Szuverenitásvédelmi Hivatal: 33 év után a titkosszolgálatok újra legálisan megfigyelhetik az egész társadalmat

Ahol a szálak összefutnak: Orbán Viktor és Rogán Antal

A Fidesz-propaganda kiszolgálója, választási kampányszerv, amely ugyanakkor bárkit bármilyen ürüggyel vizsgálhat – nagyjából ez a konszenzusos értékelés a napokban elfogadott törvény alapján felálló Szuverenitásvédelmi Hivatal szerepéről. De hogyan kapcsolódik mindez a titkosszolgálatok hatalompolitikai célú és nem szakmai alapú felhasználásához, aminek eddig is voltak jelei, különösen a Fidesz kormányzása alatt? Hogyan veheti át ebben a Fidesz megrendelői szerepét a hivatal? Ki kinek a tartótisztje: a hivatal a szolgálatoké, vagy fordítva? Vagy ez valójában egy: a Párt?

„A Fidesz és a Szabad Demokraták Szövetsége a belügyminiszter lemondását követeli, mert állítása szerint az állambiztonsági szolgálat mind a mai napig adatokat gyűjt az ellenzéki pártokról és szervezetekről (…) A Fidesz és az SZDSZ a fővárosi főügyészségnél feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények miatt. Egyúttal panaszt emeltek amiatt, hogy a BM tevékenysége sérti az Alkotmányban és a törvényekben védett alapvető polgári és személyiségi jogokat, valamint a politikai pártok szabad működésének alapelvét.”

Ez volt az úgynevezett Dunagate-ügy. 1989. október 23-án kikiáltották a köztársaságot, hatályba lépett a demokratikus alkotmány, de közben az állambiztonság belső elhárítási osztálya titkos eszközök segítségével továbbra is megfigyelte az ellenzéki pártokat, ami az új Alkotmány alapján már alkotmánysértő volt. Egy titkosszolgálati munkatárs azt is segített filmre venni, hogy a szabad választásokra készülő Belügyminisztériumban folyik a titkosszolgálati iratok megsemmisítése.

A botrány nyomán Horváth István belügyminiszter 1990. január végén lemondott. Kormányhatározat kötelezte a belügyminisztert és a honvédelmi minisztert arra, hogy helyezzék hatályon kívül az állambiztonsági szervekkel kapcsolatos belső utasításokat. (De markáns az a vélemény is, miszerint a Dunagate-ügy csak arra szolgált, hogy az úgynevezett III/III-as, a belső elhárítással foglalkozó állambiztonsági szervezet látványos beáldozásával, felszámolásával érintetlenül át lehessen menteni a rendszerváltás utánra a többi állambiztonsági szervezetet, hálózataikat, és a nyilvánosság elől elzárva tartani iratanyagaikat.)

2021. július 18-án jelent meg a Direkt36 cikke a Telexen arról, hogy a Pegasus nevű izraeli kémszoftverrel figyelték meg az Orbán-kormány kritikusait és magyar újságírókat is. A Pegasus-megfigyelések lelepleződése után az Orbán-kormány először tagadott, majd hallgatott, végül elismerte, hogy használták a kémszoftvert. Több feljelentés nyomán az ügyészség titkos információgyűjtés gyanújával indított nyomozást, amelyet 2022 júniusában bűncselekmény hiányával indokolva lezárt: szerintük a megfigyelések törvényesek voltak.

Ugyanerre jutott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálata. Ennek teljes anyaga 2051-ig nem nyilvános, de 2022 elején a főbb megállapításokat ismertette Péterfalvi Attila NAIH-elnök. Szerinte a megfigyelések indokaként nemzetbiztonsági kockázatra hivatkoztak a megrendelők.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy 2022. októberi ítéletében kimondta, hogy Magyarországon nincs független, külső kontroll a megfigyelések ellenőrzése felett, és arra a NAIH is alkalmatlan.

2023. június közepén az Európai Parlament elfogadta a Pegasus-botrány nyomán felállt vizsgálóbizottság jelentését, és egy jogilag nem kötelező erejű állásfoglalást is. Ez felszólította Magyarországot, hogy a kémszoftverek használata előtt minden esetben független bíróság engedélyezze az igazságügyminiszter helyett, a magyar hatóságok hitelesen vizsgálják ki a visszaélések gyanúját, illetve garantáljanak érdemi jogorvoslati lehetőségeket. A magyar kormány ezt visszautasította, mondván, a nemzetbiztonság szabályozása nemzeti, nem uniós hatáskör.

