Az évszázad nagy részében Németország egyik gazdasági sikert a másik után aratta, uralta az olyan csúcstermékek, mint a luxusautók és ipari gépek globális piacát. Olyan sokat adott el belőlük a világ többi részének, hogy a gazdaság fele exportból működött. De most bajban van.
Temérdek elérhető állás volt, dagadt az államkassza, miközben más európai országok adósságba fulladtak. Könyveket írtak arról, hogy a többiek mit tanulhatnak Németországtól.
Többé már nem. Most Németország a világ legrosszabbul teljesítő nagy fejlett gazdasága, és mind a Nemzetközi Valutaalap, mind az Európai Unió arra számít, hogy idén zsugorodni fog.
Mindez azután következett be, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és Németország elvesztette az olcsó orosz földgázt, ami példátlan sokkot jelentett sokáig Európa termelési erőközpontjának számító, energiaigényes ipara számára.
Európa legnagyobb gazdaságának hirtelen jött mélyrepülése bírálatok, mutogatás és viták hullámát indította el a jövőről.
Németországot a dezindusztrializáció veszélye fenyegeti, mivel a magas energiaköltségek és a kormány egyéb, krónikus problémákkal szembeni tétlensége azt vetíti előre, hogy gyárak és jól fizető munkahelyek költözhetnek máshová – mondta Christian Kullmann, az Evonik Industries AG nagy német vegyipari vállalat vezérigazgatója.
A nyugat-németországi Essen városának 21. emeleti irodájából Kullmann a Ruhr-völgy történelmi ipari régió korábbi sikereinek jelképeire mutat: az acélművek kéményeire, a már bezárt szénbányák hatalmas hulladékhalmaira, a BP hatalmas olajfinomítójára és az Evonik kiterjedt vegyipari üzemére.
Napjainkban az egykori bányavidék, ahol a szénpor egykor feketére festette a száradni kitett ruhát, az energetikai átmenet szimbóluma, szélturbinákkal és zöldterületekkel tarkítva.
A gyárak energiaellátásához szükséges olcsó orosz földgáz elvesztése „fájdalmas sebet ütött a német gazdaság üzleti modelljén – mondta Kullmann az Associated Pressnek. – Olyan helyzetben vagyunk, amikor erősen befolyásolnak – károsítanak – bennünket a külső tényezők.”
Válságdöntés: működjön tovább a szénerőmű
Miután Oroszország leállította az Európai Uniónak szánt gáz nagy részét, ezzel energiaválságot idézett elő a 27 országból álló blokkban – amely az üzemanyag negyven százalékát Moszkvától szerezte be –, a német kormány arra kérte az Evonikot, hogy néhány hónappal tovább működtesse 1960-as építésű, széntüzelésű erőművét.
A vállalat két gáztüzelésű generátorra állítja át az erőművet – amelynek negyvenemeletes kéménye a műanyag és egyéb termékek gyártását táplálja –, amelyek később hidrogénnel is működhetnek, miközben 2030-ra szén-dioxid-semlegessé kíván válni.
Az egyik vitatott megoldás: a kormány által finanszírozott ársapka az ipari áramra, hogy a gazdaság átvészelje a megújuló energiára való átállást.
Robert Habeck alkancellár (Zöldek) javaslata a szociáldemokrata Olaf Scholz kancellár és az üzletbarát koalíciós partner, a Szabad Demokraták ellenállásába ütközött. A környezetvédők szerint ez csak meghosszabbítaná a függést a fosszilis tüzelőanyagoktól.
Kullmann támogatja: „Elsősorban hibás politikai döntések alakították ki és befolyásolták a magas energiaköltségeket. Nem lehet, hogy most a német ipar, a német munkavállalók állják a számlát.”
A gáz ára nagyjából a duplája a 2021-esnek, ami fáj a vállalatoknak, amelyeknek szükségük van arra, hogy a nap 24 órájában forró és olvadt legyen az üveg és a fém az épületekben és autókban használt fémbevonat előállításához.
A második csapás az, hogy a kulcsfontosságú kereskedelmi partner, Kína több évtizedes erős gazdasági növekedés után lassulással szembesült.
Ezek a külső megrázkódtatások olyan repedéseket tártak fel Németország alapjain, amelyeket a siker évei alatt figyelmen kívül hagytak, beleértve a digitális technológia késedelmes elterjedését a kormányintézményekben és az üzleti életben, valamint a sürgősen szükséges megújulóenergia-projektek engedélyezésének hosszadalmas folyamatát.
Munkaerőhiány és késő zöldenergia-projektek
A kormány felhasználható pénzforrásai részben a beruházások halogatása miatt kerültek elő – az utakba, a vasúthálózatba és vidéken a nagy sebességű internetbe. Az aggodalmak közepette az áramár és a villamosenergia-hiány miatt megkérdőjeleződött a 2011-es döntés, miszerint le kell állítani a maradék német atomerőműveket. A vállalatoknak súlyos munkaerőhiánnyal kell szembenézniük a szakképzett dolgozók terén, a betöltetlen állások száma rekordot döntött, majdnem elérte a kétmilliót.
A kormány utólag elismerte, hogy hiba volt Oroszországra hagyatkozni a Balti-tenger alatti Északi Áramlat gázvezetékeken keresztül történő megbízható gázellátás tekintetében – amelyeket Angela Merkel kancellársága alatt építettek, de azóta a háború közepette leállítottak –, amelyeket máig ismeretlen elkövetők felrobbantottak.
