Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Napfényes Albion

2021. szeptember 21., kedd

Londoniak jönnek-mennek a Bank metrómegálló környékén, 2021. július 29-én

A június végén lejárt határidőig 154 ezer magyar élt a lehetőséggel, hogy a Brexit után letelepedési státuszért folyamodjon Nagy-Britanniában. Azok, akiknek – más EU-s polgárokkal együtt – csak a határidő után bírálják el a kérelmét, most idegesen várnak.

Az Egyesült Királyság uniós kilépése – és az év elejétől már teljesen életbe lépett Brexit nyomán – az EU-s állampolgárok számára elveszett „a szabad mozgás joga” a szigetországban.

A kapuk ugyan nem zárultak be teljesen: aki öt éven át brit földön élt, állandó, aki rövidebb ideig, az ideiglenes letelepedési státuszért folyamodhatott.

A bürokratikus baklövések azonban sok olyan, brit földön maradni akaró európainak okoztak nyugtalan napokat vagy akár hónapokat is, akik elvégezték a papírmunkát.

A brit kormány június 30-ig adott lehetőséget arra – és ösztönözte ezt reklámkampányokkal –, hogy az EU-s polgárok letelepedési engedélyt kérjenek. Valamivel több mint hatmillióan meg is tették ezt.

Közülük több mint 2,8 millió meg is kapta a letelepedett, további 2,3 millió pedig az előzetes letelepedési státuszt, ami azt jelenti, hogy öt év folyamatos tartózkodás után újra kell folyamodniuk.

Az uniós polgárok közül első helyen a lengyelek (1,091 millióan), utánuk a románok (1,076 millióan) és az olaszok (545 ezren) adtak be letelepedési kérelmet. Őket követték a portugálok, a spanyolok és a bolgárok.

Home Office: a legtöbb jelentkezőnek igent mondtunk

Bár a két számot összeadva úgy tűnik, hogy kilencszázezer embernek mondtak nemet a britek, a Home Office – azaz a belügyminisztérium – magyarázata szerint ezek nagy része „többször jelentkezett”, és valójában csak 109 ezer beadványt utasítottak el, döntően azért, mert „érvénytelen” volt.

Ebbe az eufemisztikus kategóriába kerültek azok, akik eleve nem voltak jogosultak a státuszra vagy nem szolgáltattak elegendő bizonyítékot arról, hogy életvitelszerűen tartózkodnak az országban.

A határidő után befutott 58 ezer jelentkezést bizonyos esetekben „méltányosan” elbírálják – közölte a minisztérium.

Például figyelembe veszik, ha egy gyám vagy hatóság nem adta be időben egy kiskorú jelentkezését, ha valakik beteg volt, abuzív kapcsolatban élt vagy képtelen volt az online rendszer használatára.

Élet az Egyesült Királyságban – ilyen vizsgát kell letenniük azoknak az európaiaknak, akik nemcsak letelepedési státuszt, hanem brit állampolgárságot is akarnak
Élet az Egyesült Királyságban – ilyen vizsgát kell letenniük azoknak az európaiaknak, akik nemcsak letelepedési státuszt, hanem brit állampolgárságot is akarnak

A letelepedési dokumentum beszerzése simán ment – legalábbis a kilencvenes évek óta Londonban élő Gézának (aki azt kérte, hogy ne a valódi nevén említsük).

Mint elmondta, kevesebb mint egy hónap alatt megkapta a státuszt, a rendszer zökkenőmentesen működött.

„Meglepődtem, mert néha azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek a brit bürokrácia miatt” – mondta a Szabad Európának.

„Korábban már sok pénzt fizetve folyamodnom kellett az elméletileg örökös lakhatási jogom meghosszabbításáért” – mesélte.

Arról még nincs adat, hány magyar volt a késedelmes jelentkezők között, de a kint élő magyarok közül aki tudott, állampolgárságért is folyamodott (mivel ehhez nem kell feladnia magyar állampolgárságát).

„Gyűlölöm a kormányunkat a szükségtelenül okozott stresszért”

Annak ellenére, hogy milliók dőlhetnek már nyugodtan hátra, azok, akiknek még nem igazolták a státuszát, nyugtalanul várnak.

A nem igazolt státuszú európaiak vagy akik valamilyen oknál fogva nem folyamodtak időben, nem érvényesíthetik a munkához és az egészségügyi ellátáshoz való jogukat, ezért attól tartanak, hogy nem tudnak új lakást bérelni, amíg elbírálják a kérelmüket.

