthatatlan volt. Nem volt semmilyen pénzügyi kontroll afölött, hogy ki mire költ, vállalhatatlanul kusza volt az egész. Amikor ezt szóvá tettük, csak támadást kaptunk.”
Más forrásaink is említik, hogy a beszámolók szerint mindig több millió forint volt a házipénztárban a választás előtt. „Ez persze valójában el van költve. A tartósan túl nagy összegű házipénztár a háztáji, kockás füzetes pénzügyeket jelzi, amikor a pizzaszámlát is benyomjuk a költségek közé. Persze ezen mindenki átesik.”
Korábbi – önkéntes – pénzügyesük, Szirmai Zsuzsa is erről beszél. „Rendkívüli hanyagsággal találkoztam, hatalmas készpénzforgalommal, aminek nem volt nyilvántartása, nem voltak számlák, magas volt a pénztárhiány. De a legfőbb baj az volt, hogy a vezetők nem hajlottak arra, hogy szabályosak legyünk, ne csak sikeresek.”
A korábbi állami kampánytámogatás felhasználása kapcsán az Állami Számvevőszék is súlyos megállapításokat tett, mondja, de a hibákat nem sikerült javítani. Szirmai Zsuzsa szerint megint elmarasztalás várható.(Pártalapítványt kétévente, pártokat választás után ellenőriz az ÁSZ.) Felvetésünket, hogy nem politikai megrendelést teljesített-e az ÁSZ, a pártvezetésben csalódott, volt pénzügyes cáfolja, szerinte „azok jogos észrevételek voltak, a pártot kedveli a hatalom”.
A párttagság egyben a pártelit
A pártvezetés állítása szerint a Kutyapártnak már hétezer passzivistája van, amit megirigyelhetnének tőlük a hagyományos formációk is. Az aktivisták lojalitását más pártok is akciózással igyekeznek fenntartani, a Kutyapárt is azért indította az elmúlt pár hónap kétszáz rendezvényét, hogy megmozgassák őket. „Láttuk, hogy félelem van, és panaszkodás: kéne valami aktivitás a több ezer passzivistának” – mondja Kovács Gergő a péceli fórumon.
De ennek a hétezer embernek a párton belül nincs mobilitási lehetősége. Száz alatti a párttagok száma, taggá ugyanis csak meghívásos alapon válhat valaki. A pártelnök többlépcsős folyamatot ír le kérdésünkre, hogy ki lehet majd képviselő. Részt kell vennie a képzésen, ahol már be lehetett jelölni, ki szeretne listavezető lenni (valószínűleg nem egyéni, hanem kompenzációs listás mandátumokat fognak kapni a párt indulói a települési választásokon). A helyi passzivistacsoport (tagszervezetnek nem nevezhetjük, hiszen nem párttagokból áll) jelöl, és végül a párttagokból álló taggyűlés (amely más pártoknál a kongresszus) dönt.
Takarékosági szempontból hasznos, ha egy kongresszusra nem kell sportcsarnokot bérelni, de a párt legfontosabb ügyeiről, irányvonaláról így csak pár tucat ember dönt, akiknek jelentős része már fizetett pártalkalmazott, vagyis kevéssé független a munkaadójától, a pártigazgatótól. (Ennek dacára hallottunk olyan esetről, amikor a pártvezetés ki akart zárni valakit, de a tagság nem szavazta meg.)
Így meg van oldva a más pártoknál is ismert, Antall József szavaival „borzalmas tagság” problémája, cserében viszont – ha nem eléggé adaptív a vezetés – a párt is rugalmatlanná válhat, hiszen a vezetők általában a status quo fenntartásában érdekeltek, kihívójuk pedig nincs.
Sőt azok a csalódott volt tagok és szimpatizánsok, akikkel beszéltünk, azt mondják, hogy „eltávolítanak mindenkit, akinek ellenvéleménye van”. Tavaly július elején volt egy taggyűlés, ahol többeket ki akartak zárni, néhányukat sikerült is. Szirmai Zsuzsa szerint „a szólásszabadság romokban van a pártban”. Több kizárt bírósághoz fordult, mert szerintük szabálytalan volt a taggyűlés.
Egyikük szerint „nem pártként működik ez a társaság, egy valóságshow-hoz tudnám hasonlítani, amelynek Gergő és Döme Zsuzsa a főszereplője. Aki szembemegy, aki kritikát fogalmaz meg, akinek nem tetszik a rendszer, annak mennie kell.”
Többen említették, hogy legális vezetése sincs a pártnak, mert az új elnökség nincs bejelentve a bíróságra. Valóban, a birosag.hu szerint a szervezet egyik képviselőjeként még a tavaly kizárt Victora Zsolt szerepel, és az ő, illetve a másik két hivatalos képviselő, Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna képviseleti joga is megszűnt 2022. szeptember 25-én.
Még csak két képviselőt vesztettek – részben – emiatt, de ha sikeresek lesznek, problémát okozhat a fizetésleadás mostani formája is. Ez más pártban is létezik, de a Kétfarkúaknál az is meg van határozva, hogy összesen mennyit kereshet valaki, aki a párttól is és/vagy képviselőként egy önkormányzattól is kap fizetést; a többletet le kell adnia. „Ennek az a célja, hogy ne lehessen megvásárolni a képviselőt” – mondja kérdésünkre Kovács Gergely.
Európai Kutyák
A pártvezetés azzal is érvel a politikából származó jövedelmek limitálása mellett, hogy a szavazók nem az adott személyre, hanem a pártra voksoltak (ami igaz, hiszen mindenki listáról került be). Kérdés, mi lesz majd az első, egyéni körzetben nyert mandátumukkal.
