A hónapok óta tartó, egyre fokozódó támadások után a donbászi Bahmut városa az egész ukrajnai háború legvéresebb harcainak színhelye. Nyitott kérdés, hogy Ukrajna meddig tudja még feltartóztatni az orosz támadást, és mit jelent, ha a város elesik.
Egy vízforraló. Egy üst. Egy csipesz. Egy húsdaráló. Egy halom hulla. Halálcsapda.
Egy döntő csata?
Körülbelül augusztus óta az orosz reguláris erők és a hírhedt Wagner magánzsoldoscég katonáinak vegyes erői az első világháborúhoz hasonló gyalogsági hullámokkal rohamozzák Bahmutot, hogy megpróbálják kiszorítani az ukrán védelmet a Donyecki területen fekvő kisvárosból.
Ezeket a harcokat az előző hónapokban háttérbe szorították az ukrán ellentámadások északon, a Harkivi területen és délnyugaton, a Dnyeper nyugati partján fekvő Herszon környékén.
Az offenzíva azonban decemberben felerősödött, mostanra az orosz erők három oldalról körülzárták Bahmutot. Csupán egy főút áll még az ostromlott ukrán erők rendelkezésére. A város az elkövetkező napokban teljesen orosz kézre kerülhet.
Na és akkor mi van?
Katonai szakértők és az ukrajnai csataterek megfigyelői számára Bahmut szimbolikus jelentősége messze felülmúlja stratégiai fontosságát. A Bahmutka folyó mentén, a Luhanszki terület közigazgatási határától mindössze húsz kilométerre nyugatra fekvő, a háború előtt mintegy hetvenezer lakosú város korábban főként pezsgőiről és sóbányáiról volt ismert.
Bahmut viszonylag nyílt síkságon fekszik, kissé magasabb fekvésű területek veszik körül, több főútvonal kereszteződésében helyezkedik el.
A magasságkülönbség miatt sebezhetővé válik az aknavetőtűzzel szemben; a kereszteződések miatt pedig fontos a csapatok és felszerelés közeli állásokba való eljuttatása szempontjából.
Most, hogy a többlépcsős orosz offenzíva a hetedik vagy nyolcadik hetében jár, Bahmut napokon belül az orosz csapatok kezére kerülhet.
„Az az érzésem, hogy meg tudjuk tartani – mondta a Szabad Európa ukrán szolgálatának Jurij Szjrotjuk, az ukrán 5. rohamdandár egyik katonája. – Igen, ez nagyon nehéz. Igen, nehéz elviselni az állandó ellenséges támadást. Igen, most már a városba való bejutás is nehéz… De mindezek ellenére jön az utánpótlás, jön a lőszer, és a sebesülteket is kiviszik.”
A maguk részéről az ukrán tisztségviselők – elsősorban Volodimir Zelenszkij elnök – jelezték, hogy folytatják Bahmut védelmét.
Ukrajna legfőbb katonai parancsnoka, Valerij Zaluzsnij tábornok és más parancsnokok „a védelmi művelet folytatása és a Bahmutban lévő állásaink további megerősítése mellett szólaltak fel” – áll Zelenszkij hivatalának március 6-i közleményében.
Ugyanezen a napon esti videóbeszédében Zelenszkij kifejtette ezt.
„A parancsnokság egyhangúlag támogatta a döntést, hogy ne vonuljunk vissza – mondta. – Nem volt más álláspont. Azt mondtam a főparancsnoknak, hogy találja meg a megfelelő erőket, és segítsenek a fiúknak Bahmutban.”
„Ha az ukránok úgy döntenek, hogy újrapozicionálják magukat a Bahmuttól nyugatra fekvő terepen, azt nem tekinteném operatív vagy stratégiai visszaesésnek – mondta Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter március 6-án. – Természetesen nem akarom lebecsülni azt a hatalmas munkát, amelyet az ukrán katonák és vezetők Bahmut védelmébe fektettek, de úgy gondolom, hogy ez inkább szimbolikus érték, mint stratégiai és műveleti.”
„Tehát Bahmut eleste nem feltétlenül jelentené azt, hogy az oroszok megváltoztatták a harc menetét” – mondta újságíróknak.
„Ez megfojtja (de még nem állítja meg) az ukránok képességét, hogy megvédjék a várost – írta Mick Ryan, az ausztrál hadsereg volt vezérőrnagya, az orosz katonai doktrína elemzője egy kommentárjában. – Mivel az oroszok hatalmas emberi és anyagi erőforrásokat fordítanak erre a célra, a helyzet hamarosan szükségessé teheti az ukránok kivonulását.”
„Az élő hús hullámai”
Ha van logikája Bahmut további védelmének, akkor az – egyes megfigyelők szerint – annak a taktikának az ismétlése lehet, amely a harkivi offenzíva előtt működött: súlyos veszteségeket és károkat okozni az orosz erőknek, meggyengítve őket egy tavaszi vagy nyári ellentámadás előkészítése előtt.
