A férfi kétségbeesetten telefonálgatott a belarusz határ közelében lévő szállodából, míg családja egy erdei árokban rejtőzött, hogy ne találják meg őket a lengyel katonák. Az eset jól mutatja be a migránsválságot, amely Angela Merkel szerint a Minszk által támogatott emberkereskedelem eredménye.
Raki Szrour kétségbeesett telefonhívásokkal töltötte napjait a lengyel határhoz közeli szállodában. Felesége, Szafa közben mindössze három kilométerre, egy fagyos erdei árokban húzta meg magát, és kétségbeesetten próbálta elkerülni a lengyel hadsereg járőreit. Ha a házaspár találkozik, még nagyobb veszélybe kerülhet a nő élete.
Szrourt, a 25 éves ápolót, aki 2016-ban kapott menedékjogot Németországban, szívesen fogadták Lengyelországban. Feleségét, apját, nővérét, testvérét, nagybátyját és unokatestvérét, akik a háború sújtotta Szíriából Belaruszba repültek és a belarusz határőrök jóvoltából átjutottak Lengyelországba, már nem.
A családtagok két héten át bolyongtak a lengyel erdőkben, alig volt élelmük és vizük, mocsárban aludtak, hogy ne találjanak rájuk. De a lengyel határőrök kétszer is felfedezték és visszatoloncolták őket Belaruszba, így kénytelenek voltak újra próbálkozni a fáradságos határátlépéssel és rejtőzködéssel. Mivel az éjszakai hőmérséklet már megközelítette a fagypontot, Szrour tudta, hogy nehéz választás elé került.
Ha Szafát és családtagjait még sokáig az erdőben hagyja, az végzetes lehet. Legalább tíz migráns már meghalt, amikor ugyanezzel az úttal próbálkozott.
Ha megpróbálja kicsempészni és Németországba vinni őket, ahol reményei szerint menedékjogot kapnának, azt kockáztatja, hogy letartóztatják őket Lengyelország militarizált övezetté minősített területén.
Lukasenka a határra küldte a menekülteket, a lengyelek brutálisan reagáltak
Annak nyomán vezették be a szükségállapotot, hogy brutálisan megugrott az Aljakszandr Lukasenka által önkényuralmi módon irányított, Belaruszon keresztül érkező migránsok száma.
„A végsőkig ki vagyok merülve. De kész vagyok hegyeket megmozgatni, hogy a családom biztonságba kerüljön” – mondta Szrour Hajnówkában múlt héten, miután éjszaka helyi aktivisták újabb sikertelen kísérletet tettek arra, hogy családját a menekültek számára létrehozott menedékházak egyikébe vigyék olyan helyiek részvételével, akik büntetést kockáztatnak a migránsok segítésével.
A Lengyelország és Belarusz határán kialakult migránsválság humanitárius időzített bomba az EU keleti peremén. Az elmúlt hónapokban menedékkérők ezrei érkeztek Belaruszba olyan országokból, mint Jemen, Irak, Szomália, Afganisztán és Kamerun.
Az illegális határátlépést tervezőket a gyorsított belarusz vízumeljárás és a megnövelt számú napi repülőjárat ösztönözte. Bár túlnyomó többségük Lengyelország felé tart, sokan a szomszédos és szintén EU-tag Lettországba és Litvániába akarmak bejutni.
Jogvédők és uniós tisztviselők „hibrid háborúnak” nevezték Lukasenka lépéseit, amelyeket szerintük az motivált, hogy bosszút álljon a kormánya ellen bevezetett nyugati szankciókért.
„A fő cél Litvánia és Lengyelország megbüntetése az ellenzék támogatásáért – mondta Artszjom Srajbman száműzetésben élő belarusz politikai elemző. – Lukasenka úgy gondolja, hogy nincs vesztenivalója.”
Az EU-ba tartó migránsok és menekültek száma megugrott, miután májusban kiéleződött a feszültség Minszk és Európa között: Belarusz leszállásra kényszerített egy Litvániába tartó utasszállító repülőgépet, amit új nyugati büntetőszankciók követtek.
Közben a Nyugatra tartó migránsok és menekültek száma annak ellenére növekszik, hogy a zord idő beköszöntével egyre életveszélyesebb a helyzet.
A lengyel határőrség augusztus óta több mint harmincezer határátlépési kísérletet regisztrált, ebből csak októberben 17 300-at. A német hatóságok szerint ezek közül csaknem hétezer ember próbált bejutni Németországba.