Most a tiszta energiával kapcsolatos projekteket a kiterjedt bürokrácia és a „nem az én kertem” elvre épülő ellenállás fékezi. A dél-bajorországi régióban egy számjegyűre esett a szélturbinák építése a lakásoktól való minimumtávolságról szóló előírások miatt.
Egy tízmilliárd euróba kerülő elektromos vezeték építése, amely a szelesebb északi tájakról a déli iparba szállítaná a szélenergiából nyert áramot, jelentős anyagi kárral járó késedelmet szenvedett, mivel nagy volt a politikai ellenállás a „csúnya tornyok” miatt. A vezetéképítés csúszása azt jelenti, hogy 2022 helyett 2028-ban készül el.
Amerikai kihívás
Közben a Biden-kormányzat által az Egyesült Államokban beruházó vállalatoknak nyújtott hatalmas tisztaenergia-támogatás irigységet és riadalmat váltott ki, hogy Németország lemarad.
„A nemzeti kormányok világméretű versenyét látjuk a legvonzóbb jövőbeli technológiákért – a vonzó a legjövedelmezőbbeket jelenti, azokat, amelyek erősítik a gazdasági növekedést” – mondta Kullmann.
Példaként említette az Evonik azon döntését, hogy az Indiana állambeli Lafayette-ben egy 220 millió dolláros, lipideket – a Covid–19-vakcinák kulcsfontosságú összetevőit – gyártó üzemet épít. A gyors engedélyezés és az akár 150 millió dolláros amerikai támogatás sokat számított, miután a német hatóságok kevés érdeklődést mutattak – mondta.
„Szeretnék egy kicsit több pragmatizmust látni (…) Brüsszelben és Berlinben” – mondta Kullmann.
Túlélés
Az energiaigényes vállalatok addig is igyekeznek megbirkózni az ársokkal.
A Drewsen Spezialpapiere, amely útlevél- és bélyegzőpapírt, valamint olyan papír szívószálat gyárt, amely nem csökkenti a buborék mennyiségét a szénsavas üdítőkben, három szélturbinát vásárolt észak-németországi gyárának közelében, hogy a földgáztól való eltávolodással fedezze villamosenergia-szükségletének mintegy negyedét.
A Schott AG speciális üveggyártó vállalat – amely tűzhelytábláktól kezdve oltóanyagpalackokon át a chilei Rendkívül Nagy Teleszkóp (ELT) csillagászati obszervatórium 39 méteres tükréig számos terméket gyárt – kísérletet tett a gáz nulla emissziós hidrogénnel való helyettesítésére abban az üzemben, ahol 1700 Celsius-fokos tartályokban történik az üveggyártás.
Ez működött – de csak kis léptékben, teherautóval szállított hidrogénnel. Megújuló villamos energiával előállított és csővezetéken szállított hidrogénre lenne szükség nagy mennyiségben, ami egyelőre nem létezik.
Scholz azt mondta, hogy az energetikai átállásnak „német tempóban” kell zajlania. Ez a sürgetés eredményezte, hogy hónapokon belül négy úszó földgázterminált állítottak fel az elveszett orosz gáz pótlására. A terminálokra az Egyesült Államokból, Katarból és máshonnan hajóval érkező cseppfolyósított földgáz sokkal drágább, mint az orosz csővezetékes szállítás, de az erőfeszítés megmutatta, hogy Németország mire képes, ha kell.
A koalíciós kormányon belüli, az energiaár-plafonról és az új gázkazánokat tiltó törvényről szóló civakodás azonban elkeserítette az üzleti vezetőket.
Kullmann, az Evonik vezetője sebtapasznak nevezte a kormány javaslatcsomagját, amely többek között beruházási adókedvezményt és a bürokrácia csökkentését célzó törvényt tartalmazott.
Holger Schmieding, a Berenberg Bank vezető közgazdásza szerint Németország önelégült lett a 2010–2020 közötti arany évtized gazdasági növekedése során, amely Gerhard Schröder kancellár 2003–2005 közötti reformjain alapult, amelyek csökkentették a munkaerőköltségeket és növelték a versenyképességet.
„Németország alapvető erejének elszámítása is hozzájárulhatott az elhibázott döntéshez, hogy elfordult az atomenergiától, betiltotta a földgázkitermelést, és az Oroszországból érkező, bőséges földgázellátásra fókuszált – mondta. – Németország most fizeti meg az árát az energiapolitikájának.”
Schmieding, aki 1998-ban egy elemzésében egyszer „Európa beteg emberének” nevezte Németországot, úgy véli, hogy ez a címke ma már túlzás lenne, tekintettel az alacsony munkanélküliségre és az erős államháztartásra. Ez teret ad Németországnak a cselekvésre, ugyanakkor enyhíti a változtatást követelő nyomást.
Schmieding szerint a legfontosabb lépés az energiaárakkal kapcsolatos bizonytalanság megszüntetése lenne ársapka bevezetésével, ami nemcsak a nagyvállalatokat, hanem a kisebbeket is segítené.
Bármilyen politikát is választanak, „már az is nagy segítség lenne, ha a kormány gyorsan meg tudna állapodni róla, hogy a vállalatok tudják, mi vár rájuk, és ennek megfelelően tudnának tervezni, ahelyett hogy késleltetnék a beruházási döntéseket” – mondta.