2023 novemberében a magyar parlament elfogadott egy törvényt az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) felállításáról. Ez a hivatal az általa a magyar állam szuverenitását sértőnek vélt cselekmények és szereplők esetében a titkosszolgálattól is kérhet/kaphat adatokat a vizsgálatához.

A törvényt mi is több cikkben elemeztük. Minden értékelés említi, hogy a hivatal bárki ellen felléphet, és ehhez felhasználhatja a titkosszolgálatokat. A pártállam úgynevezett demokratikus ellenzékének prominens képviselője, Haraszti Miklós viszont egyenesen új titkosszolgálati törvénynek nevezte a szuverenitásvédelmi törvényt. „A hivatal teljesen hivatalosan és totális szabadsággal a titkosszolgálatokkal dolgozhat bárki ellen – mondta lapunknak a rendszerváltás után egy parlamenti cikluson át SZDSZ-es képviselő, később az EBESZ sajtószabadság-referense. – A titkosszolgálati vonal újra beállt” – tette hozzá Haraszti, aki a pártállami állambiztonság megfigyeléseinek egyik kiemelt célszemélye volt.

A hivatal autonómiája

Az SZVH autonóm, a parlamenti politikai többségtől is függetlenül működő szervezet, amelyet senki nem utasíthat.

A felállításáról rendelkező törvény 1. §-a szerint autonóm államigazgatási szerv, amely „feladatainak ellátásában független, csak jogszabályoknak van alárendelve, feladatkörében más személy vagy szerv által nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten és minden más intézmény, szerv, politikai párt, társaság, egyesület, jogi vagy természetes személy általi befolyásolástól mentesen látja el. A hivatal számára feladatot csak törvény írhat elő.”

A törvény megfogalmazása szerint „szervi jogállással bíró központi költségvetési szerv”, amelynek költségvetése a központi költségvetésben önálló fejezet. A saját költségvetésére vonatkozó javaslatát maga állítja össze, azt a kormány változtatás nélkül terjeszti be az Országgyűlésnek.

Olyannyira nem befolyásolható éves költségvetésének megkurtításával sem (ami például a közmédiát vagy a Médiatanácsot sújthatná, ha nem felelnének meg a politikai elvárásoknak), hogy a hivatal költségvetését úgy kell megállapítani, hogy az ne legyen kevesebb az előző évi költségvetésénél, sőt: „A hivatal tárgyévi költségvetése kizárólag a hivatal hozzájárulásával csökkenthető.”

A hivatal vezetőinek autonómiáját különösen erőssé teszi a „legfőbb szuveréneknek” járó mentelmi jog. A mentelmi jog olyan jogosítvány, amelynek célja az, hogy a parlament, illetve más közhatalmi szervek függetlenségét óvja a külső befolyásolástól azáltal, hogy fokozottan védi a parlament tagjainak személyes biztonságát.

Így a képviselőkkel szembeni büntetőeljárások megkezdéséhez és lefolytatásához szükséges a parlament jóváhagyása annak érdekében, hogy a képviselőket megóvja a megalapozatlan büntetőeljárástól. A képviselő a parlamenten kívül nem vonható felelősségre képviselői tevékenységének gyakorlása, így a parlamentben kifejtett véleménye vagy leadott szavazata miatt. (Ezt mandátumának lejárta után sem lehet megtenni.) A mentelmi jog nemcsak a parlamenti képviselőket, hanem például az alkotmánybírókat, a bírókat és az ügyészeket, valamint az Állami Számvevőszék elnökét is megilleti. És már az SZVH elnökét is.

Az SZVH autonómiája tehát teljes, vagyis a titkosszolgálatok direkt politikai irányítottságának vádja könnyen cáfolható, amikor a hivatal hírigényét elégítik ki. Ez egy esetleges uniós vizsgálat esetében fontos lehet. Azzal ugyanis, hogy a kormánypárthoz mennyire lojális ember fogja vezetni, a jogi ellenérvek, jogállamisági feltételek nem tudnak mit kezdeni.

Jogorvoslat nélkül

A személyes mentelmi jognál is fontosabb, hogy a hivatal eljárásai is kívül kerültek a bírósági felügyeleten, pedig ilyen szűrő még a parlament döntései kapcsán is létezik: az Alkotmánybíróság.