A brit kormány viszont azt ígérte, hogy a határidő előtt jelentkező, de még az elbírálásra váró uniós polgárok jogait „garantálni fogja”.

A gyakorlatban azonban ez nem kíméli meg őket az idegeskedéstől. Az Independent című lap például megjegyezte, hogy a munkaadónak vagy a főbérlőnek szóló belügyminisztériumi instrukciók arról, hogy a státuszkérelmük visszaigazolására várókat nem szabad diszkriminálni, „zavarosak” vagy „eltemették őket”.

A BBC belpolitikai tudósítója szerint augusztus második hetében is még több mint félmillió elbírálásra váró beadványon ültek a bürokraták. A belügyminisztérium ugyanakkor azt mondta: akinek csak a beadási határidő után döntenek a kérelméről, „igazolást kap arról, hogy folyamodott”.

„A feleségem letelepedési státuszát most erősítették meg – írta a múlt héten a Twitteren egy brit férfi. – El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem. Támogatom a bizonytalanságban élő többi EU-s polgárt. És még mindig gyűlölöm a kormányunkat, az összes, szükségtelenül okozott stresszért.

A június végén nyilatkozó jogi szakértők szerint sok munkaadó akkor még nem tudhatott a módosított és többoldalas belügyi ajánlásról, amely szerint a státusz igénylése feljogosítja az uniós polgárokat a munkakeresésre vagy lakásbérlésre.

„Eltemették benne ezt a kitételt. Hány munkaadó keresi majd ki, hogy elolvassa? Annyira túlreklámozták, hogy június 30. volt a legvégső határidő, hogy a munkaadók inkább biztosra mennek, és csak igazolt letelepedési státusz birtokában vesznek majd fel embereket” – mondta Rebecca Hone, a Clarkslegal ügyvédi iroda bevándorlási ügyekkel foglalkozó jogásza a lapnak.

Deportálással is fenyegettek

Dolgozóra – akár európaira is – pedig néhány ágazatnak nagy szüksége van a Brexit után. Kamionsofőrből például százezer hiányzott a nyári hónapokban, aminek nyomán egyes brit szupermarketek árukészleteit nem tudták rendesen feltölteni.

Ennek ellenére volt olyan lengyel kamionos, akit deportáltak, mert a hatóságok szerint illegálisan akart munkát vállalni az Egyesült Királyságban – pedig még júniusban folyamodott letelepedési státuszért.

A férfi korábban hat évet élt Nagy-Britanniában, majd hazatért Lengyelországba. A kaminonoshiányról szóló hírek hallatán visszatért. A reptéren azonban megállították, egy időre őrizetbe vették, majd közölték vele, hogy hazaküldik.

Mivel a briteknél nincs személyi igazolvány, az uniós polgárok jogait védő The 3 Million nevű szervezet a héten javaslatot nyújtott be a brit kormánynak, hogy hozzanak létre QR-kódos rendszert. Ezzel az EU-s polgárok könnyebben igazolhatnák a státuszukat – érvelnek.

2021 nyarára – részben a Brexit, részben a pandémia miatt – százezer kamionsofőr hiányzott a brit utakról, ami részleges áruhiányhoz vezetett
2021 nyarára – részben a Brexit, részben a pandémia miatt – százezer kamionsofőr hiányzott a brit utakról, ami részleges áruhiányhoz vezetett

Az aktivisták szerint sürgősen szükség van rá, mivel a belügyminisztérium már őrizetbe vett a státuszért folyamodó és ezt igazolni tudó, de még döntésre váró európai állampolgárt, akit deportálással fenyegettek.

Közben a brit Főbérlők Szövetsége felmérése szerint tagjaik egyharmada nem volt képben az uniós polgárok letelepedési státuszával kapcsolatos rendelkezésekről. Ez azért lényeges, mert korábban kötelezték őket arra, hogy ellenőrizzék, joga van-e brit földön tartózkodni a potenciális bérlőnek.

