Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Az ukrajnai fronton a rendőrség megpróbálja evakuálni az ott maradt családokat

A Fehér Angyalok ukrán rendőrtisztje próbál rábeszélni egy családot, hogy evakuáljon biztonságos területre az ukrajnai Krasznohorivkából 2023. február 21-én. A hatóságok hónapok óta arra kérik a kelet-ukrajnai harcok közelében lévő területeken élő civileket, hogy távozzanak
A Fehér Angyalok ukrán rendőrtisztje próbál rábeszélni egy családot, hogy evakuáljon biztonságos területre az ukrajnai Krasznohorivkából 2023. február 21-én. A hatóságok hónapok óta arra kérik a kelet-ukrajnai harcok közelében lévő területeken élő civileket, hogy távozzanak

A Donbászban az ukrán hatóságok és az önkéntesek próbálják kimenteni a hamarosan frontvonalra kerülő városkákból és falvakból az embereket. De nem mindenki örül az evakuálási felszólításnak, és inkább makacsul a veszélyzónában – de otthon – akar maradni.

A tinédzser és síró édesanyja, aki a tüzérségi robbanások hangjára bukkant fel, sápadt és koszos volt, mivel egy éven át élt egy nyirkos és sötét pincében. A várakozó páncélozott rendőrségi furgon felé vették az irányt, amely biztonságos helyre vitte őket.

Az orosz erők nem voltak messze az elpusztított kelet-ukrajnai Avdijivka frontvárostól, ahol naponta hullanak a lövedékek, amelyek épületeket szaggatnak át, autókat zúznak össze és krátereket hagynak maguk után.

A 15 éves Olekszij Mazurin, akinek sötét, göndör haja kilátszott kapucnis pulóvere alól, egyike volt az utolsó fiataloknak, akik még ott éltek. Az ő pénteki evakuálása után még tizenhárman maradtak – közölte Roman Protszik rendőrfőnök.

Ukrajna 2022. februári orosz megszállása előtt mintegy 25 ezer ember élt Avdijivkában. A bombázások ellenére körülbelül kétezer civil maradt ott – mondta Protszik.

A hatóságok már hónapok óta sürgetik a harcok közelében lévő területeken élő civileket, hogy költözzenek az ország biztonságosabb részeire. De míg sokan eleget tettek a felhívásnak, mások – köztük a gyermekes családok – kitartóan elutasították.

Így a rendőrségre hárult a feladat, hogy megpróbálja rávenni az embereket a távozásra. A Fehér Angyalok néven ismert különleges egység az életét kockáztatva megy a frontvonalban lévő falvakba és városokba, bekopogtat az ajtókon, és kérleli a kevés megmaradt lakost, hogy távozzon.

Arina (középen) egy autóban utazik a családjával az ukrán rendőrség evakuálási akciója közben, amelynek során az ukrajnai Avdijivkából vittek ki embereket 2023. március 7-én
Arina (középen) egy autóban utazik a családjával az ukrán rendőrség evakuálási akciója közben, amelynek során az ukrajnai Avdijivkából vittek ki embereket 2023. március 7-én

Március elején a kormány elrendelte a gyermekes családok kötelező evakuálását a harci területekről. A rendelet értelmében a gyermekeket szülőnek vagy gyámnak kell kísérnie. Ez azonban jelenleg csak Bahmutra vonatkozik, a súlyosan támadott keleti városra, ahol hónapok óta dúlnak a harcok.

„A kötelező evakuálási parancs sajnos csak Bahmutban van érvényben. Avdijivkára (amit már a következő Bahmutként emlegetnek) ezt a törvény nem vonatkozik – mondta Gennagyij Judin, a Fehér Angyalok egyik rendőre. – Körbejárjuk az összes családot. Figyelmeztetjük őket, tájékoztatjuk őket az evakuálásról.”

Van, ahol már túl késő evakuálni

Magában Bahmutban a helyzet annyira veszélyes, hogy a civilek evakuálása rendkívül kockázatos.

„Most már úgy gondolom, hogy túl késő van Bahmut számára – nyilatkozta Protszik. – Itt, a mi régiónkban (…) ha most születne egy ilyen döntés, az még biztonságos lenne."

Azonban a kötelező evakuálási parancs nélkül a rendőrség keze meg van kötve. Csak a meggyőzés erejét használhatják.

Olekszij édesanyja, a 37 éves Szvitlana Mazurina számára nehéz volt a döntés, hogy távozzon.

„Nehéz, amikor az ember születésétől fogva ebben a városban él – mondta. – Most elmegyek, de nem tudom, hová, oda, ahol senkinek sincs szüksége rám. Nem tudom, hol és mit kezdjek el.”

