Az egyre szigorodó blokád hét hónapja után Azerbajdzsán gyakorlatilag két lehetőséget hagyott a hegyi-karabahi örményeknek: vagy alávetik magukat a bakui uralomnak, vagy folytatódik a nélkülözés és a szenvedés.
Azerbajdzsán mostanra blokkolja minden élelmiszer-, üzemanyag- és egyéb létfontosságú szállítmány áthaladását Örményországtól a szakadár Hegyi-Karabah területére.
A területről érkező jelentések szörnyű képet festenek: az élelmiszerboltok polcai teljesen kiürültek, még az olyan alapvető élelmiszereket is adagolják, mint a kenyér, és olyan kevés az üzemanyag, hogy a teljes tömegközlekedést leállították. A vetélések száma háromszorosára nőtt, ami „a stressz és a kiegyensúlyozott étrend hiányának” következménye – mondta egy szülészeti klinika főorvosa a helyi médiának.
„A civil lakosság most azzal szembesül, hogy hiányoznak az életmentő gyógyszerek és az olyan alapvető szükségleti cikkek, mint a higiéniai termékek és a babatápszer” – áll a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) július 25-i közleményében.
„A gyümölcs-, a zöldség- és a kenyérkészletek egyre szűkösebbek és drágábbak, míg néhány más élelmiszer, például a tejtermékek, a napraforgóolaj, a gabonafélék, a hal és a csirke kifogyott.”
Nemet mondtak rá, mert „túl sok a feltétel”
A fokozódó válsággal szemben az azerbajdzsáni kormány megoldást kínál: élelmiszert, üzemanyagot és bármi mást szállít, amire Karabahnak szüksége van. De a karabahi örmények számára az ajánlat túl sok feltételhez van kötve, így visszautasították.
„Hogyan fogadhatunk el humanitárius segítséget attól az országtól, amelyik ebbe a katasztrófába vezetett minket? Egyik kezével fojtogat minket, a másikkal pedig etet” – mondta a terület de facto elnöke, Arajik Harutyunyan egy július 24-i, élőben közvetített sajtótájékoztatón.
Egy másik, örmény származású hegyi-karabahi tisztviselő még nyersebben fogalmazott.
„Mit tennél, ha egy terrorista elzárna a sivatagban a vízforrástól, egy ideig kínozna, majd a vizeletét kínálná neked inni?” – írta Twitteren Artak Beglarján, a terület államminiszterének tanácsadója.
A válság egyre mélyül, miközben az örmény és az azerbajdzsáni vezetők továbbra is tárgyalnak a terület jövőjéről. Azerbajdzsán arra törekszik, hogy visszaszerezze a teljes ellenőrzést Hegyi-Karabah felett, amelyet három évtizede az örmény erők tartanak ellenőrzésük alatt.
A terület Örményországhoz fűződő gazdasági kapcsolatainak megszakítása és az Azerbajdzsánhoz fűződő kapcsolatok helyreállítása olyan kész helyzetet teremthet, amely Baku javára befolyásolja a diplomáciai folyamatot.
Ezért a karabahi örmények a növekvő nehézségek ellenére ellenállnak.
A karabahiak etnikai tisztogatástól tartanak
Karabahiak egy csoportja még saját blokádot is emelt Aszkeran (azeri nyelven Asgaran) városában, azon az úton, amelyet Baku a közeli azerbajdzsáni Ağdam városból érkező szállítmányok számára javasolt megnyitni. Július 18-án a tiltakozók egy kisebb csoportja a helyszínre vonult, és daruval több betonkorlátot helyezett az útra.
A tiltakozók azzal érveltek, hogy az azerbajdzsáni ajánlat trójai faló: ha elfogadják, azzal megnyitják az utat az azerbajdzsáni uralom előtt, ami szerintük azt eredményezné, hogy Azerbajdzsán végül elűzné őket otthonukból. A résztvevők olyan táblákat vittek magukkal, amelyeken az állt: „Az Ağdamba vezető út az etnikai tisztogatás útja.”
„Nem hagyjuk, hogy humanitárius megpróbáltatásokkal integráljanak minket Azerbajdzsánba – mondta az egyik tüntető a Kavkazszkij Uzel című hírportálnak. – A következő lépés a kereskedelem lesz, a végeredmény pedig Arcah teljes beolvasztása Azerbajdzsánba.” (Arcah Hegyi-Karabah alternatív örmény elnevezése.)
A tiltakozást egy olyan csoport szervezte, amelyet Ruben Vardanyán, egy orosz–örmény milliárdos vezetett, aki rövid karriert futott be magas rangú tisztviselőként a de facto karabahi kormányban, majd aktivista vezetőként tűnt fel, és azon fáradozik, hogy Karabah megmaradjon.
