A valóság közösen elfogadott, tényeken alapuló megismerése általában is elég komoly támadás alatt van, de Putyin ukrajnai agressziója után a magyarok különlegesen erős szőnyegbombázást kapnak dezinformációból külföldről és belföldről egyaránt – ennek pedig meg is látszik a következménye.
2+2=4. Ez ön szerint helyes?
Vagy helytelen, mert mást számolt ki? Vagy már bemondták a híradóban, hogy az eredmény 19, de legalább 15? Vagy nem is lehet eldönteni, mert mindez csak egy vélemény? Esetleg csak az biztos, hogy az eredmény nem négy, különben minek akarná hirtelen pont ezt lenyomni a torkunkon a mainstream média?
Vagy lám-lám, hirtelen mekkora matekprofesszor lett itt mindenki. Pedig nem kéne ennyit okoskodni, majd eldöntik ezt a döntéshozók, mi inkább beszélgessünk arról, hogy mi lesz az ebéd. Netán már a felvetést eleve betiltaná, nehogy arab algebra szorítsa ki a nemzeti kultúrát a magyarokból?
Ez a példa talán nevetségesnek hathat, de az egyik legnagyobb jelenlegi hazai és globális problémára utal: hogy minden korábbinál erősebb és sokrétűbb támadás alatt van az emberek valóságérzékelése.
Versenyhátrányba került a valóság
Leegyszerűsítve: egyre szerteágazóbb és bonyolultabb témákban kell döntenie az embernek, miközben az emberi agy megmaradt tízezer évvel ezelőttinek, egy sereg kognitív és egyéb biológiai alapú torzítással működik; egyre több témában lettek az emberek potenciálisan átverhetők.
Szélsőséges esetekben szerte a világon azt is látni, hogy az érintettek személyiségének részévé válhatnak a legvadabb álhírek, az összeesküvés-elméletek keresése és fogyasztása. Egy hamis információt vagy kamuvideót még meg lehet cáfolni, de egy értékrendet, vallásszerűséget nem nagyon. Idetartozik az is, amikor politikusok vagy más márkák ki tudnak alakítani egy olyan újfajta törzsi világnézetet, amikor az válik az egyén identitásának részévé, hogy a saját csoportjától lényegében kritika nélkül elhisz minden információt, míg a megjelölt ellenségektől fordítva.
Ehhez jött még az az újdonság, hogy a net és a közösségi média ugyanabba a térbe és formátumba helyezte a valós információkat a torzított féligazságokkal és teljes kitalációkkal.
Itt a valóság külön hátrányból indul, mert független a vágyainktól, viszont a hamis híreket könnyű hozzáigazítani egy mesevilághoz.
A magyar állam 2016-os kampányában piros pöttyöket rajzolt számos nyugati nagyvárosra azzal az üzenettel, hogy ezeken a helyeken a káosz az úr, a rendőrség tehetetlen, a lakók rettegésben élnek, és a magyarok jobb, ha elkerülik, ha kedves az életük. Később, az önkormányzati választások előtt a világ legélhetőbb városának értékelt Bécset is besorolták ezek közé
Mindez szélesre nyitotta az ajtót az átverésekben utazóknak, a gépi tanulás fejlődése pedig belátható időn belül végtelenné teheti a hamis információk áradatát. Ezen belül is külön fajsúlyos, amikor egy állam külön fegyvernemként kezdi el használni ezt, és álhírek áradatával próbálja megosztottá tenni a célállam lakosságát.
Ez tényleg fegyver, most például a magyarok ellen
Mindez most azért különösen fontos, mert a szovjet-orosz katonai doktrínáról régóta lehet tudni, hogy fegyverként igyekszik bevetni az álhírek széles arzenálját, különösen a cenzúramentesebb, demokratikusabban működő országok lakossága ellen, ahol az érzékeny demokratikus intézményeket lehet így saját maguk ellen fordítani.
A cél nagy vonalakban az egységes és hatékony fellépés lehetőségének gyengítése az érintett országokban, jelen esetben megingatni és összezavarni az ukrán védekezés támogatóit, vagy legalább lassítani, drágítani köztük a kooperációt.
Az orosz belső retorikának nem jelentenek nehézséget az ellentmondások. Érdemes megfigyelni, hogy a harctéri kudarcok után a korlátozott célú katonai műveletről szemrebbenés nélkül váltott a kommunikáció a Nyugat elleni világháborúra.
Ezen belül nem egy nagy állami kampányt érdemes elképzelni, hanem rengeteg, egymás mellett futó próbálkozást. Akár ugyanabban a témában, egymásnak is ellentmondva, a teljesen nevetséges kitalációktól kezdve a féligazságokra felhúzott klasszikusabb érvelési hibákig, vagy épp ugyanazokat a típusú hazugságokat országonként eltérő közönségre vagy meglévő törésvonalakra igazítva. Ha mélyebben is érdekli ez a módszertan, itt vagy itt talál korábbi esettanulmányokat.
