Az új évvel hatályba lépett Koszovó számára az állampolgárok által már régóta vágyott európai uniós vízummentesség. A gazdaság gyengélkedése mellett ugyanakkor ez még közel sem jelenti azt, hogy mindenki azonnal repülőre pattanhat az 1,8 millió lakosú országban.
A pristinai diákok körében végzett informális felmérés eredményei nyomán látszólag szerényebb lista állt össze a megkérdezettek álom-úticéljairól.
Fatjona Hajdaraj grafikushallgató Olaszországot vagy Görögországot választaná főként a kultúra miatt, a fogorvosnak készülő Naron Bllaca elmondta, hogy leginkább Ausztriába vagy egy skandináv országba utazna. Az orvostanhallgató Enxhi Sada barátaival egy franciaországi koncertet nézett ki, míg a gyógyszerésznek tanuló Rilind Berisha az Alpok lábánál fekvő, németországi Tübingenbe látogatna el szíve szerint, ahol minden negyedik ember a helyi egyetem diákja.
„Szeretném látni, miként tanulnak ott, milyen a diákélet” – mondta Berisha.
Az Európai Bizottsággal folytatott, tizenkét éven át tartó párbeszéd eredményeképpen a biometrikus útlevéllel rendelkező koszovói állampolgárok januártól vízummentesen utazhatnak be rövid távra az EU huszonhét tagállamába.
Albin Kurti koszovói miniszterelnök a korábban még Twitterként ismert X-en méltatta az egyenjogúság elérését, és rámutatott, hogy mostantól mindössze egy rövid repülésnyire vannak a különböző oktatási, kulturális és üzleti lehetőségek, a családlátogatás. „Egy lépés az elszigeteltségből kifelé, egy lépéssel közelebb az Európai Unióhoz” – írta.
Miközben a koszovóiak már alig várják, hogy utazhassanak, a gazdasági gyengélkedés miatt ma kevesen engedhetik meg maguknak a jelenleg 1,8 milliós lakosságból.
A kormány pedig – a külföldön munkát vállalni kívánók tömeges kiáramlásától tartva – arról próbálja meggyőzni az embereket, különösen a fiatalokat, hogy maradjanak otthon.
Alacsony fizetések, magas munkanélküliség
A koszovóiak előtt álló legfőbb kihívások egyike pénzügyi jellegű. A Szabad Európának nyilatkozó diákok mindannyian aggályukat fejezték ki a magas útiköltséggel kapcsolatban, és valószínűleg nincsenek ezzel egyedül.
Az egy főre jutó jövedelem közel a felével nőtt az utóbbi évtized során, és a szegénységi ráta is csökken. Az átlagbér azonban még mindig csak 521 euró, kevesebb mint fele a legszegényebb EU-tagállamnak számító Bulgáriában és Romániában regisztráltnak.
Bár húszéves mélyponton van, Koszovó még így is az egyik legmagasabb hivatalos munkanélküliségi arányt tudhatja magáénak Európában 12,6 százalékkal, annak ellenére is, hogy évente tízezrek költöznek külföldre. A fiatalok körében ennél is magasabb, mintegy 21 százalékos a munkanélküliség.
„Ugyan a koszovói növekedés jórészt inkluzív volt, még így sem tudott elegendő formális munkahelyet létrehozni, különösen a nők és a fiatalok számára” – állapította meg friss jelentésében a Világbank.
Sokan elhagyták a hazai munkaerőpiacot. A közgazdász végzettségű Sanije Kadriu otthon maradt a két gyerekkel, ugyanis elmondása szerint a magánszektorban alacsonyak a bérek, az állami szférában pedig nem talált munkát.
„A havi háromszáz eurós bér nem ér semmit. Csak a bölcsőde havi száz euró egy gyermek számára. Ilyen alacsony fizetéssel nem tudnám fedezni a költségeimet” – panaszolta.
Kadriu immár több mint egy évtizede nem dolgozik, és arra számít, hogy még az ötvenes éveit taposva is munkanélküli lesz.
Valójában a munkaképes korú állampolgárok több mint hatvan százaléka inaktív gazdaságilag. Ez azt jelenti, hogy a 15 és 64 éves kor közöttiek közül 730 ezren nem dolgoznak és nem is keresnek munkát. Mintegy 460 ezer nő van közöttük.
Agyelszívási félelmek
Az EU „jelentős mérföldkőnek” és „a Koszovó által elvégzett kemény munka elismerésének” minősítette a vízumliberalizációt. A közösség arra is kitért, hogy ez esélyt ad arra, hogy a felek jobban megismerjék egymást. Koszovó 2008-ban nyilvánította ki függetlenségét Szerbiától, ezt azóta több mint 110 ország elismerte.