Oroszország fokozatos előrehaladása, a város északról, keletről és nyugatról történő bekerítése katonai elemzők szerint rendkívüli árat követelt: az előző hónapokban egyes becslések szerint minden egyes megölt vagy megsebesült ukrán katonára hat-hét orosz áldozat jutott. Meg nem nevezett NATO-tisztviselők is megerősítették ezt az arányt a CNN-nek adott kommentárjaikban.
„Elvileg az ellenség taktikája változatlan – mondta Tarasz Berezovec, az 1. különleges dandár szóvivője a Current Time-nak. – Élő hús hullámaival támadni az ukrán védők állásait.”
Az ukrán és az orosz áldozatok aránya most valószínűleg közelebb van az egy az egyhez, mondják a szakértők.
Bahmut „fő stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy ki képes nagyobb mértékben szétmorzsolni a másikat ebben a nagy csatában, mivel ez hatással lesz a 2023-as offenzívára – mondta a Szabad Európának Mikola Beljeszkov, a kormány által támogatott Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Intézetének elemzője. – Most elég nehéz megmondani, ki a sikeresebb.”
Az invázió menetét elemzéseivel megvilágító amerikai szervezetben, a Háborús Tanulmányok Intézetében (ISW) is így gondolják.
„Az orosz hadseregnek valószínűleg nehéz lesz néhány hónapig bármilyen támadó műveletet fenntartania, ami lehetőséget ad Ukrajnának arra, hogy magához ragadja a kezdeményezést” – írta napi értékelésében az amerikai agytröszt.
De Ukrajna harca Bahmutért a térségben állomásozó orosz erők jelenlegi összetétele miatt is jelentőssé vált.
„Úgy gondolom, hogy Bahmut kitartó védelme sokat elért, mert elhasználta az orosz emberi erőt és lőszert – írta Michael Kofman, az amerikai központú Center for Naval Analyses védelmi elemzője Twitteren egy nemrégi, bahmuti látogatását követően. – De a stratégia elérheti a csökkenő hozam állapotát, és mivel Ukrajna megpróbál erőforrásokat összevonni az offenzívához, ez akadályozhatja egy fontosabb művelet sikerét.”
„Romok elfoglalása”
Az oroszok számára egy bahmuti győzelem dicsekvésre adna lehetőséget egy sor olyan ukrán győzelem után, amelyek rávilágítottak az orosz hadsereg rendszerszintű problémáira.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter március 7-én azt mondta, hogy Bahmut elfoglalása kulcsfontosságú lenne egy további offenzíva megindításához a Donyecki területen.
Az orosz oldalon a veszteségek nagy részét a Wagner, valamint kevésbé képzett, mozgósított csapatok viselték. A katonai magáncég csapatainak többsége elítélt, akiket börtönből toboroztak a büntetés elengedéséért cserébe.
Nyugati tisztviselők szerint akár ötvenezer elítélt is jelentkezhetett a Wagnerhez, és szinte mindannyiukat a bahmuti frontra küldték.
„Ez az utolsó esélyük” Bahmut elfoglalására – mondta Szerhij Cserevátij ezredes, az ukrán erők keleti csoportjának szóvivője a Szabad Európa ukrán szolgálatának. „Megpróbálnak valamiféle helyi győzelmet aratni.”
A Wagner nagyhangú alapítója, Jevgenyij Prigozsin legkevesebb kétszer állította, hogy csapatai elfoglalták Bahmutot, és nyilvánosan kijelentette, hogy az ukrán erők ledarálása is cél.
Prigozsin, akinek politikai tekintélye a háború folyamán megnőtt, a bahmuti patthelyzetet arra használta fel, hogy a védelmi minisztériumot ostorozza. Az elhúzódó viszály szokatlanul nagy nyilvánosságot kapott.
Ukrán és nyugati tisztviselők szerint eközben a Bahmutot támadó Wagner-erők összetétele megváltozott, több képzett katona csatlakozott a harchoz.
Az elmúlt hetekben Prigozsin, akinek szövetségesei szidalmazták Sojgut és az orosz vezérkari főnököt, Valerij Geraszimov tábornokot, arra panaszkodott, hogy szándékosan korlátozzák a Wagner lőszerutánpótlását.
„A valóság az, hogy ha az oroszok mégis elfoglalják Bahmutot, akkor romokat foglalnak el – írta Ryan. – Ez egy minimális stratégiai jelentőségű város, ahol szinte semmi olyan infrastruktúra nem maradt meg, ami a megszálló erőt támogathatná. Az, hogy az oroszok ennyit fektettek az elfoglalásába, sokat elárul arról, milyen rossz stratégiát követnek a háborúban.”