Semjén magánakciója lehetett a kárpátaljai magyar foglyok menekítése, úgy tudjuk, még a kormányban sem tudtak róla

Semjén Zsolt maga vehette kézbe a szabadítás megszervezését

Semjén Zsolt olyannyira maga intézte az Orosz Ortodox Egyházzal a tizenegy kárpátaljai magyar hadifogoly kiszabadítását és Magyarországra hozatalát, hogy erről sem a külügyminisztériumban, sem a Miniszterelnökségen nem tudtak, emiatt komoly felháborodás van kormányon belül az akcióval kapcsolatban – mondta több, egymástól független forrás a Szabad Európának.

Meglepően nagy hallgatás övezi a múlt héten kiszabadult tizenegy kárpátaljai magyar hadifogoly sorsát a kormány részéről. Egy fogolyszabadulás alapesetben pozitív történet, amellyel kapcsolatban – egyébként teljesen érthető módon – a kiszabadításban részt vevők igyekeznek kihasználni a helyzetből adódó PR-lehetőségeket. Ehhez képest az érintettek vagy azok, akik az akciót megszervezték, nem szerepelnek a médiában, Semjén Zsolt két, nem sok konkrétumot tartalmazó nyilatkozatát leszámítva.

Be nem avatva

A Szabad Európa négy, egymástól független forrással beszélt, hogy megpróbálja feltárni a fogolyszabadítás hátterét. Forrásaink között van kormányzati, diplomáciai és olyan független szereplő is, aki napi szinten, foglalkozása részeként követi a háború fejleményeit, és rendelkezik orosz–ukrán kapcsolatokkal.

Mind a négy forrásunk egybehangzóan azt állította: az egész szabadulás/szabadítás Semjén Zsolt kizárólagos felügyeletével történt, senkit nem avattak be a kormány részéről, amelynek egyébként a felelősségi körébe tartozott volna egy ilyen, három országot is érintő, diplomáciailag rendkívül kényes lépés előkészítése és megszervezése.

Ehhez kapcsolódóan: NATO-beli megítélésünk a nem egyeztetett fogolyszabadítás nélkül sem lenne túl pozitív mostanában.

Az Index még június 8-án írta meg, hogy tizenegy kárpátaljai magyar katona egyházi szervezetek közvetítésével kiszabadult az orosz fogságból, és Magyarországra érkezett. Az ATV ezt követően megszólaltatta Semjén Zsoltot. A miniszterelnök-helyettes először azt nyilatkozta a televíziónak, hogy „ez az Orosz Ortodox Egyház gesztusa Magyarország iránt”, ő pedig „emberi és hazafias kötelességét teljesítette”.

Egy nappal később, amikor már ismert volt, hogy Ukrajna utólag kért tájékoztatást az ügyről, a kormányfő helyettese arról beszélt a Mandinernek, hogy ő az ukránok helyében „inkább megköszönte volna”, majd azt mondta, az érintett tizenegy katona már „nem hadifogoly, hanem szabad ember”.

A pátriárka bizalmasa odaszól

Forrásaink szerint az Orosz Ortodox Egyház magyarországi vezetője, Hilarion Alfejev metropolita, Kirill orosz pátriárka bizalmasa először Soltész Miklóst, a Miniszterelnökség egyházügyi államtitkárát értesítette a lehetőségről. A KDNP-s képviselő szólt Semjén Zsoltnak, a pártelnök, miniszterelnök-helyettes pedig maga vette kézbe a szabadítás megszervezését. Azt több forrásunk is megjegyezte, hogy az orosz egyházi vezető orosz kormányzati jóváhagyás nélkül biztosan nem járhatott el ilyen ügyben.

Hilarion metropolitától indulhatott a szabadítási akció

Mind a négy informátorunk azt mondta, hogy sem Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, sem Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nem tudott az akcióról, forrásaink szerint nagy kérdés, hogy Orbán Viktor kormányfőt mennyire avatták be a részletekbe. Többen azt valószínűsítették, hogy az érintett szakszolgálatokat sem tájékoztatták.

Információink szerint a tizenegy katona az északkelet-ukrajnai Kupjanszk városánál esett fogságba, a Bahmuthoz közeli településen tavasszal folytak heves harcok. Egy informátorunk szerint mind a tizenegy férfinek magyar neve van, de nem mind tartja magát magyarnak. Hogy a foglyok hogyan, milyen útvonalon kerültek Magyarországra, arról senki nem tud részleteket, de egy forrásunk figyelemre méltónak nevezte, hogy „a miniszterelnök-helyettes láthatóan saját hatáskörben mozgásba tudta hozni a schengeni határvédelmi rendszert úgy, hogy erről más nem tudott a kormányban”.

Ehhez kapcsolódóan: Kirillnek egyszer már tett komoly gesztust a magyar kormány, nem foglalkozva a diplomáciai következményekkel.

Információink szerint az érintett felelős kormánytagok részéről komoly a felháborodás a történtek miatt több szempontból is. Egyrészt – bármennyire is mélyponton vannak a magyar–ukrán kapcsolatok – egy ennyire kényes ügyben vélhetően történt volna információcsere Budapest és Kijev között valamilyen formában, ha nem magánakcióról van szó; ha nem is feltétlenül azért, mert a kormány szem előtt tartotta volna az ukrán vezetés szempontjait, de tájékoztatás híján bárki előre biztosra vehette a diplomáciai botrányt, amely a NATO-beli megítélésünket is tovább rombolhatja.

Inkább maradnak bölcsek

Másrészt egy megfelelően előkészített fogolyszabadítás mindenképpen pozitív PR-értékkel bírt volna a kormánynak, még ha nem is arra kell gondolni, amit egyes ukrán lapok írtak, hogy a magyar katonákkal esetleg valamilyen, Oroszországot éltető és Ukrajnát kritizáló szöveget mondattak volna kamerába.

De például olyan képsorok, hogy az érintettek magyar kormánykísérettel elutaznak a határra, majd átmennek ukrán oldalra, ahol az ukrán kormány képviselői és a családtagok üdvözlik őket, egyszerűen a politika alaptermészete szerint jöttek volna jól akár a magyar, akár a kijevi vezetésnek.

Ehhez képest a már idézett két Semjén-nyilatkozaton túl semmilyen kommunikáció nincs a kiszabadult foglyokról. Egy forrásunk ezt annak tudja be, hogy „miután mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar kormányt miniszterelnök-helyettesi szinten lehet manipulálni Oroszországból”, a kabinet egyszerűen a csendben maradás stratégiáját választotta, abban bízva, hogy minél hamarabb feledésbe merül az ügy. Egy másik forrásunk szerint a minimálisan szükséges kommunikációt kiszignálták magára az érintettre, Semjén Zsoltra. Hogy a tizenegy ember most hol van, arról egyik forrásunknak sem volt információja.

Az ügyben kerestük Semjén Zsoltot, a KDNP, a Miniszterelnökség, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztályát is, válaszaikat közölni fogjuk.