Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Az orosz kémek és tábornokok kudarca és a Kreml apokaliptikus logikája


Egy Ukrajnában elvesztett Szu–35-ös orosz harcigép roncsai (az ukrán katonai vezetés szerint ők lőtték le) Harkiv régióban 2022. április 3-án

Ahogy nő a frusztráció az Ukrajnában elakadt háborús offenzíva és a kényszerből visszafogott katonai célok miatt, úgy kezd a Kreml egyre inkább belső ellenségeket keresni.

Andrej Szoldatov orosz oknyomozó újságíró, aki évtizedek óta tudósít az ország sötétben működő biztonsági szolgálatairól, áprilisban arról számolt be, hogy Szergej Beszeda vezérezredest, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) külföldi hírszerzési részlegének vezetőjét őrizetbe vették, majd később a moszkvai Lefortovo börtönbe küldték.

A bejelentett lépést az orosz hadsereg és az FSZB között, az orosz hírszerzés állítólagos kudarcai miatt növekvő ellentét számlájára írták. A február 24-i ukrajnai inváziót megelőző hibák miatti feszültséget a Moszkvában növekvő paranoia jelének is tekintették, mert felmerült a gyanú, hogy a hírszerző apparátusban valakik akár a Kreml ellen is dolgozhatnak.

Közben folytatódik a brutális ukrajnai háború, és az orosz hírszerző szolgálatok és katonai tervezők még mindig azon töprengenek, hogyan reagáljanak a vártnál erősebb ukrán ellenállásra és a Kijevnek nyújtott masszív nyugati támogatásra. Ahogy a háború a tizenegyedik hétbe lépett, továbbra is kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a Kreml hogyan ronthatta el annyire a háború előtti tervezést, hogy most esetleg sorkatonákat mozgósítását fontolgathatja, és hogy milyen tanulságokat vont le a korai kudarcokból.

Andrej Szoldatov, az orosz oknyomozó újságíró, egyben egy washingtoni agytröszt munkatársa, aki jó kapcsolatokkal és forrásokkal rendelkezik orosz katonai és biztonsági berkekben
Andrej Szoldatov, az orosz oknyomozó újságíró, egyben egy washingtoni agytröszt munkatársa, aki jó kapcsolatokkal és forrásokkal rendelkezik orosz katonai és biztonsági berkekben

Hogy jobban megértsük, hogy alakulhatnak a dolgok, a Szabad Európa interjút kért Szoldatovtól, aki a washingtoni Center for European Policy Analysis (Európai Politikai Központ, CEPA) munkatársa.

Kiakadt az FSZB-re a hadsereg, de nem békepártiságból

Szabad Európa: Ön számolt be arról, hogy Szergej Beszeda vezérezredest őrizetbe vették és börtönbe küldték. Mi áll a lépés hátterében, és mit árul el ez az orosz hírszerző szolgálatok és az orosz elit jelenlegi helyzetéről?

Andrej Szoldatov: Ez a történet egyre érdekesebb és bonyolultabb. Már most is sok zűrzavart látunk, de az FSZB részéről néhány kísérletet is arra, hogy elbagatellizálja a biztonsági szolgálatok és a hadsereg között folyamatban lévő konfliktust. A múlt héten jelentek meg hírek arról, hogy Beszeda jelen volt egy prominens volt KGB-tiszt, Nyikolaj Leonov temetésén, aki évekkel ezelőtt Fidel Castro egyik kontaktja volt Kubában, és ezért egyfajta legendává vált a KGB-n belül. Ez valószínűleg annak a jele, hogy ha az FSZB ilyen nagy erőfeszítéseket tett, hogy lássuk Beszedát ezen a temetésen, azzal megpróbálja leállítani a róla és a szakításról szóló spekulációkat. Ha ez így van, akkor valójában nagy gondban vannak.

A probléma határozottan fennáll, jelenleg a hadsereg sok mindenért az FSZB-t hibáztatja. Ez nemcsak a háborúba való belépésről szóló döntést érinti, és azt, hogyan csinálták, hanem azt is, hogy hogyan folyik a háború, és az összes hibát, amelyet az invázió során elkövetnek.

Természetesen nem arról beszélünk, hogy az orosz hadsereg úgy gondolta, hogy jobb lett volna nem belemenni a háborúba. Sajnos nem látom, hogy ez erős érzés lenne a hadseregben. Eléggé háborúpártiak, sőt azt mondanám, hogy agresszívan háborúpártiak. Egyszerűen csak nem elégedettek a háború menetével és irányításával.