Az SZVH-t a bírói kontroll teljes hiánya a parlament és az állam, a közigazgatás szerveitől is megkülönbözteti. Nem csak a munkája fölött nem gyakorol senki felügyeletet, de döntései nyomán sem kérhető jogorvoslat. Az új törvény kimondja, hogy vizsgálatai nem számítanak közigazgatási eljárásnak, így nem kerülhetnek közigazgatási bíróság elé.

De ez sem példa nélküli: az Állami Számvevőszéknek (amely szintén nem minősül közigazgatási szervnek) a pártok működésének és gazdálkodásának törvényességi ellenőrzése kapcsán hozott hatósági döntéseivel szemben sincs semmilyen jogorvoslati lehetőség – például az ellenzéki pártokat pénzelvonással büntető döntéseivel szemben. Viszont a Magyar Államkincstár ellen, amely az ÁSZ döntése nyomán visszatartja a párttámogatásokból a kiszabott bírságot, már lehet panasszal élni – kis esélye van a sikernek, mert a végrehajtónak nincs mérlegelési joga. (Az ÁSZ szerint egyébként ő ilyenkor sem hatóság, mert törvény rendeli el a büntetések mértékét. Ugyanakkor a tiltott párttámogatás tényét mégiscsak ő állapítja meg.)

A szuverenitásvédelmi törvény Alaptörvény-ellenességét – ahogy korábban Lázár Domokos, az Eötvös Károly Intézet kutatója értékelte lapunknak – leginkább talán a normavilágosság elvének sérelme mutatja. A törvény szövegéből nem derül ki, hogy pontosan mit és mivel lehet megsérteni ahhoz, hogy az SZVH vizsgálódjon.

Az esetleges Alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság (AB) vizsgálhatja. Alkotmányjogi panasszal az az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek Alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be az ügyében folytatott bírósági eljárás során. Ezért Dojcsák Dalma, a TASZ ügyvezető igazgatója szerint alkotmányjogi panasszal csak konkrét SZVH-vizsgálat után lehet próbálkozni.

A parlamenti képviselők negyede viszont kezdeményezheti bármely törvény felülvizsgálatát az AB-nál.

Megkérdeztük öt parlamenti párt sajtóosztályát, hogy parlamenti frakciójuk tervezi-e, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul (más ellenzéki pártokkal együtt) a szuverenitásvédelmi törvény kapcsán. Csak ketten válaszoltak, a DK, a Momentum és az MSZP nem.

„A Jobbik – Konzervatívok részéről nem merült fel ilyen kezdeményezés, de nyitottak vagyunk” – volt az egyik válasz. Az LMP-sajtó szerint pedig „egyetlen párttól sem érkezett ilyen megkeresés az LMP irányába”.

Frissítés: cikkünk megjelenése után az MSZP is válaszolt: tervezik ezt a lépést, írták.


Nem ilyen egyértelmű a helyzet az SZVH-t érintő polgári eljárások indításával kapcsolatban, de Dojcsák Dalma, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezető igazgatója szerint polgári jogi úton sem lehet elégtételt kérni, ha például a hivatal bárki/bármi ellen nyilvános lejárató hadjáratot indítana. „Ha egy állami szerv az eljárásában valakiről valótlanságot állít, az ellen a polgári bíróságok bevett joggyakorlata szerint nem lehet polgári személyiségi pert indítani. Meg lehetne próbálni egy polgári pert indítani, de valószínű, hogy ezt a polgári bíróságok nem fogadnák be.”

Állandó hírigények

A nemzetbiztonsági törvény klasszikus titkosszolgálati feladatokat sorol fel az állam védelmével kapcsolatban. (A többször módosított 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 3–9. paragrafusa.) Az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvény a hosszú feladatlistából semmit nem vesz át, viszont az SZVH bármit vizsgálhat, amit a törvényben nem definiált szuverenitással kapcsolatban lévőnek ítél. Az általa a szolgálatoktól igényelt titkos adatgyűjtéshez így nincs szükség más törvényi megalapozásra, mint a szuverenitásvédelmi törvényre.

Az SZVH felállításával a szolgálatok már jogszerűen kötelezhetők olyan feladatokra, amelyek nem tartoznak törvényben meghatározott feladataik közé. De ezt már nem a politikai vezetés adja nekik, akik így moshatják kezüket, ha egy kémszoftvert esetleg egy ellenzéki politikus ellen használna a szolgálat.