Miközben Bosznia-Hercegovina, Moldova és Ukrajna számára megnyílt az út az integráció felgyorsítása előtt, Koszovó továbbra is csupán potenciális tagjelölt. Bár bizonyos előrehaladást elért a tagsághoz szükséges reformok terén, a nyugat-balkáni ország előtt még mindig komoly nehézségek tornyosulnak a csatlakozás felé vezető folyamatban az EU-n belüli bővítésszkeptikusoktól kezdve a Belgrád és Pristina között fennálló számos vitás ügy megoldásáig, amit Brüsszel szintén feltételként határozott meg. És hogy még bonyolultabb legyen a képlet: öt EU-ország – Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország – még csak nem is ismeri el Koszovót független államként.
Noha a koszovói kormány is mérföldkőnek tekinti a vízummentességet, január közeledtével a politikai és üzleti vezetők egyre nagyobb aggodalommal tekintettek arra a lehetőségre, hogy emberek tömegei fogják gyorsan elhagyni a súlyos problémákkal küzdő országot.
A miniszterelnök felszólította honfitársait, hogy „tartsák tiszteletben a körülményeket”, egyúttal arra is emlékeztetett, hogy a vízummentesség bármely 180 napos időszakon belül legfeljebb kilencven napig tartó tartózkodásra jogosít, és ez idő alatt nem lehetséges a munkavállalás. A kormány következetesen kérleli a lakosságot, hogy ne munkakeresési célra használják a lehetőséget.
Ezek a kérések ugyanakkor valószínűleg sokak esetében süket fülekre találnak. Egyes jelentések szerint számos koszovói pénzt rak félre, és spórol a szabadnapjaival, hogy tavasszal az EU-ba utazhasson annak reményében, hogy sikerül munkát vagy más módot találnia a maradásra, akár a szabályok megsértése árán is.
Nézze meg: Januártól a koszovóiaknak nincs szükségük vízumra a belépéshez a schengeni övezetbe. Az elsők között élt ezzel a lehetőséggel a koszovói kormány által szervezett bécsi utazási lottó ötven nyertese.
A munkaerő jelentős részének elvesztése még Koszovó legígéretesebb szektoraira is csapást mérne, amelyek szereplői már évtizedek óta agyelszívással néznek szembe.
Koszovóban a bruttó hazai terméknek (GDP) már ma is körülbelül 17 százalékát teszik ki a hazautalások a Világbank adatai alapján. Egy 2020-as közvélemény-kutatás szerint az emberek 48 százaléka mondta azt, hogy külföldre szeretne költözni. 2014 óta egyre növekszik ez az arány.
Koszovó fejlődő technológiai szektora
Akárcsak a kormány, a cégtulajdonosok is szeretnék megállítani a munkaerő kiáramlását.
Az egyik legdinamikusabb szektor az információ- és kommunikációtechnológiai (ICT). Ebben az ágazatban tavaly hétszáz új vállalatot alapítottak, ezzel 1950-re nőtt a számuk a négy évvel ezelőtti 930-ról.
Fikret Murati, a SPEEEX technológiai fókuszú üzleti szolgáltató tulajdonosa mára kétezer főt foglalkoztat hat koszovói városban. Az itt dolgozók átlagéletkora 29 év, átlagbére pedig havi 1200 euró, ami versenyképes, de nem szokatlanul magas keresetnek számít a szektorban.
Az albán nemzetiségű bevándorlók gyermekeként Svájcban felnőtt üzletember úgy vélekedett, hogy a megbízható munkaadók nem pusztán maradásra ösztönzik a fiatalokat, akár hazaköltözésre is sarkallhatnak egyeseket külföldről.
„Úgy gondolom, hogy ha biztos munkát, jövőbeli lehetőségeket, fejlődési lehetőségeket kínálnak nekik, akkor ez nem nehéz” – mondta.
A vállalkozó a jelek szerint a korai amerikai technológiai startupok mintáját követve a SPEEEX pristinai irodájában konyhát és imaszobákat is berendezett, ami rendkívül népszerűnek bizonyult a dolgozók körében.
Aldo Baxhaku, a STIKK helyi hálózatépítési vállalat munkatársa rámutatott, hogy az infokommunikációs az egyetlen olyan szektor Koszovóban, amely képes lehet az emigrációs trend megakasztására.
„Az ICT-ágazat világszerte nő, de Koszovónak megvan az az előnye, hogy lakosságának 65 százaléka harminc év alatti. Ez azt jelenti, hogy van potenciál” – jelentette ki.
E potenciál kihasználása érdekében szerinte az országnak választania kellene egy területet – például a mesterséges intelligenciát, a kiberbiztonságot vagy akár a szoftverfejlesztést –, és ki kellene tartania mellette.
A vállalkozók addig is abban reménykednek, hogy a vízummentes EU-s belépés és a külföldi munka csábítása csillapodhat az emberek hazai karrierjének beindulásával.