Paradox: rosszul teljesített a hadsereg, de nem a védelmi minisztert hibáztatják

Szavad Európa: A hírszerzés ebben a háborúban – és az azt megelőző időszakban – meglehetősen nyilvános és kiemelkedő szerepet játszott. Ez igaz mind az oroszok kurdarcnak tűnő tevékenységére, mind pedig a nyugati oldaléra, amely úgy tűnik, jó információkat kapott a készülő támadásról. Hogy alakítja ez a dolgokat, és mi az érzés Moszkvában arról, hogy miért siklott ki a háború?

Szoldatov: Az ember azt várná, hogy a hadsereg olyanokat hibáztasson a kudarcokért, mint Szergej Sojgu védelmi miniszter. Ez különösen az első két hónap teljesítménye miatt lehetne így, de nem látom, hogy Sojgut kritizálnák a hadsereg vagy a biztonsági szolgálatok. Ez nagyon meglepő.

Sojgu még mindig nagyon népszerű, széles körben tisztelik, annak ellenére hogy nincs katonai háttere és katonai kiképzése, és nagy kudarcok érték február óta Ukrajnában az orosz hadsereget. A probléma az, hogy a hadsereg egyre apokaliptikusabban látja a háborút. Kezdetben azt gondolták, hogy nagyon rövid hadjárat lesz, és az FSZB-t hibáztatták, amiért félretájékoztatta Vlagyimir Putyin elnököt, hogy nem fognak nagyobb ellenállásba ütközni. Most már elfogadják az új valóságot a csatamezőn. Az új valóság számukra az, hogy látják: Oroszország még mindig egy olyan hadsereggel harcol, amely azt hiszi, hogy béke van, miközben egy teljesen mozgósított ukrán hadsereggel szembesül, amelyet most a Nyugat lát el a világ legjobb fegyvereivel.

Ezért érzi magát az orosz hadsereg teljesen alulfegyverezve, és azt, hogy az ellenség túlerőben van. Úgy tűnik, hogy a hírszerző ügynökségek is kezdik ezt megérteni, és alkalmazkodnak az új narratívához. Most azt látjuk, hogy az olyan vezető orosz kémek, mint a biztonsági tanács titkára, Nyikolaj Patrusev, az SZVR, az orosz külső hírszerző szolgálat vezetője, Szergej Nariskin és mások tényleg támogatják az új narratívát, miszerint nemcsak az Ukrajnával való harcról van szó, hanem valójában ez egy nagy háború Oroszország és a NATO között. Ez egy sokkal apokaliptikusabb és globálisabb megközelítése a konfliktusnak.

Nyikolaj Patrusev, az orosz biztonsági tanács titkára (középen) és Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó (jobbra) egy genfi tárgyaláson 2021. május 24-én
Nyikolaj Patrusev, az orosz biztonsági tanács titkára (középen) és Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó (jobbra) egy genfi tárgyaláson 2021. május 24-én

Szabad Európa: Mit gondol, miért fogadják el ezt a nézetet? Azért, hogy igazolják, miért kell mozgósítani Oroszország-szerte (amit egyesek elméletileg elképzelhetőnek tartanak), vagy ön szerint valami más áll a háttérben?

Szoldatov: Szerintem nemcsak a mozgósítás kilátásba helyezése miatt, hanem a katonai és hírszerző szolgálatok ama érzése miatt is, hogy harcba szálltak a NATO-val, de rossz helyen tették, mert nagy veszteségeket szenvednek, viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy cserébe kárt okozzanak a NATO-nak. Ez nagy frusztráció forrása a katonaság számára. Ukrajnában harcolnak és nagyon magas veszteségeket szenvednek el, miközben rengeteg felszerelést veszítenek, de nincsenek abban a helyzetben, hogy úgy vágjanak vissza, ahogy szerintük vissza kellene vágniuk.

Ez jó magyarázat arra is, hogy miért szenvednek egyáltalán ezektől a problémáktól. Nem hibáztathatják magukat. Pszichológiailag nagyon kényelmetlen azt mondani, hogy valamit rosszul csináltak, hogy a tervezés rossz volt vagy hogy a logisztika nem volt megfelelő. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy a probléma az, amit mindig is gyanítottak, vagyis a Nyugat alattomos, alattomos módon támad minket. Úgy gondolják, hogy ők csak egy kis konfliktust indítottak Ukrajnában, és most aránytalanul támadja őket a Nyugat, ezért vannak ezek a gondok.