A mégsem örökös letelepedési engedélytől az útlevélig – Géza különös kalandjai a brit bürokráciával

A magát Gézának nevező, ötvenes éveiben járó budapesti férfi a kilencvenes években érkezett Londonba – akkoriban még munkavállalási engedéllyel.
„A munkaadóm, akinél kilenc évet húztam le, kétévente meghosszabbította a papírt. Néhány év múlva segített állandó letelepedési státuszt szerezni.”
Emiatt nem is foglalkozott a brit állampolgárság gondolatával, Magyarország uniós felvétele után sem. „Úgy gondoltam, szinte minden jogom megvan, csak a parlamenti választásokon nem szavazhatok. Megvolt a papírom – Indefinite Leave to Remain – az örökös letelepedési engedély – mesélte. – A Brexit-népszavazás után viszont kezdtem érezni, hogy jobb lesz az állampolgárság.”
Ekkorra a brit belügyminisztérium úgy döntött, hogy papír és pecsét formájában az „örökös” engedély „nem érvényes”, biometrikus kártyára kell kicserélni. „Felment bennem a pumpa. Megkaptam a jogot, ezek után még nekem kell intézkednem, hogy érvényes maradjon? Ez abszurd!” – mondta.
Géza felháborodását csak fokozta, hogy a brit belügyminisztérium egy magáncégnek szervezte ki a beadványok feldolgozását. Regisztrálni kellett náluk, feltölteni egy sor adatot és igazolást a Nagy-Britanniában eltöltött évekről, majd több száz fontot fizetni a személyes megjelenésért, hogy felvegyék a biometrikus adatait.
„A beígért fél óra helyett öt órát ültem ott, mert annyit bénáztak és olyan hatalmas sorok voltak. Ráadásul a szkenner sokáig nem tudta rögzíteni az adataimat.”
Géza panaszt is emelt, de azzal utasították el, hogy „eleget tettek a szerződésben vállaltaknak, és felvették az adatait”.
A régi, EU-s bordó és a Brexit utáni, ismét kék brit útlevél
A régi, EU-s bordó és a Brexit utáni, ismét kék brit útlevél

A kafkai történet itt még nem ért véget. Az adatfelvétel után a belügyi hatóság is megkereste Gézát, hogy szolgáltasson további adatokat. „Ja, akkor mégsem vettek fel tőlem mindent! A belügyet azonban nem lehetett felhívni, mert az ügyosztály megírta a levelében, hogy semmilyen körülmények között nem fogad telefonhívásokat.
A férfi ezek után ügyvédhez fordult, és néhány száz további fontért cserébe írtak a nevében egy levelet. Ezután rövidesen megkapta az állampolgárság megszerzéséhez fontos biometrikus lakhatási kártyát... hogy arról egy évvel később kiderüljön: megint érvénytelenné válik.
„Ekkor döntöttem úgy, hogy nem gyűjtögetek, kiköhögöm az 1400 fontot, és beadom az állampolgárságot. Menet közben pedig a később érkezett EU-s polgárokra kitalált letelepedési státuszt is, biztos, ami biztos.
Innentől már simán mentek a dolgok. A státuszt egy hónapon belül megadták, az állampolgárságot pedig hat hónap alatt kapta meg.
Az ügyintézés során megedződött Géza már csak legyint arra, hogy további közel kétszáz fontjába kerül majd, ha nem akar hat hetet várni, és sürgősséggel kéri, hogy visszaküldjék a magyar útlevelét, amikor immár „kék, brexites brit” útlevélért folyamodik.
„Mindig van egy újabb meglepetés, de ezt most már kibírom” – mondta.
John Terry (balra) egykori Chelsea-sztár, az Aston Villa futballklub segédedzője, és Dean Smith edző féltérdre ereszkedve támogatja a Black Lives Matter mozgalmat a Villa és a Chelsea mérkőzése előtt

Nagy-Britanniában is komoly vitákat szül a „taking the knee”. A rasszizmus ellen féltérdre ereszkedő focistákra már az angol válogatott két meccsén is huhogtak a hazai drukkerek. Igaz, csak egy kisebbség, mert a többiek tapsolással nyomták el a hangjukat.

Térdelni vagy nem térdelni, ez itt a kérdés – a brit és más labdarúgók számára is. A rasszizmusellenesnek szánt gesztus miatt parázs kommentháború folyik a szigetországban.

Az ügyben most megszólalt Boris Johnson brit miniszterelnök szóvivője is, aki tojáshéjon járva reagált a kényes témára, és azt mondta: a kormányfő „teljes mértékben tiszteli” a játékosok jogát, „hogy értésre adják érzelmeiket”.

