Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Az EU védtelen a félretájékoztatás orosz univerzumával szemben


Képünk illusztráció

A világ számos pontjáról érik befolyásolási kísérletek az európai demokratikus rendszereket. Ezek közül azonban kiemelkednek a Kreml-höz közel álló médiumok, “szakértők”, álhírgyárosok fellépése, illetve az uniós döntéshozók befolyásolására tett kísérletek. Az Európai Parlamentben egy különbizottság vizsgálja ezt a területet, egyelőre annyit sikerült megállapítani, hogy az EU kiszolgáltatott.

Csak tavaly nyáron kezdte meg működését az Európai Parlament egyik legfiatalabb testülete, amely “Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság” nevet viseli. A bizottság nagyon aktív, de egyelőre még csak ott tartanak, hogy a rájuk bízott területet igyekeznek felmérni. Számos politikust, diplomatát, szakértőt, újságírót, kutatót hallgattak már meg, a téma jellege, vagy az előadó személye miatt az is előfordult, hogy zárt tárgyaláson kellett véleményt cserélni.

Több mint tízezer orosz eredetű álhír

A bizottságot azért hozta létre az Európai Parlament, mert az elmúlt években rendkívüli mértékben megerősödtek a külföldi befolyásolási törekvések, valamennyi jelentősebb európai esemény kapcsán megfigyelhetők voltak elsősorban az orosz dezinformációs szándékok. De nagyon erősen jelen vannak a kínaiak és a törökök is, különösen egyes, számukra fontos ügyekkel kapcsolatos hírek, álhírek, véleményem, elméletek közvetítésével. Már évek óta létezik az Európai Unió külügyi szolgálatán belül az a munkacsoport, amely kifejezetten az orosz eredetű álhírek kiszűrésére és elemzésére szakosodott.

Az elmúlt hat évben a számláló kedd esti állása szerint 10791 álhírt azonosítottak, amely kifejezetten a Kreml narratíváját közvetíti. Ezek között 67 magyar találat van, a legutóbbi január 17-éről, amikor a svpressa.ru oldal azt igyekezett bizonyítani, hogy a NATO és az EU majdnem ugyanaz. Úgy próbálták ezt a látszatot kelteni, hogy leírták: Magyarország már vásárolt a svédektől harci repülőgépet és most Finnország is erre készül. Sem Svédország, sem Finnország nem tagja a NATO-nak, viszont tagjai az EU-nak, ebből is látszik, hogy a két szervezet majdnem ugyanaz, arról nem beszélve – írja a cikk -, hogy a NATO-országok az USA vazallusai. És ez csak egyetlen példa a közel 11 ezerből.

Ez is jó alapot szolgáltat a különbizottság munkájához, az Európai Parlamentnek azonban ennél tovább kell mennie. Jelenleg egy átfogó, tudományos elemzésen dolgoznak, amely alapja lehet egyfajta jogalkotási javaslatnak. Az már most látszik, hogy képtelenség egyetlen európai dezinformációellenes törvényt alkotni, az élet nagyon sok területének összehangolt szabályozására van szükség – ha egyáltalán eljutunk odáig.

“Túlzottan naivak voltunk”

Mindenesetre elkészült egy munkadokumentum, amely első alkalommal nyújt egyfajta megközelítést, áttekintést. Szerzője a bizottság tagja, a lett Sandra Kalniete. A 68 éves életének első felében politikus közelről tapasztalta meg országa szovjet elnyomását. Sőt, Sandra Kalniete egy szovjet kényszermunkatáborban született, ahová szüleit elhurcolták. Ő öt évesen léphetett először szülőföldjére.

A munkaanyagban részletesen ír arról, hogy az európai életforma, a nyitottság és a jóhiszeműség kedvező táptalaja mindazon törekvéseknek, amelyek célja a zavarkeltés. Kalniete többek között ezt írja:

“Túlzottan naivak voltunk az új technológiát, a kereskedelmet és a befektetési lehetőségeket illetően. Emellett azt a biztonsági hálót, tűzjelzőt, elsősegély-tanfolyamot vagy tartószerkezetet sem biztosítottuk, amelyre pedig olyan nagy szükség van az Unió alapvető értékei: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok, köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogai védelméhez.”

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a független, feltáró újságírás egyfajta menedéket jelentene az ellenőrizhetetlen információk áradatában, azonban az újságírás is válságát éli. Az olvasó ugyanis még nem szokta meg, hogy a tartalomért fizetni kell, az ingyenesen elérhető oldalak egy része pedig konkrétan a félretájékoztatás eszközei.