Hegyi-Karabah de facto kormánya támogatja az aszkerani blokádot. Sajtótájékoztatóján Harutyunyan azt mondta, hogy ez a „nemzeti akarat”. A kormánytisztviselők és a lakosság közötti találkozókon megállapították, hogy „az emberek álláspontja az, hogy nem fogadják el az ilyen jellegű segélyeket” – mondta Beglarján a Szabad Európának.
Az egyetlen korábbi összeköttetés
Baku és Jereván évek óta vitában áll Hegyi-Karabah miatt. Az örmények által támogatott szeparatisták a kilencvenes évek elején egy háború során elfoglalták Azerbajdzsántól a főként örmények lakta régiót (és az azt körülvevő, etnikailag azeri hét körzetet). Mintegy harmincezer ember vesztette életét.
A konfliktus rendezésére tett diplomáciai erőfeszítések kevés előrelépést hoztak. A két fél 2020-ban újabb háborút vívott, amely hat hétig tartott. Az orosz közvetítéssel létrejött tűzszünet eredményeképpen Örményország elvesztette az ellenőrzést a régió egy része és hét szomszédos körzet felett.
Az örmény ellenőrzés alatt Hegyi-Karabah egyetlen kijárata a külvilág felé a Laçın-folyosó volt, amely Örményországgal kötötte össze a területet. A 2020-as háború eredményeként Azerbajdzsán visszafoglalta az utat övező területeket. A tűzszüneti megállapodásban kikötötték, hogy orosz békefenntartók fogják ellenőrizni és védeni az útvonalat.
Nagorno-Karabakh Crisis: Last-Ditch Armenian Aid Effort Blocked By Azerbaijan
2022-ben Baku és Jereván tárgyalásokat kezdett a konfliktus végleges megoldása érdekében. Ahogy a folyamat halad, Hegyi-Karabah visszacsatolása Azerbajdzsánhoz egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök, aki tárgyalásokat folytat Ilham Alijev azerbajdzsáni elnökkel a konfliktus megoldását célzó átfogó megállapodásról, kijelentette, hogy kész Hegyi-Karabahot azerbajdzsáni területként elismerni.
Ezt az álláspontot a béketárgyalások különböző közvetítői, köztük az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország is hallgatólagosan támogatja.
Lábon lőheti magát Azerbajdzsán
Azonban Baku túlzásba eshet a keményvonalas ostromtaktikával.
„Alapvetően megpróbálják kiéheztetni a karabahi örményeket, és rávenni őket, hogy engedjenek” – mondta a Szabad Európának egy, a tárgyalásokat jól ismerő diplomata, aki névtelensége megőrzése mellett nyilatkozott. A külföldi diplomaták megpróbáltak nyomást gyakorolni Azerbajdzsánra, de eddig „sajnos nem tudtunk eredményt elérni” – mondta.
Ez a nyomásgyakorlás eddig főként kemény magánbeszélgetésekből és egyre erőteljesebben megfogalmazott nyilatkozatokból állt, amelyekre Azerbajdzsán dacosan reagált.
A diplomata szerint kompromisszum van abban, hogy nyilvánosan keményen kell fellépni Azerbajdzsánnal szemben, hogy becsületes közvetítőként állnak hozzá, és hogy képesek segíteni a két felet abban, hogy elfogadható megoldáshoz jussanak.
De Baku túl messzire mehet. „Úgy gondolom, hogy ez a pillanat nincs nagyon messze” – mondta a diplomata.
Az a tény, hogy a karabahi örmények visszautasítják az Ağdamból érkező szállítmányokat, azt mutatja, hogy a kérdés politikai vitára, nem pedig humanitárius válságra utal – érveltek az azerbajdzsáni tisztviselők és a média.
Az Ağdamból érkező segélyek visszautasítása „egyrészt mutatja alattomos szándékaikat, másrészt megerősíti, hogy a humanitárius helyzetre vonatkozó állítás politikai zsarolás” – mondta Ceyhun Bayramov azerbajdzsáni külügyminiszter egy július 25-i nyilatkozatában.
A karabahiak úttorlaszai felállításának napján Aszkeranban Alijev elnök azt mondta, hogy ezzel megcáfolták az örmény állításokat, miszerint Azerbajdzsán blokád alá vonja Karabahot.
„Ma betontömböket állítottak fel az Ağdam–Asgaran úton – mondta a közeli Szusza (örményül Susi) városában tartott beszédében. – Miért kellene egy másik országból behozni az árut? Ez logikátlan. Ahelyett hogy elfogadták volna ezt a gesztust, betontömböket helyeztek el. Ki blokkol tehát kit? Ez az egész lényege.”
