Félreértés ne essék - a legtöbb NATO- és uniós tisztségviselő megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor világossá vált, hogy Joe Biden lesz a következő amerikai elnök.
Sokan azt remélik, hogy végre visszatér a Washington és Brüsszel által is oly sokáig népszerűsített “szabályokra épülő világrend”, legalábbis kereskedelmi és környezetvédelmi kérdésekben. Ugyanakkor értik, hogy nem lesz minden olyan mint régen, még akkor sem, ha a következő amerikai elnök nyitottabb a multilateralizmusra.
Gyakorlatilag az összes európai illetékes, aki kifejtette véleményét az amerikai elnökválasztásról hasonló dolgokat vár Joe Bidentől: hangnem- és stílusváltást, illetve “a folyamatba vetett nagyobb hitet”.
Ez nem tűnhet túl soknak, de az olyan lassan mozduló bürokratikus intézmények számára, mint az Európai Unió és a NATO, ezek a dolgok nagyon is számítanak. Az ő egyetértésre törekvésre, megbeszélésekre és tárgyalásokra épülő működési módjuk nem volt kompatibilis Trump elnök bulldózer-külpolitikájával és Twitter-diplomáciájával.
A NATO-t érte nagyobb csapás
Bár mindkét intézmény túlélte az elmúlt négy évet, az illetékesek felhívták a figyelmet a keletkezett károkra és azokra a kérdésekre is, amik megoldatlanok maradtak és a felszín alatt továbbra is ott van a feszültség.
A nagyobb csapást a NATO szenvedte el. Trump elnök először “idejétmúltnak” nevezte a katonai szervezetet, majd “kisstílű bűnözőknek” titulálta azokat a tagállamokat, amelyek éves GDP-jük 2 százalékánál kevesebb pénzt költöttek védelemre. Továbbá azzal fenyegetőzött, hogy kilépteti az Egyesült Államokat a szövetségből.
Egy vezető NATO-illetékes szerint azonban a valódi baja az volt, hogy nem lelkesedett túlzottan a NATO közös védelemről szóló, ötödik cikkelye iránt. Mint az illetékes megjegyezte:
“az egész NATO értelme az, hogy az emberek hisznek abban, hogy ha például Észtországot támadás éri, akkor Amerika azonnal a segítségére siet. Ha az emberek nem hisznek ebben, akkor a NATO sem hisz benne.”
Biden győzelme nyomán van rá némi remény, hogy visszatér ez a hit. A NATO-ban szolgáló európai illetékesek ugyanakkor elismerik, hogy a szövetségen belül bizonyos dolgok javultak az utóbbi időben. 2020-ban a védelmi kiadások 19 százalékkal haladták meg a 2016-os szintet, ebben minden bizonnyal Washington nyomásgyakorlása is szerepet játszott. Emellett az Egyesült Államok katonákat vezényelt Európa frontállamaiba és jelentős szerepet játszott a hidegháború vége óta látott legnagyobb hadgyakorlatokban.
A török kérdés Biden számára is kemény dió lehet
Elnökként Biden is azon lesz majd, hogy az európaiak költsenek többet védelemre, miközben egyes tagállamok nem feltételnül fogják tudni ezt megengedni maguktnak a járvány miatt.Ez további feszültségekhez vezethet.
Trumphoz hasonlóan Biden is szembe kell, hogy nézzen Törökországgal, amely több általam megkérdezett érintett szerint “mindenkivel össze akar veszni” a szövetségen belül. Nagy kérdés, hogyan közelít majd Biden az “ankarai kérdéshez”, de valahogy muszáj lesz neki.
Biden nem nagy rajongója a brexitnek
Az EU és a NATO számára egy dolog világos: Németország és Nagy-Britannia továbbra is kulcsfontosságú partnerei maradnak az Egyesült Államoknak Mire Biden belép a Fehér Házba, az Egyesült Királyság már kint lesz az EU-ból. Vagy úgy, hogy egy kereskedelmi szerződéssel a hóna alatt hagyja ott a közös piacot és a vámuniót. Vagy pedig megállapodás nélkül zuhan ki, ami újabb politikai és gazdasági válságot okozhat jövő év elején.
Ezen kívül EU-s körökben úgy látják, hogy Bidennek nehéz lesz együttműködnie Boris Johnson brit kormányfővel. A következő elnök elődjével szemben nem lelkesedik a brexitért. És még kevésbé, ha az aláássa az ír szigeten a békét garantáló Nagypénteki Egyezményt. Ez nem csak politikai kérdés egy olyan ember számára, aki ír származására annyira büszke, mint Biden.
A NATO-n belül ugyanakkor abban bíznak, hogy a London és Washington közti “különleges kapcsolat” katonai és biztonsági szempontból kifogástalanul működik.
Ez pedig olyan lendületet teremthet, amivel a jövőbeni NATO még szigorúbban léphet fel Oroszországgal szemben. Miközben meghagyja a lehetőséget új tagok belépésére és ráveszi őket arra is, hogy az esetleges gazdasági visszaesés ellenére se csökkentsék a védelmi kiadásaikat.
Megoldatlan kérdések Németországgal is
Németország jellemzően lelkesebb a a nemzetközi szervezetek és multilaterális megállapodások iránt. Az ország abban fog bízni, hogy Biden gyorsan újra elköteleződik a WTO, a WHO a párizsi klímaegyezmény és talán még az iráni nukleáris alku mellett is.
A kétoldalú viszony kapcsán a németek azt remélik, hogy a demokrata elnök vissza tudja csinálni Trump döntését, amivel többezer amerikai katonát vontak volna ki Németországból.
De vannak más megoldandó kérdések is. Elsőként Angela Merkel német kancellár 16 év kormányzás után távozni fog a hatalomból. Jövő ősszel választások jönnek az országban, és még mindig messze nem világos, hogy ki lép majd a helyére a pártjában, a CDU-ban, és milyen koalíció jön létre választások után.
Számos olyan téma sincs megoldva Berlinnel kapcsolatban, amik zavartak az előző amerikai vezetést. Miért foltatódik az Északi Áramlat 2 gázvezeték-projekt? Németország miért nem lép fel keményebben Moszkva ellen? A gazdasági erejük ellenére tényleg nem képesek nagyobb katonai szerepet vállalni?
Fennmarad sok olyan olyan Berlinnel kapcsolatos tényező is, ami idegesítette az előző fehérházi kormányzatot. Például: miért nem állították már le az Északi Áramlat 2 gázvezeték-projektet? Miért nem száll keményebben szemben Berlin Moszkvával? És miért nem tud vagy nem akar gazdasági ereje ellenére nagyobb katonai szerepet vállalni?
Ugyanakkor talán a legnagyobb kérdés Németország és Európa számára is, hogy hogyan álljanak Kínához. Ahogy Trump is tudta, Biden is tudja, hogy Amerika nagy stratégiai ellenfele Kína. És ahogy elődje, úgy ő is felteszi majd az európaiaknak a kérdést, hogy kinek az oldalán állnak.