Az EU megtehetné, hogy támogatja a független műhelyeket, vagy képzéseket szervez a sajtó munkatársai számára, azonban ilyenkor mindig felmerül, hogy ez mennyiben sérti a szerkesztőségek függetlenségét. Ugyancsak komoly veszélyt jelentenek a közösségi médiaplatformokon keresztül megvalósuló befolyásolási kísérletek, ahol viszonylag kevés pénzből a módszerek széles tárháza épült ki. Ugyan ennek a szektornak a szabályozása napirenden van, de ennek megvalósulása még nagyon sok időt vesz igénybe. Az EU pedig jószerével fegyvertelen, vagy ahogy Kalniete asszony fogalmazott:

“A polgárok és a nyilvános vita befolyással és manipulációval szembeni védelmét szolgáló jogszabályokat illetően a jelenlegi módszerek és eszközök sajnos az ősi lovagi erényekre emlékeztetnek.“

Befolyás, ami letagadható – podcast a kínai adatgyűjtési botrányról
please wait

No media source currently available

0:00 0:22:51 0:00

De a propagandisták nem szégyellősek. Ha befolyásolni kell, természetesen megkeresik a döntéshozókat is. Politikusok, politikai szervezetek, pártok, pártalapítványok megvásárlására szintén nagyon sok lehetőség van. Az erre vonatkozó tagállami szabályozások meglehetősen eltérők, közös vonásuk, hogy könnyen kijátszhatók, így aztán tulajdonképpen már csak az erkölcsi gátlást kell leküzdenie a két oldalnak, azzal pedig ebben a szakaszban már nem szokott gond lenni.

A Sandra Kalniete által feltár lehetőséget a következők: természetbeni juttatás (a kölcsönöktől az immateriális segítségnyújtásig); stróman szponzorok (a finanszírozás valódi forrását leplező közvetítők); fedőcégek; nonprofit áteresztő társaságok, köztük alapítványok (a politikai kampányok harmadik fél általi finanszírozását szinte egyetlen uniós tagállamban sem szabályozzák); online politikai hirdetések finanszírozása; médiafelületek finanszírozása; új technológia (kriptoadomány).

Az orosz “soft power”

A sok előadás közül talán emeljük az egyik legutóbbit, amelynek során a bizottság tagjai meghallgatták Mila Milosevich-Juaristit, aki Oroszországgal és Eurázsiával kapcsolatos kutatómunkát végez a spanyol Elcani Intézet munkatársaként. A tudós az orosz magatartás kapcsán a “soft power” (szó szerinti fordításban: puha erő) alkalmazására hívta fel a figyelmet, amely a befolyásszerzés egyik modern formája, és egy ország informális erejét jelzi. A “soft power” az orosz állam törekvése arra, hogy nyelvi, kulturális, gazdasági és vallási hasonlóságot mutasson fel más államok egyes csoportjaival.

Ennek egyaránt része a PR és a diplomácia, a sajtó, az orosz ortodox egyház, természetesen elsősorban azokban az országokban, ahol erőteljes ez a vallás, egyes történelmi események újraértelmezése, például a sztálinista örökség, vagy a Szovjetunió és a náci Németország kapcsolatával összefüggésben, illetve alapítványok, rendezvények révén az orosz nyelv és az orosz kultúra és a tudomány népszerűsítése Oroszország határain túl.

Mila Milosevich-Juaristi azt is összefoglalta, hogy tulajdonképpen mit tesz Oroszország az így kiépített kapcsolatrendszerén keresztül. Három pontba lehet sűríteni a tevékenységüket:

  1. 1. A szociális médiát elárasztják dezinformációkkal, ellenséges narratívákkal, összeesküvéselméletekkel.
  2. 2. Párhuzamos média-ökoszisztémát hoznak létre, amely végül egyesíthetnek, vagy versenyeztetnek a hagyományos média-rendszerrel.
  3. 3. Ahol találnak erre fogadókészséget, bármelyik politikai szereplőt ellátják, erősítik EU-ellenes, antiliberális motivációkkal.

Végezetül álljon itt ismét Sandra Gallina gondolata. A lett politikus elkötelezett amellett, hogy minden polgár jogát védelmezni kell a demokratikus folyamatokban való teljes körű részvételre úgy, hogy abban semmilyen szereplő beavatkozása és manipulációja ne zavarhassa őket. Ahogy ő fogalmaz:

“A teljes egyértelműség kedvéért: polgárokon egyaránt értem azokat, akiknek a véleményével tökéletesen egyetértek és azokat, akiknek a véleményét mélységesen elutasítom; a hozzám hasonló politikus alkatokat és azokat, akiknek a hétköznapi elfoglaltságuk mellett nem jut idejük és energiájuk politikai vitákra; a kiváltságosokat és a mellőzötteket; a fiatalokat és az időseket, és e két korosztály között mindenkit.”

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

XS
SM
MD
LG