Október 21-én Angela Merkel leköszönő német kancellár újabb szankciókat sürgetett a Moszkva által támogatott Lukasenka rezsimje ellen, mivel szerinte „államilag támogatott emberkereskedelmet” folytat.
Szükségállapot – ellenőrzések a határsávban
Lengyelország válaszul szükségállapotot hirdetett a belarusz határon. Tízezer katonát vezényelt a területre, hogy megakadályozza a migránsok bejutását és elfogja azokat, akik átcsúsznak a hálón. A nacionalista Jog és Igazságosság Párt kormánya 407 millió dolláros költségvetést hagyott jóvá egy határfal építésére, amelyet a következő hetekben húznak fel.
A retorika mindkét oldalon elvadult. A lengyel védelmi minisztérium többször is azzal vádolta a belarusz katonákat, hogy azzal fenyegetőztek, hogy tüzet nyitnak a lengyel katonákra. Október végén Lukasenka azt állította, hogy Lengyelország ürügyként használja fel a migránsválságot hadserege bővítésére. „Várunk egy darabig, figyelmeztetjük őket. Aztán nekünk – és különösen Oroszországnak – rengeteg dolgunk van, amit közelebb tudunk vinni a határhoz” – mondta.
A lengyel kormánynak a migránsok távol tartására vonatkozó irányvonala a szélsőjobboldal lelkes támogatását és a liberálisok elutasítását váltotta ki. Tüntetők vonultak végig Varsón és más városokon Állítsák le a határon a kínzást! és hasonló jelszavakat skandálva. A kormány a kritikusok szerint dezinformációval válaszolt, amelynek célja a migránsellenes érzelmek felkorbácsolása volt.
Szeptemberben Mariusz Kamiński belügyminiszter pikáns fotókat mutatott be, amelyeket állítólag migránsok telefonjain találtak; de kiderült, hogy hamisak voltak. Októberben az állami televízió beszámolt egy állítólagos svédországi lövöldözésről, amelyet migránsok követtek el, és azt sugallta, hogy „ilyen dolgok szinte mindennap történnek Európa-szerte”. A bemutatott felvételek valójában egy Netflix-sorozatból származtak.
Miközben a válság egész Lengyelországban visszhangot keltett, keleten felfordult az élet. Hajnówka és más, a határhoz közeli városok lakosai rendszeres rendőri ellenőrzésnek vannak kitéve munkába menet vagy amikor bevásárolni mennek. Az utcákat csapatszállító katonai teherautók járják, a helyi szállodákat megtölti az odaérkező állomány.
A legnagyobb érték: a külső akkumulátor
„Úgy érzem magam, mintha háborús övezetben élnék – mondta Kasia Wappa migránsokat segítő hajnówkai lakos. – Éjszaka csak a menekültek, az embercsempészek és az aktivisták mozognak” – tette hozzá.
Sokan a letartóztatást kockáztatják azzal, hogy segítenek, és olyan erkölcsi normákra hivatkoznak, amelyek szerintük hiányoznak a kormányból. Köztük van az a szállodai pincérnő, aki rendőrségi ellenőrzőpontok után kutat a helyi utakon, hogy az aktivisták biztonságosan ki tudják menekíteni a menedékkérő családokat az erdőből; a taxisofőr, aki a városba érkező migránsokat szállítja, és súlyos bírsággal és priusszal néz szembe, ha elkapják; a sok főállású önkéntes, mint Wappa, akik a napjaik és éjszakáik nagy részét azzal töltik, hogy élelmet és ruhát visznek a migránsoknak.
Az emberek, akikkel útközben találkoznak, a kihűlés és az éhhalál szélén állnak. De a legtöbbjüknek végül nem a víz vagy a ruházat menti meg az életét. Az aktivisták azt mondják, hogy amiért leginkább könyörögnek, az a mobiltelefon-akkumulátor. Az erdőben szenvedve csak egy működőképes mobiltelefonnal tudják az aktivisták tudtára adni, hol lehet őket megtalálni, és tudatni a családjukkal, hogy még életben vannak. „Ha már haldokolnak, legalább fel tudják hívni a rendőrséget” – mondja Nawal Soufi, egy, a lengyel–belarusz határra érkező olasz-marokkói jogvédő aktivista.
A történetek, amelyeket a migránsok mesélnek, szinte mindig ugyanazok. Akár több ezer dollárt is fizetnek a belarusz hatóságokkal kapcsolatban álló utazási irodáknak, amelyek megszervezik a repülőjegyet és a vízumot és egy rövid szállodai tartózkodást Minszkben, majd a lengyel határra szállítják őket.
