Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Brüsszel, a belga Bábel


Kétnyelvű üdvözlő tábla egy szupermarket bejáratánál.

A belga fővárosban az a cél, hogy 18 éves korára mindenki beszéljen franciául, hollandul és angolul. A két-, de leginkább soknyelvűség miatt az interakciók nagy része azzal kezdődik, hogy megtaláljuk a közös nyelvet/nyelveket. A hétköznapi életet átszövi a nyelvi kavalkád, nagyon ritkán lehet olyan felirattal találkozni, ahol csak egy nyelv szerepel. Ha mégis, akkor az valószínűleg az angol lesz...

A brüsszeli lét egyik legnagyobb kihívása a soknyelvűség, ami egyet jelent a sokféle nép keveredésével. Eleve Belgiumban három hivatalos nyelv van: a francia, ami a vallon kisebbség nyelve, a holland, ami a flamand kisebbség nyelve és a német, amit az ország keleti részén élő németek használnak. A hétköznapi életben a párbeszédek nagyon sokszor kezdődnek azzal, hogy akkor most milyen nyelven beszéljünk. Ezt nem csak attól kérdezik meg, akiről ránézésre lehet tudni, hogy külföldi, hanem belgáknak egymás között is tisztázni kell ezt a kérdés. Ezt sokszor a praktikum és ritkábban az udvariasság indokolja.

Flamand vagy holland?

Soknyelvű Belgium.
Soknyelvű Belgium.

A holland nyelviskolában a tanár az első alkalommal leszögezte, hogy mi itt és most holland nyelvet fogunk tanulni. Tehát nem flamandot, mert az a holland. Ha azonban egy flamand, vagy egy holland beszél hollandul, ott van különbség. Szavakat, kifejezéseket használnak másképpen, de ezek nem lényeges eltérések, a leírt szövegben nem nagyon lehet észrevenni. Ami azonban egyből feltűnik, az a kiejtés. A hollandok a “flamand fülnek” teljesen furcsa hangsúllyal beszélnek, olyan hangokat használnak, ami miatt komoly figyelemre van szükségem nekem például, hogy kihámozzam és elkülönítsem a szavakat.

De ez persze fordítva is igaz, és a két nép szokta is emiatt a másikat “cikizni”. Jó példa minderre egy másik holland tanárom, Nicolas, aki elmesélte, hogy elment Amszterdamba, beült egy étteremben, elkezdett az anyanyelvén, hollandul rendelni, de angolul válaszoltak neki udvariasságból, mert látták, hogy kisérletezik a helyi nyelvvel, de inkább ne erőltesse... Azért ez kicsit megalázó.

Annyiban sajátos a brüsszeli holland – és ettől kapnak sikítófrászt a holland tanárok -, hogy sok francia szót használnak. Ha éppen nem jut valakinek eszébe egy kifejezés, akkor gyorsan odamondja franciául. Különösen a fiatalok beszélgetésekor lehet tetten érni ilyesmit, sőt, a teljesség kedvéért ők beszúrnak pár angol szót is.

Nyelviskolás kalandok

Összesen vagy három évet ültem a nyelviskolában, de ebből csak egy volt igazán intenzív és hatékony, ennek végén sikerült egy középfokú nyelvvizsgát letennem. A képzést a holland állam támogatja, egy modul 120 órából áll és 30 euróba kerül tankönyvestül, mindenestül. Több mint tíz modullal kellett megbirkóznom. Nem tudom megmondani, hány csoporttársam volt összesen, de azért sok volt közöttük az állandó.

Szinte elejétől a végééig együtt tanultam egy indiai, egy lengyel és egy török lánnyal, három teljesen különböző világ, de nagyon tanulságos megismerni másokat és megtapasztalni azt, hogy mások hogyan látják például a történelmet vagy a konyhaművészetet. Az előbbiken túl volt aztán marokkói, kongói, norvég, orosz, albán és szíriai is, voltak keresztények, hinduk, muszlimok és ateisták, volt menekült és orvos, felszolgáló és fogorvos-asszisztens. Az egyik albán sráccal különösen jókat lehetett beszélgetni. Egyszer panaszkodtam neki, hogy mifelénk elég nagy gond a korrupció, meg hogy lopják a köz pénzét. Ő egy nagyot nevetett, és azt mondta, hogy “Á, nálunk is, ne is törődj vele, mindenhol ez van a Balkánon!”

Sokszínű nyelviskola.
Sokszínű nyelviskola.

Ha valaki azt gondolná, hogy mi, magyarok valahol a világ közepén helyezkedünk el, akkor, sajnos, ki kell ábrándítanom. Tulajdonképpen azt sem tudják legtöbben, hogy hol honol a magyarság, miről híres vagy nem híres. Amikor különböző hungarikumokról beszéltem nekik, akkor kiderült, hogy ugyanazok még a világ más pontjain is léteznek, csak egy kicsit másképpen. Tehát érdemes volna valahogy reálisabban látnunk saját magunkat, de ez persze nem kötelező.

Berberek, oroszok, magyarok

A nyelvek kavalkádjának egy nyertese egészen biztosan van: a gyerekek. Aki Brüsszelben nő fel, az 18 éves korára beszél három nyelven (angolul, franciául és hollandul) valamilyen szinten, és ebből kettő világnyelv. És mivel ez a tudás tulajdonképpen csak úgy jön, emellett a gyerek nyugodtan tanulhat még nyelveket, nem beszélve arról, hogy sokaknak az anyanyelve az előbbiektől eltérő.

Annak ellenére, hogy Brüsszelben tényleg nem sok flamand él, nagyon sok a holland nyelvű iskola. A francia belgák ugyanis előszeretettel íratják gyermeküket holland iskolába, mert aki valamire vinni akarja, annak tudnia kell hollandul. Természetesen a francia iskolákban második nyelvként a hollandot tanítják, a hollandokban meg a franciát, és így elérhető az, hogy a gyerek mindkét nyelvet beszélje.

Ne felejtsük el, hogy az ország nagyobb része Flandria, a lakosság 60 százaléka flamand, és saját benyomásaim alapján a kulcspozíciók nagy részét flamandok foglalják el. Ugyanakkor Brüsszelben elvárás, hogy ha valaki a szolgáltató, vagy kereskedelmi szektorban dolgozik, legyen szó bolti eladóról vagy ingatlanügynökről, mindkét nyelven beszéljen legalább a köznapi társalgás szintjén. És természetesen tudjon angolul is, az mindig jól jön.

A brüsszeli kétnyelvűség megfigyelhető az utcanév-táblákon, a hivatali épületeken, mindenféle tájékoztató anyagokon, tömegközlekedésben, közigazgatásban, boltokban stb.

Egy tanulmány szerint a brüsszeliek 95 százaléka beszél franciául és egyharmaduk hollandul és angolul. Németül 21 százalék, spanyolul 17, arabul 11, olaszul 10, törökül pedig 3 százalék. A futottak még kategóriában van a portugál, a görög, az orosz és a berber is. Jelenleg az állami oktatás azt a célt tűzte ki, hogy a középiskola végére a francia, a holland és az angol nyelvet is beszéljék a fiatalok. Összesen egyébként Brüsszelben több mint száz nyelvet használnak – és ezek között már ott van a magyar is.

XS
SM
MD
LG