A Detector Media gyűjtése alapján a 2022-es orosz inváziós kísérlet után Magyarországot és más régiós országokat is egyre erősebben kezdték el szórni hasonló, félrevezető tartalmakkal.
Az azonosított tartalmak alapján Magyarországot inkább nyáron és elsősorban olyan fő üzenetekkel, hogy a szankciók felesleges károkat okoznak, nem működnek, a Nyugat és Ukrajna is gyenge vagy hülye vagy erkölcstelen, és hasonlók.
Pédául hogy az orosz hadi sikerek megállíthatatlanok. Ez utóbbi mondjuk a nyár végi ukrán ellentámadás elsöprő sikere kapcsán nagyon nyilvánvaló ellentmondásba került a valósággal, nem kizárt, hogy ezért is csökkent az új megtévesztő hírek száma nyártól.
Az orosz Rosszija 1 állami csatornán egy Nógrádi Györgyhöz hasonló, mindenhez értő magyar szakértő, a Magyarországon teljesen ismeretlen Keveházy Miklós már 2018-ban arról értekezett, hogy Orbán Viktort épp arra biztatják tanácsadói, hogy rohanja le Kárpátalját. Közvetlenül az orosz támadás előtt kitalált egy teljesen új magyar válságot, a „telefonválságot”, amely tömegtüntetésekkel járt a „lefedettségi zónák” és a mobiltarifák megváltozása miatt. Utána pedig története szerint kirúgták az amerikai nagykövetet, mert ő koordinálta az elképzelt tüntetéseket telefonon, hogy erőszakkal próbálja meg elmozdítani Orbánt, csak pont kiszúrták a gonosz szervezőt a tömegben. A szakértő szerint ekkor Magyarország két vállra fektette az USA-t.
Meg kell jegyezni, hogy a magyar kormány közeli médiabirodalom már 2022 előtt, hosszú évek óta a putyini propaganda folyamatos és kritikátlan terjesztője volt az országban.
Ez pedig a támadás, de különösen az áprilisi országgyűlési választások után csak erősödött. Jelentős részben a közösségi médiába kiszervezett szürke zónás, de jellemzően összehangoltan működő ismétlőhálózatuk révén.
Fentiek tükrében kevésbé meglepő, hogy a kampányidőszak végére a magyarokat kirívóan nem érdekelte a szomszédjukban zajló háború, nem akartak vele foglalkozni vagy pláne segíteni az ukránoknak.
Emellé őszre a korábbiaknál is lényegesen erősebb fokozatba kapcsolt a kormányközeli médiabirodalom saját gyártású, Nyugat-ellenes, bombás-brüsszelezős kampánya is.
Ezzel pedig a jelek szerint azt a nehezebb kommunikációs kihívást is sikerült megugrania a kormánynak, hogy kampányukkal olyan szankciók ellen küzdöttek, amelyek egyrészt soha nem léteztek vagy Magyarországra soha nem vonatkoztak, így forintban extra százmilliárdokat kaszált a helyzeten az állam és a Mol.
Miközben viszont minden létező szankciót megszavazott Orbán Viktor személyesen is, az energiára vonatkozó szankciókat például már másodjára, legutóbb idén január végén.
Fentiek dacára tavaly év végére
a Fidesz-szavazók felét és az ellenzékiek csaknem negyedét már sikerült egy olyan álvalóságba terelni, ahol például a kormány nem szavazott meg semmilyen szankciót.
Ez erős indikátora lehet annak, hogy ezek az emberek a régió és az egész világ sorsát meghatározó legfontosabb esemény legalapvetőbb és könnyen ellenőrizhető tényeivel is elvesztették már a kapcsolatot.
A CEU kutatói alapján az emberiség fő eszköze a hamis jelzések ellen eddig az volt, hogy megbízhatónak tervezett szakmai intézményekbe és nyílt adatbázisokba osztotta szét a bonyolultabb információk hitelesítését: inkább orvossal diagnosztizáltattuk magunkat, mint a szomszéddal, hitelesebb volt, ha egy újságnak megerősítette a rendőrség, hogy valakit köröznek, mint ha ennek az ellenkezőjét mondta akár mindenki a kocsmában. Szerintük most is ez az irány lehet a megoldás, a gépi tanulás új lehetőségeit is beépítve. Mindezt valószínűleg támogatni tudná még a fejlettebb oktatás és a probléma iránt fogékony állami szabályozás is.
Visszatérve a cikk elején jelzett problémára: a tényeket eldobó, elképzelt mesevilág komoly hátránya, hogy a valóság viszont garantáltan nem fog igazodni hozzá. Ez pedig személyes, családi vagy akár országos tragédiákkal járhat.