A határon a belarusz tisztviselők éjszaka átvágják a drótkerítést, hogy a migránsok kiválasztott csoportjai át tudjanak surranni. Amint lengyel területre érnek, a lengyel határőrség vagy elfogja és visszatoloncolja őket – ezt a nemzetközi jog tiltja, de a lengyel parlament múlt hónapban jóváhagyta –, vagy addig kóborolnak az erdőben, amíg egy csempész jelzést nem kap, és egy várakozó autóhoz sietnek.
Négy éjszaka a mocsárban
Ha elkapják és visszatoloncolják őket Belaruszba, sokak szerint a belarusz határőrök megverik és ismét Lengyelország felé terelik őket. Az emberek így gyakran napokat töltenek a két ország közötti kopár senkiföldjén. Néhányan komoly kenőpénzt fizetnek azért, hogy visszavezessék őket Minszkbe, ahonnan vagy újra próbálkoznak, vagy visszatérnek abba az országba, ahonnan megtakarított pénzükből elindultak.
„Négy éjszakát töltöttem egy mocsárban, tíz napot víz nélkül – mesélte Karrar, a terhes feleségével utazó iraki kurd, aki elmondta, hogy hatezer dollárt költött arra, hogy Lengyelországba jusson, és hétszer toloncolták vissza a határőrök. – Úgy bánnak velünk, mint az állatokkal.”
Szrour családját, amely október 22-én repült Damaszkuszból Minszkbe, kétszer is visszakényszerítették, miután több kilométerre bejutottak lengyel területre.
A hetvenéves édesapa elmondta, hogy több mint öt napot töltöttek élelem nélkül, mielőtt megtalálták az aktivisták által hagyott csomagot. Szrour 37 éves testvérét, Raadot, aki velük utazott, október 25-én egy rendőrkutya megharapta, és a hajnówkai kórházba szállították. November 3-án kiengedték, és szinte biztosan a határőrök kezére került. A cikk megjelenésekor holléte ismeretlen.
Szrournak két alkalommal sikerült személyesen utánpótlást vinnie a családjának. Sírtak és ölelgették, ő pedig olyan dolgokat ígért, amelyekről nem hitte, hogy be tudja tartani. November 3-án kézen fogta a remegő Szafát, elvezette, hogy kettesben maradhassanak, miközben a fülébe suttogott.
Más migránsokhoz hasonlóan, akik Belaruszba repültek egy jobb élet reményében, Szrour és családja viszonylag könnyűnek képzelte a Németországba vezető utat. Ezt a hitüket erősítették az arab nyelvű internetes fórumokon megjelent optimista hangvételű bejegyzések is. Ő és Szafa tizenéves osztálytársként ismerték meg egymást Daraa-ban, és az remélték, hogy amint októberben megérkeznek Németországba, hivatalosan is összeházasodnak a rokonok és Szrour német vendéglátó családja előtt.
„Mindent másképp képzeltem – mesélte november 4-én. – És most ő és én is szenvedünk, annak ellenére hogy három kilométerre vagyunk egymástól, mert alig láthatjuk egymást. Ezt lehetetlen szavakba önteni.”
Ennek a konkrét családnak jól végződött a határátlépés. November 5-én kora reggel lengyel aktivistáknak sikerült kivezetniük Szafát és a többieket az erdőből, és két autóval Hajnówkába szállították őket, ahol egy menedékkérőknek gyakran oltalmat nyújtó hotelben elszállásolták őket éjszakára, mielőtt elindultak volna Németországba.
Sokan vannak még Szrour helyzetében, akik a lengyel határ menti városok szállodáiban rekedtek, miközben arra kérlelnek másokat, hogy segítsenek biztonságba helyezni a családjukat. A tél beálltával a dolgok sokkal rosszabbra fordulnak, figyelmeztetnek a hajnówkai lakosok. A hőmérséklet a határvidéken gyakran –15 Celsius-fokig süllyed, ami azt jelenti, hogy egyre több lehet a haláleset a közeli erdőkben.
A migránsokat segítő aktivisták elítélik a kormányukat, és azzal érvelnek, hogy a 38 millió lakosú, magas jövedelmű Lengyelország könnyedén el tud látni harmincezer menekültet.
„Be lehet és be is kell engednünk ezeket az embereket – mondja Andrzej Kwiatkowski. A 23 éves férfi nemrég költözött Varsóból Hajnówkába, hogy segítsen a migránsoknak. – A probléma az, hogy a kormányunk azzal nyer választást, hogy távol tartja őket.”
