A Vatikán kedden folytatta a közeledést Kínához: megerősítette, hogy nem jelent veszélyt Peking szuverenitására, és elismerte, hogy a katolikus nyugati misszionáriusok az elmúlt századokban hibákat követtek el hittérítő buzgalmuktól hajtva Kínában.
A Vatikán vendége a Kínai Püspöki Konferencia vezetője, aki egy mindeddig példa nélküli, magas szintű megemlékezésen vesz részt arról a mérföldkőnek számító, 1924-es találkozóról, amely megerősítette, hogy Kínában a külföldi misszionáriusoknak át kell adniuk a terepet a katolikus egyház helyi vezetőinek.
Joseph Shen Bin sanghaji püspök jelenléte a vatikáni külügyminiszter, Pietro Parolin bíboros mellett a Pápai Urbaniana Egyetemen már önmagában figyelemre méltó. Ez az első alkalom emberemlékezet óta, amikor Peking engedélyezi az anyaország egyik püspökének, hogy vezérszónokként részt vegyen egy nyilvános vatikáni eseményen.
Ez annak a vitának a fényében is jelentős fejlemény, amely Shen 2023-as kinevezése körül folyt. Ferenc pápa júliusban kénytelen volt jóváhagyni Shen egyoldalú kínai kinevezését Sanghaj püspökévé. Ez papíron sértette a Szentszék püspöki kinevezésekről szóló, 2018-as megállapodását Pekinggel.
Ehhez kapcsolódóan: Letartóztattak Hongkongban egy „külföldi erőkkel összejátszó” katolikus bíborost
Ferenc videóüzenetben nyitotta meg a konferenciát, és nem tett említést a közelmúlt vitáiról. Inkább az 1924-es sanghaji találkozóról beszélt, amelyet a Vatikán és Kína kapcsolatainak fordulópontjaként említett. Mint mondta, az első és egyetlen kínai egyháztanács felismerte, hogy a kínai egyháznak „egyre inkább kínai arcot kell mutatnia”.
„A sanghaji találkozó azonban nem csak arra szolgált, hogy túllépjünk a korábban uralkodó téves megközelítéseken – mondta. – Az első kínai zsinat résztvevői a jövőbe néztek. Az ő jövőjük pedig a mi jelenünk.”
Ajánlásként szolgált a francia, olasz és más nyugati missziós vallási rendeknek, amelyek az évszázadok során evangelizálták Kínát, de nem voltak hajlandók átengedni a vezetői jogkört a helyi papoknak. Hozzáállásuk hozzájárult a bokszerlázadáshoz vezető Nyugat- és keresztényellenes hangulathoz, amelynek célja az volt, hogy megszabadítsák Kínát az idegen befolyástól.
A Vatikán évek óta dolgozik a kapcsolatok javításán Kínával. A viszony hivatalosan több mint hét évtizede, a kommunisták hatalomra kerülésével megszakadt. A cél az ország becslések szerint 12 milliós katolikus közösségének egyesítése, amely korábban egy hivatalos, államilag elismert és egy földalatti egyházra szakadt. Az utóbbi hűséges maradt Rómához.
Ehhez kapcsolódóan: Direkt lett utcanév a Ferencvárosban a kínai kommunisták által üldözött püspök
A kapcsolatokat régóta zavarja, hogy Kína nemzeti szuverenitása részeként ragaszkodik a püspökök kinevezésének kizárólagos jogához, míg a Vatikán kitart amellett, hogy a pápa kizárólagos joga az eredeti apostolok utódainak megnevezése.
A 2018-as megállapodás középutat keresett, bár a Vatikán ismétlődő jogsértésekre panaszkodott. Róma elismerte, hogy ez egy rossz alku volt, de egyben az egyetlen, amit meg lehetett kötni. Akkor írták alá, amikor Kína szigorította az ellenőrzést minden vallás, különösen a kereszténység és az iszlám felett, amelyeket külföldi importárunak és a kommunista hatalom potenciális kihívójának tekint.