Az elmúlt hónapokban szisztematikusan folyt az azerbajdzsáni blokád szigorítása. 2022 decemberében az azerbajdzsáni kormány által támogatott tüntetők egy csoportja lezárta az utat, gyakorlatilag meghatározott számú konvojra korlátozta a forgalmat, amelyeket vagy az orosz békefenntartók, vagy az ICRC kísért.
Április végén Azerbajdzsán határellenőrző pontot létesített a folyosón, és néhány karabahi örmény elkezdte használni az átkelőt. Egy incidenst követően azonban, amikor az örmény erők tüzet nyitottak az ellenőrző pontra (a két fél vitatja a körülményeket), Azerbajdzsán június 15-én teljesen lezárta a határt.
Nagorno-Karabakh Blockade: Desperate Armenians Pile Food In Front Of UN
„Az egykori Laçın-folyosót a szeparatizmus és a megszállás ajtajaként használták” – írta Vasif Huseynov, az azerbajdzsáni állami Nemzetközi Kapcsolatok Elemzőközpontja agytröszt elemzője Twitteren.
„Senki ne várja el Azerbajdzsántól, hogy újra megadja Örményországnak ezt. Akik humanitárius szállítmányt akarnak szállítani a régióba, azoknak nyitva áll az Ağdam–Khankandi út.”
Június közepe óta Laçınnál kizárólag betegek keltek át, akiket a Vöröskereszt kíséretében evakuáltak Karabahból Örményországba, ahol jobb az orvosi ellátás. Ezt a csatornát is lezárták ideiglenesen, amikor Azerbajdzsán azzal vádolta meg a Vöröskereszt sofőrjeit, hogy kereskedelmi cikkeket csempésznek a segélyautókban.
A Vöröskereszt elismerte, hogy „tudtunk nélkül négy sofőr megpróbált árut szállítani a saját járművén, amelyeken ideiglenesen a Vöröskereszt emblémája volt látható”.
Július 29-én az azerbajdzsáni határőrök letartóztatták az egyik beteget, Vagif Hacsatarjánt, mondván, hogy a több mint harminc évvel ezelőtti első háborúból származó háborús bűnök miatt körözik. A de facto karabahi kormányzat örmény tisztviselői hamisnak nevezik a vádakat. Mindenesetre az epizód valószínűleg még ezt a kiskaput is kisebbé teszi.
A külvilág nem akarja elrontani a viszonyt Bakuval
Az ağdami útvonal erőltetése tárgyalási taktika lehet, amelynek célja Karabah Laçın-folyosótól való függősége és az Örményországhoz fűződő gazdasági kapcsolatok csökkentése, nem pedig a teljes megszüntetése – mondta Sudzsaat Ahmadzada, a bakui Topchubashov Központ kutatója, aki a nemzetközi kapcsolatokkal és biztonsággal foglalkozik.
Egyelőre Baku bízik abban, hogy a nemzetközi közösség nem fog komolyabb lépéseket tenni – tette hozzá. Azerbajdzsán addig fog nyomulni, „amíg a külföldi szereplők (az Egyesült Államok, az EU és Oroszország) diplomáciai nyomása el nem éri azt a szintet, hogy Azerbajdzsánnak alig vagy egyáltalán nem lesz mozgástere” – fejtegette.
„Eddig úgy tűnik, hogy a reakció nem ilyen szintű (…) Nincs olyan állam/szereplő/szervezet, amelyik hajlandó lenne a karabahi örmények érdekében elrontani az Azerbajdzsánnal fenntartott kapcsolatait.”
Bárhogy is alakul a tárgyalóasztalnál, a taktika megmérgezheti az azerbajdzsáni állam viszonyát az örmény etnikumú lakossággal, akiket Baku saját állampolgárainak tekint.
A fenyegetés az éhínséggel „évezredek óta bevált taktika” – mondta a tárgyalásokat ismerő diplomata. De ez még Azerbajdzsán szempontjából is kontraproduktív lehet, és megnehezíti a karabahi örmények visszaintegrálását Azerbajdzsánba. „Ez csak rossz vért szül mind a régióban, mind nemzetközi szinten. Akkor miért tennénk?”
A keményvonalas megközelítés „igazolja a karabahi örmény lakosság legrosszabb félelmeit az azerbajdzsáni állammal szemben” – írta Laurence Broers, a londoni külpolitikai intézet, a Chatham House munkatársa, az Örményország és Azerbajdzsán: egy rivalizálás anatómiája (Armenia and Azerbaijan: Anatomy of a Rivalry) című könyv szerzője.
Ilyen körülmények között „bármilyen tárgyalási eredmény azzal a kockázattal jár, hogy kényszerített megállapodásnak minősül. A ma kizsarolt béke pedig holnapra felbomlik.”