2022 májusában átalakították a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúráját. Létrejött egy úgynevezett nemzetbiztonsági fúziós csúcsszerv, a Nemzeti Információs Központ (NIK). A NIK már nem csak kormányzati tájékoztató, elemző tevékenységet lát el. A nemzetbiztonsági szolgálatok közül – a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben meghatározott kivétellel, valamint az irányító miniszter igényén kívül – hírigényt csak a NIK teljesíthet.

Fontos változás volt az is, hogy a szolgálatok (a katonai titkosszolgálat kivételével, ami maradt a HM-nél) egy helyre kerültek, a Miniszterelnöki Kabinetirodához, az Orbán Viktor által politikainak nevezett kormányzás centrumába, oda, ahonnan a propagandát is irányítják.

A szuverenitásvédelmi törvénynek a Záró rendelkezések közé elrejtett 24. §-a módosítja a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényt azzal, hogy A Nemzeti Információs Központ a hírigény-teljesítéssel kapcsolatos feladata során a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvény szerinti feladatok ellátásának elősegítése céljából a hírigények kapcsán rendelkezésre álló, illetve aktuálisan keletkezett információk felhasználásával a Szuverenitásvédelmi Hivatal részére tájékoztató tevékenységet folytat.” (Kiemelés tőlem – K. Gy.)

Vagyis a titkosszolgálati csúcsszervet, a Nemzeti Információs Központot (NIK) az SZVH ha nem is irányítja, de „hírigényt” támaszt felé, amit annak teljesítenie kell – vagy „folytatni”, mert még ez sem egyértelmű a törvényszövegből, hogy kell-e ehhez megrendelés.

A NIK pedig ugyan „egy szinten van” a többi szolgálattal, de mégis fölöttük áll, mert a szolgálatokhoz érkező különböző „hírigények” csak rajta keresztül haladhatnak, másrészt a szolgálatoknak minden begyűjtött információjukat meg kell osztaniuk vele.

Tehát ha az SZVH vezetője úgy dönt, hogy vizsgálatot folytatna egy közéleti kérdésekkel foglalkozó médiumról vagy civil szervezetről (egyébként a törvény szövege szerint függetlenül attól, hogy az kap-e pénzt külföldről), akkor felkéri erre a NIK-et, aki továbbítja a kérést a megfelelő titkosszolgálathoz, köztük akár a titkos adatgyűjtést technikailag elvégző Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz.

„Az újdonság ebben a törvényben, hogy legalizálja a totális megfigyelést. Eddig is tudtuk, hogy a Pegasusszal megfigyeltek, de a 24. paragrafus legalizálja, hogy ez a hivatal a titkosszolgálatok függeléke” – mondja Haraszti Miklós.

A titkos információgyűjtés külső, a titkosszolgálattól független engedélyhez kötött. Elkülönítve szabályozzák a bűnüldözési és a nemzetbiztonsági céllal végzett titkos információgyűjtés szabályait. Bűnüldözési célú titkos információgyűjtésre a rendőrségen kívül az ügyészség és az adóhatóság jogosult, és egy erre kijelölt bíró adhatja meg rá az engedélyt. Nemzetbiztonsági céllal (de ezek között is több kapcsolódik bűncselekmény gyanújához) a titkosszolgálatokon kívül a Terrorelhárítási Központ (TEK) végezhet titkos információgyűjtést, és az igazságügyminiszter engedélyezheti.

A titkos adatgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést a szolgálatok főigazgatói nyújthatnak be a nemzetbiztonsági törvény szerint. Ennek tartalmaznia kell

a) a titkos információgyűjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy körét, illetőleg az azonosításra alkalmas – rendelkezésre álló – adatokat;

b) a titkos információgyűjtés megnevezését és szükségességének indokolását;

c) a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva.

A szuverenitásvédelmi törvény szerint ezután a titkos adatgyűjtéshez elég az SZVH hírigénye. Ha pedig a hivatal a titkosszolgálat "fedőszerve", akkor a szerepe körülbelül annyira „megrendelői”, mint a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-é a műsorgyártó MTVA felé. Semennyire.

Az SZVH pedig senkinek sem tartozik magyarázattal, és nincs dokumentálási kötelezettsége sem.

Nem szankcionál, de küldheti a NAV-ot

Dojcsák Dalma, a TASZ ügyvezető igazgatója a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak a titkosszolgálat(ok)kal való kapcsolata kapcsán a jogszabálynak azt a paragrafusát emelte ki (az 5.-et), amely szerint a hivatal bármilyen állami (és nem állami) szervvel köthet megállapodást a feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás nyújtása érdekében.