Mazurina közel egy éve élt az épület pincéjében párjával és Olekszijjal, és kevésbé félt a bombáktól, mint az ismeretlen helyre és bizonytalan jövőbe való távozástól. Társa még mindig nem akar elmenni, mondván, attól fél, hogy besorozzák a hadseregbe.

„Csak azért egyeztem bele, mert sajnálom a gyereket – mondta Mazurina. – Azt akarom, hogy jól éljen.”

Avdijivkában azonban már nem lehet jól élni. Egyáltalán élni is szerencsejáték.

Nem mindenki bízik a hatóságokban – azt hiszik, el akarják venni a gyereküket

Pillanatokkal az anya és fia evakuálása előtt néhány utcával arrébb egy másik lakóházat is légitámadás ért. A ház sarka eltűnt, parázsló törmelékké vált, miközben lángok csaptak fel és fekete füst gomolygott a 15 emeletes épületben a bomba által hagyott lyukból.

Miközben Judin és egy fehér angyalos rendőrtársa a kárt figyelte, egy ágyúlövedékek hangja hatolt át a levegőn. A földre vetették magukat, amikor a detonáció visszhangzott a szétbombázott épületekkel és széttöredezett fákkal teli tájon. Ahogy elült a hang, összeszedték magukat, és Mazurina lakóháza felé vették az irányt.

Azonban nem minden kísérlet sikeres a civilek evakuálására. Protszik, a rendőrfőnök elmesélte, hogy a családok rejtegetik gyermeküket a hatóságok elől, vagy azzal vádolják a rendőröket, hogy el akarják rabolni.

„Nem tudok az otthonom nélkül élni”

A közeli Netajlovében, amely olyan közel van a frontvonalhoz, hogy a falu szélén lévő mezőkön át is hallatszott a lövések hangja, a rendőrség – sikertelenül – próbálta meggyőzni egy tinédzser családját, hogy itt az ideje távozni.

„Eldobni mindent: el sem tudom képzelni – mondta Natalja könnyeket törölgetve a szeméből. – Csak meg akarok halni. Nem tudok otthon nélkül élni.”

A fia, a 14 éves Makszim azt mondta, hogy maradni akar, akárcsak apja, Andrej. Natalja az evakuálás mellett volt, de nem hagyná el őket. A család nem közölte vezetéknevét.

A rendőrség újra és újra megpróbálta meggyőzni őket: „Mi lesz, ha egy gránát lerombolja a házukat? Mi van akkor, ha megsebesülnek?”

Natalja válaszolt: „Jobb gyorsan meghalni.”

Az egyik rendőr így ellenkezett: „De a gyerek élni fog, és sokáig. A gyermek élete fontos.”

Az érvelés hiábavaló volt. Makszim az otthona előtt állt, fejére húzta kapucnis pulóverét, hogy védje magát a reggeli hidegtől.

A robbanó tüzérségi akna hangjára sem rezzent össze. Senki sem tette – az ágyúlövések életük szokásos hátterévé váltak.

