Ukrajna két legtapasztaltabb harci fotóriportere beszélt a Szabad Európának a Donbász frontvonalán uralkodó hangulatról, miközben egyre nagyobb a félelem egy totális orosz inváziótól.
Anatolij Sztepanov veterán szabadúszó ukrán fotóriporter, aki jelenleg a frontvonalon tartózkodik Kelet-Ukrajnában, egy meg nem nevezett helyen
Anatolij Sztepanov: Csendesebb, mint Kijev
A fronton csendesebb, mint Kijevben. Általában ez a helyzet – minél távolabb vagy a fővárostól és minél közelebb a fronthoz, annál nyugodtabb.
Itt mindenki tudja, hogy mit kell tennie. Nincs semmi olyan hisztéria, mint amit a médiában látunk. Az elmúlt hónapban semmi sem változott a frontvonalakon.
Egy ukrán katona cigarettázik egy árokban PK géppuskája mellett a kelet-ukrajnai Luhanszk térségében január 22-én
Bár itt általában nyugalom van, péntek este (január 21-én) néhány kilométerre attól a helytől, ahol néhány újságíróval voltam, igazi harc zajlott. Beindultak a 82 milliméteres aknavetők, egy Utyosz nehézgéppuska, valamint a kilőtt és becsapódó gránátvető lövedékek. Körülbelül kilencven percig tartott, de a frontvonal, ahol ez történt, továbbra sem mozdult el. Valószínűleg csak valami civakodás volt a két fél között.
Vlagyimir Putyin orosz elnök fényképe, amelyet célba lövésre használnak egy ukrán frontállásnál a luhanszki régióban. A fotót Anatolij Sztepanov készítette január 22-én
Egy újságíró társaságában beszélgettem néhány ejtőernyőssel, és az egyik tiszt egyenesen azt mondta nekünk, hogy ha ez a pletykákban említett orosz eléri a frontot, ahol mi vagyunk, valószínűleg mindannyian meghalunk. Azt mondta, hogy a fronton lévő katonák pajzsként szolgálnak. Ha lerohanják őket, a következő védelmi vonal valamennyi időt nyer.
Még nem gondolkoztam menekülési terven, ha bekövetkezne a támadás. Az én feladatom az, hogy bármi is történjék, fényképeket készítsek. Itt akarok maradni keleten.
Egy ukrán katona sétál egy lövészárokban a Luhanszki régióban január 22-én
Lehet, hogy vannak különböző támadási tervek, de kétlem, hogy Oroszország tudja, melyik forgatókönyvet akarja megvalósítani, ha egyáltalán szándékában áll bármelyiket is megvalósítani. A fehérorosz határ kevesebb mint száz kilométerre van Kijevtől.
Nyáron voltak tüzérségi támadások, de most többnyire csak kézifegyvereket használnak – kis dolgokat. Úgy tűnik, a háború elaludt.
Andrij Dubcsak ukrán fotóriporter (jobbra), a Donbas Frontliner Media projekt alapítója jelenleg Mariupol közelében, Ukrajna délkeleti partvidékén dolgozik
Andrij Dubcsak: Más a hangulat
Jelenleg csendesnek tűnik a frontvonal – csak a szokásos fellángolások vannak, de a hangulat más, mint néhány héttel ezelőtt, amikor az emberek nagyon közömbösek voltak az invázióról szóló hírekkel kapcsolatban.
Korábban nem hittek a lehetőségében. Úgy érezték, ez ugyanaz a helyzet, mint a tavaszi hasonló csapat- és hadianyag-összevonás. Most azonban mind a katonákat, mind a civileket határozottan érintik a támadásról szóló pletykák. Nehéz közömbösnek maradni a sok online és tévés hír mellett.
Ukrán katonák január 24-én virágot helyeznek el a hét évvel ezelőtti, 31 ember halálát okozó rakétatámadás áldozatainak emlékművénél Mariupolban
Nemrégiben Mariupolban dolgoztam egy piacon, ugyanazon a helyen, amelyet 2015-ben Grad rakétákkal lőttek, és néhány nagymama kiabálni kezdett velem. Igazán meglepő volt. Jelzi, hogy milyen feszültek most az emberek.
A hrivnya értéke is csökken és a benzin ára is emelkedik. Egy katona azt mondta nekem, hogy belefáradt abba, hogy az orosz inváziót várja. Azt mondta, jobban örülne, ha már folyamatban lenne. Úgy vélte, hogy a totális háború esélye körülbelül ötven százalék.
Egy fiatal ukrán katona a frontvonal közelében, egy meg nem nevezett helyen a kelet-ukrajnai Donyeck régióban január elején
Néztem, ahogy egy külföldi újságíró riportot készít egy ellenőrzőpontnál, Mariupol külvárosában. Golyóálló mellényt és sisakot viselt. Mögötte civilek élték a mindennapi életüket, és érdeklődve nézték a műsort. Egyesek számára ez egy kicsit butának tűnik.
Egy aknákra figyelmeztető tábla egy járműből fotózva a frontvonal közelében, Kelet-Ukrajnában január elején
Sok tapasztalatot szereztem a statikus lövészárok-háborúkban, de őszintén szólva a gyors mozgású konfliktusokról nincsenek ismereteim. Ha invázióra kerül sor, olyan közel leszek a harcokhoz, amennyire biztonságosnak érzem, de ki tudja, hogy ez mit jelent.
Egy újságíró nemrég megkérdezte egy katonától a front közelében: „Biztonságos itt?” A katona zavarba jött a kérdéstől, majd hangosan felnevetett, és azt válaszolta: „Ez a hely teljesen összeegyeztethetetlen a biztonsággal.”