„Ez csak a személyes és minősített adatok védelmére vonatkozó követelmények megtartásával köthető meg, és a GDPR szerint ezeket az adatokat csak célhoz kötötten lehet kezelni. De ha ők azt mondják, hogy a szuverenitásvédelem olyan cél, ami indokolja az adatok kezelését, akkor simán lehet, hogy csereberélni fognak adatokat egymás között, amit a nyilvánosság soha nem fog megtudni” – mondja a szakértő.

A törvény szerint (7. paragrafus 4. bekezdés) ha a közreműködésre kötelezett szervezet – például a TASZ – nem működik együtt, nem ad adatot magáról, akkor a hivatal ezt rögzíti, és éves jelentésében kiemeli. Vagyis a hivatalnak nincsenek szankcionálási jogosítványai. Ennek kapcsán viszont Dojcsák Dalma arra hívta föl a figyelmet, hogy „ha a hivatal együttműködési megállapodást köt a NAV-val, akkor megállapodhatnak, hogy az adatszolgáltatás elmaradása esetén a NAV jön, és elkezd vizsgálódni a szuverenitás védelme érdekében. A NAV pedig már olyan hatósági jogosítványokkal rendelkezik, aminek nehezebb ellenállni.”

A TASZ álláspontja szerint – amit több civil szervezettel közös nyilatkozatuk is említ, és mi is erre a chilling effectre hívtuk föl a figyelmet korábbi cikkeinkben – a törvény valódi veszélye az, ha az emberek, szervezetek elkezdik alávetni magukat neki. „Nincs szabályozva az eljárás, nincs szankció, úgyhogy mi azt gondoljuk, hogy ez az egész azért van, hogy az emberek öncenzúrát gyakoroljanak, és elkezdjenek együttműködni a hivatallal” – mondja a TASZ ügyvezetője. Épp ezért a TASZ lényegében polgári engedetlenséget hirdet, kijelentve, hogy nem veti magát alá a törvénynek.

Megkérdeztük Dojcsák Dalmát, hogy ez miben fog megmutatkozni. „Ha a hivatal vizsgálódna nálunk, akkor közöljük vele, hogy minden legitim jogszabálynak megfelelünk, az erről szóló információk elérhetők a honlapunkon, és nem gondoljuk, hogy bármire kötelezhet minket egy ilyen propagandaszerv.”

A törvény 26. paragrafusa szerint a hivatal elnöke és elnökhelyettese bármilyen minősített adat felhasználására kontroll nélkül jogosult. Dojcsák Dalma szerint ez olyan nyilvánosságra hozott jelentéseket fog eredményezni, amilyeneket az amerikai alapítványok magyar szervezeteknek nyújtott támogatásának titkosszolgálati vizsgálata nyomán láttunk. „A politikai céloknak megfelelően fogják részlegesen nyilvánosságra hozni. Bizonyos részletek el lesznek fedve, mások nyilvánosságra lesznek hozva, és pont olyan mixet lehet tálalni, hogy nagyon veszélyesnek és gyanúsnak tűnjön ez a tevékenység.”


Ki kapja a végén a jelentéseket?

A szolgálatoknak mindig is törvényben megszabott feladatuk volt a kormányzati „hírigények” kielégítése. A Miniszterelnökség irányítása alatt eleve közvetlenebbül kell kiszolgálniuk az esetleg „hírigények” formájában feléjük érkező politikai megrendeléseket. Ezeknek valószínűleg csak kis része jut a nyilvánosság tudomására, de Kocsis Máténak és Németh Szilárdnak is voltak politikai megrendelésként értelmezhető kijelentései/elszólásai.

A szolgálatoknak ráadásul mindent dokumentálniuk kell, ezért is vannak jelei annak, hogy bizonyos feladatokat a politika (vagy a szolgálatok) magán-titkosszolgálatoknak szervezett ki. (Lásd a Black Cube magáncég magyar civil szervezeteknek csapdát állítani igyekvő kísérleteit.)

A megrendelői munkát most a Fidesz az új törvénnyel kiszervezi a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak, annak megfoghatatlan, normaszövegként értelmezhetetlen feladatspecifikációjába. Amibe – ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk – az is belefér, hogy külföldi kapcsolatok/finanszírozás nélkül működő szervezetekkel kapcsolatban is vizsgálódjon.