Még a város felszabadítása után is civilek fizetik a háború árát

Ebben a városban mindenkinek van története az aknákról. Vagy ráléptek és elvesztették egy végtagjukat, vagy ismernek valakit, aki így járt. A helyiek naponta találnak aknát a folyóparton, az úton, a mezőn, tetőkön, fákon. A 66 éves Olekszandr Rabenko a házától kétszáz méterre lépett aknára, amikor vízért ment a folyóhoz a megszokott ösvényen
1/7 Ebben a városban mindenkinek van története az aknákról. Vagy ráléptek és elvesztették egy végtagjukat, vagy ismernek valakit, aki így járt. A helyiek naponta találnak aknát a folyóparton, az úton, a mezőn, tetőkön, fákon. A 66 éves Olekszandr Rabenko a házától kétszáz méterre lépett aknára, amikor vízért ment a folyóhoz a megszokott ösvényen
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
Pedig a fia, Eduard korábban aknátlanította a keskeny ösvényt, és Rabenko is már többször végigsétált rajta baj nélkül, egészen december 4-ig, amikor egy akna leszakította a jobb lábát.&nbsp;<em>&bdquo;Még mindig nem tudom, hogyan került oda, talán a hóolvadás miatt, vagy a folyó hozta magával</em> &ndash; mondja az AP-nek a férfi, aki még mindig gyötrő fájdalmat érez a lába helyén:<em>&nbsp;&ndash; Az orvos azt mondta, hónapokba telik, amíg az agyam felfogja, mi történt&rdquo;</em> &ndash; teszi hozzá
2/7 Pedig a fia, Eduard korábban aknátlanította a keskeny ösvényt, és Rabenko is már többször végigsétált rajta baj nélkül, egészen december 4-ig, amikor egy akna leszakította a jobb lábát. „Még mindig nem tudom, hogyan került oda, talán a hóolvadás miatt, vagy a folyó hozta magával – mondja az AP-nek a férfi, aki még mindig gyötrő fájdalmat érez a lába helyén: – Az orvos azt mondta, hónapokba telik, amíg az agyam felfogja, mi történt” – teszi hozzá
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
<em>&bdquo;Hetente aknára lép valaki &ndash;</em> magyarázza dr. Jurij Kuznecov. <em>&ndash; Nem tudom, mikor merek újra lemenni a folyóhoz vagy az erdőbe, mert orvosként láttam a következményeket&rdquo;</em>
3/7 „Hetente aknára lép valaki – magyarázza dr. Jurij Kuznecov. – Nem tudom, mikor merek újra lemenni a folyóhoz vagy az erdőbe, mert orvosként láttam a következményeket”
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
Az egyik beteg kétszer lépett aknára: először júniusban, amikor elvesztette a sarka egy részét, másodszor pedig októberben, amikor az egész lábfejét. Az orvosnak a legtöbb beteg azt mondja, óvatos volt, mégis bekövetkezett a baj.&nbsp;<em>&bdquo;Biztosak voltak benne, hogy ez velük soha történhet meg&rdquo; </em>&ndash; magyarázza
4/7 Az egyik beteg kétszer lépett aknára: először júniusban, amikor elvesztette a sarka egy részét, másodszor pedig októberben, amikor az egész lábfejét. Az orvosnak a legtöbb beteg azt mondja, óvatos volt, mégis bekövetkezett a baj. „Biztosak voltak benne, hogy ez velük soha történhet meg” – magyarázza
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
A Human Rights Watch szervezet jelentése szerint Moszkva legalább nyolcféle, a genfi egyezmények által tiltott gyalogsági aknát vetett be Kelet-Ukrajnában
5/7 A Human Rights Watch szervezet jelentése szerint Moszkva legalább nyolcféle, a genfi egyezmények által tiltott gyalogsági aknát vetett be Kelet-Ukrajnában
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
A 71 éves Halina Ziharova azt meséli az AP-nek, milyen szívszorító hónapokig várni egy olyan telefonhívásra, amelyben közlik vele, amit életében egy édesanya sem akar hallani &ndash; azt, hogy fia és annak egész családja meghalt. A nő fiának, Olekszandrnak a házát tavaly&nbsp;márciusban találta el egy rakéta. Abban a támadásban 52 ember halt meg, akik a pincébe húzódtak a légicsapás elől. A robbanás erőssége miatt hónapokba telt a holttestek azonosítása DNS-minta alapján. Halina nyolc eltűnt rokonából hetet végül sikerült azonosítani, de legkisebb unokája holttestének azonosítása még várat magára
6/7 A 71 éves Halina Ziharova azt meséli az AP-nek, milyen szívszorító hónapokig várni egy olyan telefonhívásra, amelyben közlik vele, amit életében egy édesanya sem akar hallani – azt, hogy fia és annak egész családja meghalt. A nő fiának, Olekszandrnak a házát tavaly márciusban találta el egy rakéta. Abban a támadásban 52 ember halt meg, akik a pincébe húzódtak a légicsapás elől. A robbanás erőssége miatt hónapokba telt a holttestek azonosítása DNS-minta alapján. Halina nyolc eltűnt rokonából hetet végül sikerült azonosítani, de legkisebb unokája holttestének azonosítása még várat magára
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
Az Izjumban exhumált 451 holttestből 125-öt még mindig nem azonosítottak, mert olyan állapotban találták meg őket, hogy nagyon nehéz DNS-mintát venni tőlük &ndash; magyarázza Szerhij Bolvinov, a Harkivi Nemzeti Rendőrség nyomozati osztályának vezetője. A képen az izjumi kórház műtője látható, vagyis az, ami megmaradt belőle: a műtőlámpa és a falak.&nbsp;Izjumban a háború előtt ötvenezren éltek, mára a lakóépületek hetven-nyolcvan százaléka megsemmisült
7/7 Az Izjumban exhumált 451 holttestből 125-öt még mindig nem azonosítottak, mert olyan állapotban találták meg őket, hogy nagyon nehéz DNS-mintát venni tőlük – magyarázza Szerhij Bolvinov, a Harkivi Nemzeti Rendőrség nyomozati osztályának vezetője. A képen az izjumi kórház műtője látható, vagyis az, ami megmaradt belőle: a műtőlámpa és a falak. Izjumban a háború előtt ötvenezren éltek, mára a lakóépületek hetven-nyolcvan százaléka megsemmisült
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
Previous slide
Next slide
Készült az AP tudósítása nyomán.
XS
SM
MD
LG