„Szeretném, ha az összes angol szurkoló minden meccsen megadná a tiszteletet és tiszteletben tartaná azoknak a jogát, akik így akarnak békésen tiltakozni” – idézte a szóvivő Boris Johnson szavait.

Viszont beszédes volt, hogy a szóvivő nem volt hajlandó nyíltan elítélni a fütyülő-huhogó drukkereket.

A Premier League-ben nem térdel mindenki

A féltérdre ereszkedés eredetileg az amerikai futball-ligából, az NFL-ből indult el a Donald Trump volt amerikai elnöknek tulajdonított rasszista megjegyzések miatt. Külföldön viszont azután terjedt el, hogy tavaly egy minnesotai rendőr a letartóztatás során a nyakára térdelve megölte a színesbőrű George Floydot.

A féltérd ennek nyomán lett a rasszista megkülönböztetés és a rendőri brutalitás elleni állásfoglalás – vitatott – jelképe, és az angol Premier League-ben a meccsek előtt rendre féltérdre ereszkednek a játékosok; de nem mindenki.

Először a Crystal Palace futballklub szélsője – az egyébként színesbőrű – Wilfried Zaha lázadt fel. „Degradálónak” nevezte a gesztust, és februárban fel is hagyott vele.

Az elefántcsontparti Zaha nyilatkozataiban arra utalt, hogy „mindegy, hogy térdel vagy áll az ember, néhányunkat attól függetlenül sértegetnek”, és hogy a sporton kívül nem tesznek eleget – különösen a közösségi médiában – a tetten érhető rasszista megnyilvánulások ellen.

„Társadalmunknak bátorítania kellene a jobb felvilágosítást az iskolákban, a közösségimédia-cégeknek pedig keményebben kellene fellépniük a másokat – nem csak focistákat – zaklatókkal szemben”mondta.

A kérdés a következő szezonban még inkább megoszthatja a Premier League-et, mivel az angol első osztályba feljutott londoni Brentford csapata még februárban közölte: felhagy a térdeléssel, mert már nincs meg a szükséges hatása.

A csapat sietett hangsúlyozni, hogy teljességgel elutasítja a rasszizmust és hogy „szükség van mindenféle diszkrimináció megszüntetésére (…) Úgy érezzük, időnket és energiánkat másképp fordíthatjuk a faji egyenlőség népszerűsítésére.

A szintén nyugat-londoni Queens Park Rangers és az észak-angliai Middlesbrough is felhagyott a gyakorlattal.

A bírálók a BLM-mel hozzák összefüggésbe

Közben az Eb-t megelőző kiabálás miatt kirobbant vitában a térdelés ellenzői közül sokan azzal érvelnek, hogy ők is elutasítják a rasszizmust, de a féltérd „politikai” gesztus, mert valójában a George Floyd halála után utcai kampányba kezdő Black Lives Matter mozgalom (BLM) ideológiáját támogatja. Ezek a drukkerek és kommentelők azzal érvelnek, hogy a térdelés valójában erősíti a rasszizmust, mert már sokaknak elegük van belőle.

Azt, hogy ez az érv benne van a köztudatban, még maga Gareth Southgate angol szövetségi kapitány is elismerte, amikor bírálta a fütyülő és huhogó szurkolókat. Az egykori válogatott focista azt mondta: „Oda jutottunk, hogy egyes emberek azt gondolják, hogy a féltérd egy politikai állásfoglalás, amivel ők nem értenek egyet. A játékosaink nem ezért csinálják. Mi egymást támogatjuk.

Tény azonban, hogy a BLM-hez való hozzáállás lövészárkokat hozott létre Nagy-Britanniában.

A mozgalom támogatói azzal a gyakori válasszal söpörhetik le a térdelésellenesek „nem vagyunk rasszisták, de a BLM politikai mozgalom” érveit, hogy „a rasszisták mondataiban mindig ott a DE szó” vagy hogy „nem elég nem rasszistának lenni, anti-rasszistának kell lenni”. És az is felmerül: hogyan lehet megmondani, hogy valaki nem rasszista.

Az ellenzők viszont a határokat nem ismerő közösségi média jóvoltából azokat az Amerikában gyakran hallott érveket hozzák fel, hogy a tengerentúlon feltűnt, de Nagy-Britanniában is aktív BLM valójában politikai mozgalom.

