A Belaruszba átmenekített félkatonai szervezet lassan felbomlik. A szerencsésebbek visszatértek Afrikába, ahol kisebb kockázattal több pénzt lehet keresni. Vannak, akik még Belaruszban állomásoznak, és illegális migránsokat kényszerítenek az EU területére, a szerencsétlenebbek pedig visszatértek az ukrán hadszíntér valamelyik húsdarálójába az orosz hadsereg állományában.
Vajon mit keres a Wagner-csoport Belaruszban? Ki lesz Prigozsin utódja? Mi lesz az afrikai érdekeltségekkel? Hogyan kapcsolódik össze a Wagner és a GRU, az orosz fegyveres erők vezérkarának főigazgatósága, amely ellenőrzi a katonai hírszerző szolgálatot és fenntartja saját különleges alakulatait?
Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy litván és egy lengyel európai parlamenti képviselő, akik néhány napja szakértők segítségével egy online konferencián igyekeztek körbejárni a kérdést. Az eseményen a Szabad Európa tudósítója is részt vehetett.
Elöljáróban annyit, hogy bár nagyon sokat lehet már tudni az orosz zsoldosseregről, mégis megdöbbentő az összefonódásuk a hivatalos orosz irányítással. Beloruszban annyira ellenszenvesek, hogy a helyi propaganda sem tudja megmentőként és az igaz ügy harcosaként feltüntetni őket.
Lukasenka kudarca
A Wagner-csoport belarusz jelenléte rendkívül ellentmondásos. Petras Auštrevičius litván EP-képviselő például arról számolt be, hogy bizonyos források szerint a wagneresek ingatlanokat vásárolnak Belaruszban, ami arra utal, hogy hosszú távra rendezkednek be. A zsoldoshadsereg élete azonban eddig nem a békés nyugdíj tervezéséről szólt, így ezeket a híreket fenntartással kell kezelni, már csak azért is, mert más híradások szerint a telepek harmadát már felszámolták. Ami viszont érdekesebb – és erre Hanna Ljubakova belarusz újságíró és kutató hívta fel a figyelmet –, hogy Aljakszandr Lukasenka már aligha számít Putyin bizalmi emberének. Prigozsin egynapos puccskísérlete után az elnök még béketárgyalóként és az orosz polgárháború megakadályozójaként tüntette fel magát, akinek ezért jutott öt perc hírnév, azonban – Lukasenka állításával szemben – a feszültséget nem sikerült elsimítani Prigozsin és Putyin között, sőt: Jevgenyij Prigozsint Moszkva felett lelőtték. Vagyis a közvetítés totális kudarc volt, a belarusz elnöknek nincs hatása az oroszra – mutatott rá a szakértő. Sőt, ma már Fehéroroszországban is egyértelmű elutasítás övezi a zsoldosok jelenlétét a lakosság körében, még akkor is, ha a propagandamédia minden igyekezete arra irányul, hogy jó képet fessen az országban megtelepedő felfegyverzett alakulatokról.
Ugyanakkor egy veszélyes katonai formációról van szó, amely még mindig létezik és még mindig része az orosz külügyi és védelmi politikának. Anna Fotyga lengyel EP-képviselő szerint ráadásul a zsoldosok ahhoz is hozzá tudnak járulni, hogy „migránsokat szervezzenek Lukasenkának”, vagyis embereket hozzanak Afrikából Belaruszba, akiket aztán valamelyik uniós határon áttessékelnek. A módszer nem teljesen új, a félkatonai szervezettel megtámogatva azonban sokkal hatékonyabban működhet, fokozva a határ menti térségekben a biztonsági kockázatot.
Ehhez kapcsolódóan: Interjú: A Wagnert „lefejezték, de ez nem ugyanaz, mintha teljesen feloszlatták volna”
A Wagner mint brand
Volt némi vita az előadók között a Wagner-csoport besorolásáról is. Karen Philippa Larsen, a Danish Institute for International Studies kutatója szerint a Wagner egy olyan PMC (private military company – katonai magáncég), amely az orosz állam érdekeit képviseli. Sőt nemcsak a látható katonai jelenléttel támogatja Putyint, hanem világszerte hozzásegít a Kreml narratívjának terjesztéséhez. Dmitro Zolotukhin volt ukrán információsminiszter-helyettes azonban úgy véli, hogy a Wagner nem a hagyományos értelemben vett PMC, mert – túl azon, hogy ez Oroszországban tilos – nincs bankszámlaszáma, céges nyilvántartása, jogi személyisége. A Wagner ügyeit ehelyett fedőcégeken keresztül bonyolítják, ezek köthetők általában Jevgenyij Prigozsinhoz.
Fontos kérdés, hogy mindezek fényében hogyan alakulhat a Wagner jövője, ki lesz Prigozsin örököse például az afrikai műveleteknél. Zolotukhin szerint a legvalószínűbb, hogy a Wagner-csoport tovább él, de csak mint brand, és a GRU fogja használni, mert ismertek és félelmetesek. Ha valahol megjelennek, biztosan megelőzi őket a rossz hírük. A csoport azokat a műveletek fogja irányítani, ahol Oroszország hivatalosan nem akar fellépni, például Líbiában, Szudánban, Maliban, a Közép-afrikai Köztársaságban. Líbiában olyannyira megtelepedtek, hogy még postát is üzemeltetnek. Arról nem beszélve, hogy a líbiai színtéren jelen vannak a törökök is, Putyin pedig nem akar nyíltan szembemenni Erdoğannal egy polgárháborús konfliktuszónában.
Az ukránok már leírták a zsoldosokat
Még a Wagner-történethez tartozik, hogy Szerhij Cserevatyi ezredes, Ukrajna keleti csapatainak stratégiai kommunikációért felelős parancsnokhelyettese azt mondta, hogy a csoport több száz harcosát észlelték, amint a keleti fronton különböző orosz katonai egységek soraiban harcol. „A Wagner mint szervezet Bahmutban befejeződött. Most szerencsésebb katonáikat Afrikába küldik, ahol több a pénz. A kevésbé szerencsések visszatértek Ukrajnába – jelentette ki. Szerinte már csak körülbelül ezer zsoldos maradhatott Belaruszban, közülük kétszázan oktatók a fehérorosz belügyminisztérium és a védelmi minisztérium különleges egységeiben. – A többiek azok, akiket nem akarnak beszervezni sem az új PMC-kbe, sem az orosz védelmi minisztériumba – állítja Cserevatyi. Hozzáteszi: – Mindent tudunk róluk.”