Kovács Gergely 2021 tavaszán nagyinterjút ad a Szabad Európának
Amihez logikusan az kell, hogy jelöltjük közös ellenzéki jelölt legyen. Az álláspont most (is) az, hogy „az ellenzékkel nem szövetkezünk, de valós civil szervezetekkel lehetséges” – mondja Kovács Gergely.
Ruff Bálint szerint viszont az önkormányzati választáson nem nagyon lehet mást csinálni, mint koordinálni, valamilyen módon együttműködni a többi ellenzéki párttal. „Az a kérdés, hogy ezt milyen alapon teszed, és ha esetleg nyersz, akkor hogyan oldódsz vagy nem oldódsz fel ebben.” Szerinte helyben, esetenként kell dönteniük arról, hol érdemes önállóan indulni, és hol beállni más jelölt támogatói közé. Előbbire példaként Kovács Gergelyt említi, aki Pokorni Zoltán legesélyesebb közös ellenzéki kihívója lehetne a Hegyvidéken.
De a politikai elemző nem a településit forszírozná a Kutyapárt helyében, szerinte az áttörést az európai parlamenti választás jelentheti. „A fővárosban emblematikus helyeken el kell indulni, de az erőforrásokat, energiát, a politikát az EP-választásra kéne fordítani. Ez óriási lehetőség lenne minden olyan pártnak, amely be tudja csatornázni a dühöt és kiábrándultságot, mert a legegyszerűbben megugorható választás. De ha megnyernek egy-két mandátumot, és utána bohóckodnak tovább, akkor semmi nem lesz belőlük.”
Üvegplafon
Ha nincs demokrácia egy pártban, ahol mindenki dolgozhat, de nem tud beleszólni abba, hogy mi történik, az a párt belügye, és még a hamvasság érzését sem veszi el a nagyközönségtől, amely hamvasságot – a Momentummal ellentétben – a Kutyapárt meglepő módon még nyolc év után is őrzi, ami nem kis teljesítmény. Ez visszaigazolja eddigi stratégiájukat, miszerint nem fogtak össze senkivel a „füstös szobákban”. Ez valószínűleg nagyobb szerepet játszik hitelességük megőrzésében, mint a nyilvánosság előtti szellemes megjelenésük.
Jól kommunikálnak, jól hozzák az antipolitikus, laza imázst. Ugyanakkor ellenfeleik szerint ugyanúgy „lábra mennek”, mint a hagyományos pártok, és bár nem ezt hirdetik, a politikai kommunikáció náluk is erősebb az igazságkeresésnél.
Ami a választói döntésekben az eddigi választásokon az egyik oldalon az elvesztegetett szavazat problémája volt, az a másikon úgy jelent meg, hogy ha nincs kire szavazni, akkor szavazzunk rájuk.
Ruff Bálint szerint „tovább kellene lépni egyet. Nem az ellenzéki pártok vagy az intézményesült politika felé, inkább szellemileg. Például fontos lenne, hogy olyan embereket kössenek magukhoz, akik nemcsak vicceskednek, hanem mondjuk humorral, de lenne valami mondásuk is. Ha jól csinálnák, nagy pártot lehetne belőlük csinálni, de szervezetileg még nem alkalmasak rá.”
A párton belüli mobilitás nehézségei, a kritikusaik szerint hibádzó belső demokrácia megnehezítheti húzónevek és/vagy professzionális politikai karriert megcélzó arcok bevonzását/megtartását is. „Sokan vannak, akik a való világban dolgoznak, és nem bírják annyira a »majd valami leszt«, vagy hogy Gergőék akarnak mindenről dönteni. Emiatt sokan morognak és többen elmennek” – mondja egy nem kutyapártos, de őket elég jól ismerő politikus.
Kérdés, hogy ha igaz, amit a pártigazgató mond, miszerint nem a közhatalomra hajtanak, akkor miért szavazzanak rájuk az emberek, és tudatosítják-e ezt magukban potenciális választóik. „Hülyéskedni jó, de hogy kiben bízzál, kinek a kezébe tedd a sorsodat, arra azért már nem biztos, hogy elég” – mondja egy politikus.
A Fidesz kifejezetten védi őket, rosszat nem lehet róluk írni a pártsajtóban, mondja egy Fidesz-közeli forrásunk. „Az ellenzék ellenzékeként építgetik őket. Rombolni jók, és úgysem fognak rájuk szavazni az emberek, gondolják.”
Ruff Bálint jó stratégiának tartja, hogy ennyire távol tartják magukat az ellenzéktől. „Bár amikor Kovács Gergely megijedt Márki-Zaytól, és rosszul reagálta le, az mutatta, hogy még mindig hat rájuk, meg lehet ijeszteni őket azzal, hogy miattuk nem fog valami összejönni. Ezt a rossz politikai beidegződést el kéne felejteni. Ha az a céljuk, hogy leváltsák az Orbán-rendszert, akkor menni kell előre.”
A komolyodáshoz szerinte a Kétfarkúaknak rendszerdefiníciót kellene adniuk, mert a Fidesz-rendszerben más jelentősége lehet egy viccpártnak, mint máshol. „Hogy az ellenzék mit csinál, annak nincs jelentősége, de miért vannak ők, mit akarnak ők az Orbán-rendszerrel? Nem látom jelét náluk önmaguk definiálásának a NER-ben. Ebből a szempontból saját maguk üvegplafonját jelentik.”