Végeredményben 2024-től Magyarországon egy nem elszámoltatható és kontrollálható szervezet adatgyűjtést végeztethet titkosszolgálatokkal. Mostantól nem a szolgálatokat felügyelő miniszter rendeli majd el az adatgyűjtést, amelyhez akár kémszoftver is használható. Kiváló profilok felállítására lesz lehetőség amiatt is, mert a hivatal minden állami adatot bekérhet és megszerezhet.

„A demokrácia résztvevőit – a közélet és az információáramlás befolyásolóit, a civil társadalom szereplőit, a pártokat – immár törvényesen megfigyelhetik a titkosszolgálatok – mondja Haraszti Miklós. – Ez Duna-gate a köbön.”

A társadalom bizonyos csoportjait – például az extrém világnézetűnek minősítetteket – persze a demokráciákban is legálisan figyelhetik meg, különösen a 9/11 után világszerte felerősödő szekuritizáció nyomán. Haraszti ezt a törvényt mégis új minőségnek (pontosabban régi-új minőségnek) látja. „Hivatalosít egy, a demokráciát megszüntető újdonságot azzal a trükkel, hogy egy új intézményt hoztak létre ebből a célból. Nem a titkosszolgálatra bízzák, hogy bejelentse, hogy mindenkit megfigyel – mondja. – Most kriminalizálva van az, hogy az emberek érintkezhetnek a világon. Most ez az ürügy arra, hogy mindenkit megfigyeljenek, és ez nem azonos a kémtevékenység vizsgálatával. Ez az új titkosszolgálati törvény valójában a NIK tevékenységét legalizálja a társadalom megfigyelésében” – teszi hozzá.

Ahogy minden értékelés hangsúlyozza: a civil szervezetekkel, médiumokkal kapcsolatban a hivatal alapvető feladata a politikai propaganda kiszolgálása lesz, emellett annak a bizonyos chilling effectnek, elriasztó hatásnak a működtetése. Persze, ahogy ezt a TASZ ügyvezetője is hangsúlyozta lapunknak, „a magyar kormánynál sosem lehet megjósolni, mikor kapcsolnak magasabb fokozatra, mikor kezdik ezeket a szándékosan homályosan megfogalmazott törvényi lehetőségeket alkalmazni, és mikor kezd a hivatal tényleg keményen odalépni civileknek, újságíróknak, aktivistáknak”.

De amellett, hogy a hivatal egy politikai propagandaeszköz, mégiscsak számtalan adat a rendelkezésére fog állni bárkiről. Olyanok is, amelyek befolyásolhatják a demokratikus politikai versenyt. Mit kezd velük?

A hivatalról szóló törvény csak arról rendelkezik, hogy a hivatal nyilvánosságra hozott jelentése „nem tartalmazhat – közérdekből nyilvános személyes adatok kivételével – személyes adatot, minősített adatot, törvény által védett titkot és hivatás gyakorlásához kötött titkot”. De ez csak a hivatal jelentése.

A törvény 26. §-a viszont még azt is engedélyezi az elnök és elnökhelyettes számára, hogy „személyi biztonsági tanúsítvány, valamint titoktartási nyilatkozat nélkül jogosultak a feladat- és hatáskörükbe tartozó minősített adat felhasználására”. (Minősített adat például a szolgálati vagy államtitok.)

Arról nem rendelkezik a törvény, hogy a hivatal mire használhatja föl, kinek adhatja tovább a rendelkezésére álló, tetszés szerint, köztük titkosszolgálati titkos adatgyűjtéssel is begyűjtött, politikusokkal, közéleti szereplőkkel kapcsolatos információkat, hogy Németh Miklós miniszterelnök elvtárs, Pozsgay Imre elvtárs vagy Horváth István belügyminiszter elvtárs helyett (ahogy a III/III jelentéseivel történt) aktuálisan mely politikusok kaphatják meg.

De még ha a hivatal nem is adja tovább a rendelkezésére álló adatokat, az azokat begyűjtő szolgálatok is rendelkeznek velük. A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter felügyelete alatt.

Haraszti Miklós nem zárja ki, hogy igaza lesz azoknak, akik azt mondják, hogy ez a törvény is ugyanúgy el fog halni, mint a Soros-törvény, vagy nem fogják igazán használni, csak riogatásra. „Én mindössze annyit állítok, hogy megtörtént annak a legalizálása és a társadalommal való lenyeletése, hogy a társadalom megfigyelése legitim, és a közélettel való foglalkozás és a külfölddel való kapcsolat titkosszolgálati megfigyelés tárgya lehet” – mondja a volt megfigyelt.