Görögország migrációs minisztere szerint országa erőn felül teljesít, amikor a bevándorlók kezeléséről van szó, sokan azonban azzal vádolják a görög hatóságokat, hogy embertelenül bánnak a migránsokkal, és visszakényszerítik őket Törökországba. A görög álláspont szerint ezt csak a török propaganda terjeszti.
Lakosságarányosan Ciprust sújtja legjobban az illegális bevándorlás az Európai Unióban, a sziget népességének négy százalékát teszik ki a migránsok. A ciprusiak a törökökre panaszkodnak, ugyanis a sziget egyik része török fennhatóság alatt áll, a törökök oda szállítják a bevándorlókat, akik átsétálnak a határon, és máris az EU területén vannak. De hasonlóan nehéz helyzetben van Görögország, ahol ugyanarra panaszkodnak, mint Cipruson: a törökökre, akik nem tartják be a megállapodásokat, és átkényszerítik a bevándorlókat a határon. Ugyanakkor nagyon sok vád éri a görög hatóságokat azért, hogy bántalmazzák a menedékkérőket, és visszakényszerítik őket Törökországba, sokszor úgy, hogy a tengeren „terelik vissza” a csónakokat török vizekre.
Görögország migrációs minisztere, Notisz Mitarakisz volt az Európai Parlament vendége, ahol szembesítették a vádakkal, amelyeket általában továbbított Törökország felé.
„Az EU egyik legmilitarizáltabb külső határa az Evrosz folyó területe, ahol a török hadsereg átkényszeríti a menekülteket, ezért napi szinten kell mentenünk őket a folyóból, múlt héten több mint ötezer embert menekítettünk ki” – jelentette ki Notisz Mitarakisz. A helyzet már azért is elképesztő, mert tulajdonképpen két NATO-szövetségesről van szó, akik egymással szemben állítanak katonai erőt a közös határon, miközben eszközként használják a migránsokat. A görög álláspont az, hogy ők mindenben megfelelnek az előírásoknak, jogszerűen járnak el a menedékkérőkkel, annak ellenére hogy kevés segítséget kapnak az európai országoktól. Mitarakisz azt mondta, hogy az elmúlt hét évben, tehát a nagy menekültválság kirobbanása óta egymillió ember érkezett Görögországba, ami sokszor kezelhetetlen helyzetet idézett elő.
„Törökország nem tartja be a 2016-os megállapodást, aktívan támogatják az elindulókat, és az EU-ba kényszerítik a migránsokat” – mondta a miniszter több alkalommal. Azt is mondta, hogy a görög vizeken sokkal nagyobb európai erőnek kellene jelen lennie. Jelenleg ha száz embert kimentenek, abból mindössze kettő megy vissza Törökországba – holott ennek kellene a legnagyobb aránynak lennie –, a többi pedig, ha jogosult menedékkérelemre, marad az EU-ban. Viszont a tagállamok egy része egyáltalán nem vállal szerepet a szolidaritási akciókban, így történhet az, hogy a Földközi-tengeren érkező menedékkérők nagy részét az itt lévő országok fogadják be, és ez óriási aránytalansághoz vezet.
Jelenleg 38 ezer a görög ügyhátralék, ami egyébként jelentős javulás. Úgy tervezik, hogy év végére ledolgozzák, de a miniszter szerint eddig nagyon komoly gondokat okozott az ügyek nagy száma, mert „nem lehet négy-öt évig limbóban tartani az embereket”. A miniszter azt is mondta, hogy nagyon sok támogatást kaptak a civil szervezetektől, akik folyamatosan segítettek a migránsok fogadásában, ellátásában.
Mitarakisz nagyon komoly eredménynek tartja, hogy a pandémia alatt senki sem halt meg a táborokban, holott ennek reális volt a veszélye. Sőt jelenleg a gyermekeknek és a kísérő nélküli fiataloknak is megfelelő elhelyezést biztosítanak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy olyan csoportra, akiknek szintén kárt okoz a tagállamok közötti szolidaritás hiánya. A görögökre gondolt, merthogy a helyi lakosságnak nagyon sok alkalommal korlátozottak voltak a jogaik, amikor a szigeteken ezrével, tízezrével kellett a menedékkérők gondját viselni.
A görög migrációs minisztert azonban újra és újra szembesítették azokkal a jelentésekkel, amelyek a görög hatóságok eljárását bírálják. Mitarakisz is tud olyan esetekről, amikor bántalmazással vagy visszakényszerítéssel vádolták meg a görög határ- és parti őrséget. Ezeket azonban független testületek vizsgálják, a vizsgálatok még nem zárultak le. Azt viszont hozzátette, hogy azok a bizonyítékok, amelyek ezeknek az ügyeknek a valóságtartalmát támasztanák alá, a török propaganda részei, és nagyon sok politikus és jogvédő esett már áldozatul Törökország hangulatkeltő bizonyítékhamisításainak.
Ylva Johansson belügyi biztostól tudjuk, hogy a délről érkezőkkel, illetve az ukrán menekültválsággal együtt mely országokat sújtja legkevésbé a migrációs helyzet. Nos, az uniós államokat sorra véve lakosságarányosan a legkevesebb bevándorlóval Franciaországnak, Olaszországnak, Romániának és Magyarországnak kell megküzdenie. Ez élesen szembenáll azzal, amit a magyar hatóságoktól a déli határokra nehezedő folyamatos és növekvő migrációs nyomásról, illetve az illegális határátlépők folyamatosan magas számáról hallani lehet.
A parlamenti beszélgetésekben folyamatosan előkerült a tagállamok közötti szolidaritás hiánya. Az Európai Unió már hat éve képtelen közös álláspontot kialakítani erről, az Európai Bizottság már több javaslatot is elkészített egy új menekültügyi és migrációs politikáról, ezekről azonban nem sikerült megállapodni, nem utolsósorban azért, mert Magyarország eddig valamennyi javaslatot elvetette. Új jogszabály hiányában a jelenleg érvényes rendelet irányadó, az pedig úgy szól, hogy a menekültügyi eljárást abban a tagállamban kell lefolytatni, ahol a menedékkérő elérte az EU területét. Emiatt van Görögország különösen kiszolgáltatott helyzetben. Csak abban bízhat, hogy a tagállamok önkéntes felajánlást tesznek arra, hogy a migránsok egy részét átveszik, és a saját területükön folytatják le az eljárást, tehermentesítve ezzel a görög hatóságokat.
Ez azonban nem jelent tartós megoldást.