Kényszerképzet: az lenne a győzelem, ha a lengyel határig jutnának

Szabad Európa: Hová vezet ez az ön által leírt apokaliptikus gondolkodás?

Szoldatov: A legnagyobb probléma a célkitűzésekkel kapcsolatos. Példaként megnéztem nemrég néhány közvélemény-kutatást, amelyeket az orosz hadsereghez nagyon közel álló Telegram-csatornák készítettek. Elég megdöbbentők voltak. Arról kérdezték az embereket, hogy a katonák szerint mi lenne az elfogadható eredmény, hogy győzelmet hirdessenek a háborúban. Körülbelül 25 százalékuk azt mondta, hogy Ukrajna teljes kapitulációjára lenne szükségük, több mint harminc százalékuk pedig azt, hogy az orosz csapatoknak el kellene jutniuk a lengyel határig.

De a legmegdöbbentőbb adat az volt, hogy mindössze hat százalék mondta azt, hogy elégedett lenne csak a Donbász elfoglalásával. Ez nagyon aggasztó. Azt jelenti, hogy a Putyin által a háború elején kimondott célok nem feltétlenül ugyanazok, amelyeket a hadsereg megfelelőnek és elfogadhatónak tart.

Szabad Európa: Önnek páratlan forrásai vannak az orosz titkosszolgálatokon belül. Mit gondol, miért van az, hogy még mindig beszélnek önnel?

Szoldatov: Emiatt én is sokat aggódtam. A háború kitörése után azt gondoltam, hogy elveszíthetünk néhány forrást, mert a saját háborúellenes álláspontom nagyon egyértelmű volt, és körülbelül három hétig pontosan ez történt. De azután a források visszajöttek, úgy tűnik, különböző okok miatt.

Nem azért beszélnek velem, mert szerintük a háború rossz. Egyáltalán nem erről van szó. A frusztrációjukról van szó, és arról, hogy valakit hibáztatni akarnak az összes problémáért. A hadsereg az FSZB-t hibáztatja, az FSZB pedig az FSZB egyes részlegeit. Tehát ez alapvetően egy hibáztatós játék.

Szabad Európa: Csak bűnbakot keresnek, vagy az az érzése, hogy van egy valódi késztetés arra, hogy megértsék a hibákat, és tanuljanak belőlük?

Szoldatov: A probléma az, hogy az orosz hadseregben vagy az orosz biztonsági szolgálatokban nincs hagyománya annak, hogy elismerjék a hibákat, és tanuljanak belőlük.

Részben ezért volt Putyin mindig is olyan népszerű a biztonsági szolgálatok körében. Az ő megközelítése az évek során az volt, hogy ha valami történik, és úgy gondoljuk, hogy az FSZB-t vagy a hadsereget hibáztatjuk, a legjobb megoldás valójában az, hogy több támogatást és erőforrást adunk nekik, mert meg kell őket védeni a kritikától és a vizsgálattól.

Így eléggé örülnek Putyin azon döntésének, hogy Alekszandr Dvornyikov tábornokot nevezte ki az ukrajnai hadjárat élére, mert erre az első naptól fogva szükség volt. De ismétlem, még mindig nem egészen tudják, mi legyen a következő lépés.

Alekszandr Dvornyikov tábornok (jobbra) a krími Szevasztopolban, a fekete-tengeri orosz flotta otthonában 2016-ban. A mostani háborús művelet élére csak a kezdeti kudarcok után jó néhány héttel nevezték ki
Alekszandr Dvornyikov tábornok (jobbra) a krími Szevasztopolban, a fekete-tengeri orosz flotta otthonában 2016-ban. A mostani háborús művelet élére csak a kezdeti kudarcok után jó néhány héttel nevezték ki

A másik probléma az, hogy nem állnak még teljesen készen. Az a helyzet, hogy ez a háború különbözik Putyin korábbi georgiai, szíriai és kelet-ukrajnai háborúitól, mert most már vannak Telegram-csatornák. Ezeken jelen van a katonapárti közvélemény, sok katona, sok tiszt, és sok veterán beszélget – nem túl nyíltan, de mégis úgy, hogy kritizálja a katonai vezetést.

Reid Standish interjúja. A beszélgetést az érthetőség érdekében szerkesztettük és lerövidítettük.

Maradjon velünk!

  • Szabad Európa a mobilján: töltse le ingyenes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

A stabil mobilkapcsolat érdekében a weboldal egyes funkciói az applikációban csak korlátozottan érhetők el.

XS
SM
MD
LG