Szülővárosa, Újvidék búcsúzik így a pénteken elhunyt Djordje Balasevic dalszerzőtől, énekestől. Hétfő este rozmaringot visznek majd az újvidékiek a Duna-partra, az emlékezés virágát, hogy elköszönjenek a művésztől, aki dalaival egyesítette a Balkán népeit, és aki Budapesthez is sok szállal kötődött.
Orbán Györgyi, a Magyar Rádió egykori délszláv tudósítója, a család barátja arról beszélt, hogy Djordje Balasevic ismerte és nagyon szerette Budapestet. Apja, Jovan Balasevic évekig itt dolgozott, 1974 és 1981 között a Jugoszláv Idegenforgalmi Szövetség első magyarországi képviselője volt.
Amikor Djordje Balasevic felesége, Olivera első közös gyermeküket várta, agyhártyagyulladás-járvány volt Újvidéken, ezért Budapesten hozta világra 1980-ban az azóta már felnőtt színésznő Jovanát.
Balasevic és felesége, alkotótársa, a zrenjanini Olivera – negyven évet éltek házasságban Djordje haláláig – magánemberként is többször jártak Budapesten, de a művész legemlékezetesebb látogatása minden bizonnyal 2000. április 2-án az Arénában adott koncertje volt, amelyért horvátok és szerbek ezrei érkeztek ide, itt találkoztak először a háború után.
Djordje Balasevic 1953-ban született Újvidéken, az 1980-as évektől lett egyre ismertebb egész Jugoszláviában. "Nem voltak sztárallűrjei. Dalainak titka valószínűleg az, hogy nagyon világosan, nagyon egyszerűen fejezte ki magát. Őszinte volt, éles, de nem sértő, jó humora volt. Az emberek legmélyebb érzelmeire hatott. Így válhattak nemzedékek számára meghatározó élménnyé dalszövegei" – mondja Orbán Györgyi.
"Csak háború ne legyen!"
Djordje Balasevic élesen elítélte az etnikai nacionalizmust, a háborút. Erről szól 1987-ben született dala is, a Csak ne legyen háború, amely szinte háborúellenes himnusszá vált a volt Jugoszláviában. Azok közé tartozott, akinek fájt, hogy felbomlott Jugoszlávia, mert számára az a multikulturalizmust jelentette. Amikor szerbként emlegették, gyakran azt mondta, hogy ő valójában jugoszláv. Népszerűsége az ország 1991-től kezdődött felbomlása után is megmaradt, részt vett 2000-ben a Slobodan Milosevic bukásához vezető tüntetéseken.
A szerbek lelkiismeretének is nevezték, a délszláv háború után ő volt az első szerb művész, aki koncertet adott Szarajevóban. Mindig a gyengékért, az elesettekért emelt szót, a 1996-ban az ENSZ menekültügyi főbiztosságának jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett a volt Jugoszlávia területén.
A 67 éves művész február 16-án került be az újvidéki kórházba a koronavírus okozta tüdőgyulladás miatt. Előtte napokig otthon ápolták. A kórházban tovább romlott az állapota, lélegeztetőgépre került és február 19-én, három hónappal 68. születésnapja előtt meghalt.
Haláláról a volt Jugoszlávia minden államában munkásságát méltatva számoltak be a híradások. Az egész régióban Ljubljanától Zágrábon és Belgrádon át Szarajevóig az utcákon összegyűlt fiatalok és idősek az ő dalait énekelték. Szülővárosában, Újvidéken a főteret és a családi háza előtti részt virágok, mécsesek borítják, a városban gyásznapot hirdettek, félárbocra eresztették a zászlót, kikapcsolták a díszkivilágítást. Újvidéken temették el az énekest vasárnap szűk családi körben, öt tamburazenész kíséretében a nyilvánosság teljes kizárásával.
A város polgárait hétfő estére a Duna-parta hívták a szervezők közös megemlékezésre, amelynek címe idézet Balasevic egyik népszerű dalából – "Az éjszaka, amikor átúsztam a Dunát". Az emberek lampionokat és rozmaringot visznek majd, mert az nemcsak a szerelem, hanem a veszteség, a bánat, az emlékezés virága is. Így búcsúznak "a szerbek lelkiismeretétől", miközben Djordje Balasevic dalait hallgatják.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!