Az amerikai konzervatív szellemi műhely, a The Heritage Foundation például felhívta a figyelmet arra, hogy Honoree Patrisse Cullors most lemondott és „bevallottan marxista” BLM-vezető négy drága ingatlant is vásárolt, összesen 3,2 millió dollár értékben.

Továbbá arra is, hogy „a rendőrség, a börtönök és a bíróságok felszámolását” javasolta. Sheri Dickerson, az oklahomai BLM vezetője pedig arra panaszkodott, hogy a mozgalom által összegyűjtött kilenvenmillió dollárból nem jutott a fekete családoknak.

Nagy-Britanniában a BLM és az Extinction Rebellion (XR) radikális környezetvédő csoport vitte az utcára a tüntetőket, akik a rendőrség számára szélesebb jogköröket biztosító törvény ellen tiltakoztak.

(A törvényt megsértők pénz- és akár börtönbüntetést is kaphatnak még akkor is, ha békésen tüntetnek, de a hatóságok szerint másokat zavarnak vagy megakasztják az életüket. Az XR például újságok nyomdáit vonta blokád alá és akadályozta meg a példányok kiszállítását.)

„Sajnálom a fehér játékosokat”


Visszatérve a futballhoz, Lyle Taylor, a Nottingham Forest – szintén színesbőrű – játékosa is „marxistának” nevezte a BLM-et, amely „meg akarja vonni a rendőrség finanszírozását, és a társadalmi elégedetlenséget kihasználva akarja népszerűsíteni saját politikai céljait. A fekete emberek nem erről szólnak, nem vagyunk alibigesztusok vagy olyan dolog, amire ráakaszthatjátok a mozgalmatokat, csak mert ennek nagy a hatalma.”

Lyle Taylor azt is mondta: sajnálja a fehér játékosokat, „mert még ha egyet is értenének Zahával vagy velem és más fekete játékosokkal, nem tehetik meg, hogy ne térdeljenek le, mert akkor lerasszistáznák őket. Engem is lerasszistáztak és Tamás bátyának neveztek, mert nem értek egyet másokkal.

A labdarúgó azt mondta, fekete barátai is megosztottak, de a legtöbb ember szerint fel kell lépni a rasszizmussal szemben.

Mostanában már online folyik a sértegetés

Nagy-Britanniában valójában 1993 óta létezik a „Rúgjuk ki a rasszizmust a futballból” kampány, de sok fekete játékos bírálta, mert szerintük nem tudta teljesen elejét venni a más focisták szájából elhangzó dehonesztáló beszólásoknak.

Miközben a lelátókon sértő megjegyzéseket vagy gesztusokat tévő drukkereket kitilthatják a stadionokból, addig az utóbbi hónapokban hangsúlyos téma volt a közösségi médiában a színesbőrű játékosokat érő online abúzus.

Májusban nyolc embert tartóztattak le egy meg nem nevezett Tottenham-játékos elleni online támadások miatt. A sértegetés a Spurs és a Manchester United április 11-i találkozója idején történt. A United később hat szurkolóját tiltotta el, mert állítólag sértegették a Tottenham dél-koreai sztárját, Szon Heung-mint.

Brit sportszervezetek odáig mentek, hogy április végén több napra bojkottálták a közösségi médiát. Thierry Henry egykori Arsenal-legenda pedig ez előtt törölte is közösségimédia-fiókjait.

A korábban a Premier League-ben, most az olasz Serie A-ban játszó Romelu Lukaku szerint „soha nem volt olyan súlyos a rasszizmus a futballban, mint most”.

A Manchester United és az Everton volt sztárja szerint „bezzeg a drukkerek gyorsan leállították a közösségi médián keresztül az európai Szuperligát. Miért ne fektethetnének ennyi energiát” a rasszizmus elleni fellépésbe is? – tette fel a kérdést.

Közben Gareth Southgate angol szövetségi kapitány jelezte: korábban konzultált a csapattal, és megkérdezte, akarják-e folytatni féltérdre ereszkedést. Válasza arra utalt, hogy a válogatott játékosok szerint van még mit tenni a faji alapú előítéletek és a sértő viselkedés felszámolásáért.

„Sajnos várható volt, hogy ez megtörténik” – utalt az Ausztria és Románia elleni barátságos meccseken hallott füttyögésre és huhogásra. Elfogadtuk. Nem fogjuk abbahagyni [a térdelést], azt fogjuk tenni, amiben hiszünk.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG