November 20-án, vasárnap kezdődik a világ legnézettebb és legjövedelmezőbb sporttornája. A 2022-es FIFA-világbajnokság egy hónapon át fogja lekötni a közönséget, és világszerte uralni fogja a képernyőket és a mindennapi beszélgetéseket. A Szabad Európa öt olyan mérkőzést választott ki, amelyeket mindenképpen meg kell nézni.
Összesen 64 meccset játszanak, ebből 48-at a csoportkörökben. Bár mindegyik mérkőzés fontos lesz, bizonyos mérkőzések mégis különleges ízt kölcsönöznek a tornának. Egyesek politikai okokból, mások a puszta futballrivalizálás miatt.
November 20.: Katar–Ecuador
Ez a mérkőzés a vitathatatlanul minden idők legvitatottabb világbajnokságának nyitómérkőzése. A hazaiak nagy figyelemmel kísérik majd az első alkalommal világbajnokságon részt vevő válogatottat.
A kis Öböl menti állam nyolc új, csillogó stadionját és a helyszíneket összekötő, korszerű infrastruktúrát igyekszik majd bemutatni. De még mindig felmerülnek kérdések az emberi áldozatokról, amelyek az építkezések során estek.
Az év elején a The Guardian arról számolt be, hogy 6500 – főként dél-ázsiai – vendégmunkás halt meg azóta, hogy tizenegy éve Katar elnyerte a torna rendezési jogát. A halálesetek nagy része állítólag a rossz körülmények között és extrém hőségben végzett munkával függ össze.
Egyes aktivisták szerint a szám még ennél is magasabb. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) szerint az ország nem vizsgálta ki megfelelően a haláleseteket, nem jelentette, mivel nem végeztek rutinszerű boncolást. Katar azonban visszavágott, hivatkozva a havi 275 dolláros minimálbér bevezetésére és a Kafala nevű szponzorprogram eltörlésére, amely sokak szerint a kényszermunka hátterében állt.
A torna előtt azonban más aggodalmak is vannak. Katarban akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is lehet sújtani a homoszexualitást, és a nők jogai is korlátozottak. Az is megkérdőjelezhető, hogy az ország 2010-ben hogyan nyerte el a tornát, miközben széles körben felmerült a szavazatvásárlás és a megvesztegetés vádja. Érdemes megjegyezni, hogy a FIFA végrehajtó bizottságának 22 tagja közül, akik 12 évvel ezelőtt Katart választották házigazdának, azóta tizenötöt büntetőjogi vádakkal, illetve eltiltással sújtott a világ labdarúgását irányító szervezet, köztük a kegyvesztett korábbi FIFA-elnököt, Sepp Blattert.
Kérdés, hogy a különböző csapatok hogyan reagálnak majd erre. A közelmúltban a FIFA jelenlegi elnöke, Gianni Infantino levelet írt minden résztvevő országnak, amelyben arra kérte őket, hogy „koncentráljanak a labdarúgásra”, és hozzátette, hogy a sportágat nem szabad „belerángatni a létező ideológiai vagy politikai csatározásokba”. A nyílt politikai üzenetek nem megengedettek, de ez nem akadályozott meg néhány csapatot abban, hogy a tornát megelőzően, a bemelegítés során különböző emberi jogi üzeneteket tartalmazó pólót viseljenek. Dánia visszafogott felszerelésben fog játszani, amelyen nem lesz jól látható a logó, mivel a felszerelés szállítója, a Hummel kijelentette, hogy „nem szeretnénk láthatók lenni egy olyan tornán, amely emberek ezreinek életébe került”.
Katar vasárnap egy olyan csapat, Ecuador ellen lép pályára, amelynek egyesek szerint nem is lett volna szabad bejutnia a tornára. Legalábbis így vélekedik Chile és Peru labdarúgó-szövetsége, amelyek Ecuador mögött végeztek a dél-amerikai világbajnokság selejtezőjében, és lemaradtak a katari helyekről. A több mint egy éve húzódó ügy az ecuadori játékost, Byron Castillót érinti. De vajon ecuadori-e? Chile és Peru azt állítja, hogy valójában 1995-ben született Kolumbiában, és nem Ecuadorban 1998-ban, ahogy a hivatalos dokumentumban szerepel, és hogy Ecuadornak pontlevonást kellene kapnia, amiért olyan játékost használt a selejtezők során, aki valójában nem is rendelkezik valódi állampolgársággal.
Az ügy a hónap elején rendeződött, amikor a Sportdöntőbíróság (CAS) úgy döntött, hogy valóban Kolumbiában született 1995-ben, de mivel egy játékos állampolgárságát a nemzeti jog határozza meg, és Ecuador ecuadori állampolgárként ismeri el Castillót, így játszhat náluk, Ecuador pedig részt vehet a világbajnokságon.
Viszont kaptak egy pofont a hamis adatokat tartalmazó dokumentum használata miatt, és három pont levonással kezdik a következő világbajnokság selejtezőjét. Ecuador végül nem Castillót választotta ki a világbajnokságra, valószínűleg azért, hogy jogilag biztosra menjen. Az is biztos, hogy a világbajnokság nyitómeccse sok szempontból szürreális lesz.
November 27.: Németország–Spanyolország
A csoportkör nehézsúlyú összecsapása, ahol két olyan futballóriás feszül egymásnak, akik öt világbajnoki győzelmen osztoznak, de ez a mérkőzés két olyan ország mérkőzése is, amely az elmúlt néhány szűk esztendő után újra a legjobb formáját szeretné mutatni.
A jelenlegi világbajnok Franciaországot leszámítva talán kevés ország határozta meg és uralta annyira ezt az évszázadot, mint a La Furia Roja és a Die Mannschaft. Előbbi 2008 és 2012 között szinte mindent besöpört, ami elé került, passzos és labdabirtoklásra épülő Tiki-taka stílusával zsinórban két Európa-bajnokságot és a 2010-es világbajnokságot is megnyerte, Németország pedig számos kis híján elmaradt győzelem után 2014-ben a világbajnokság megnyerésével megtörte a spanyol dominanciát.
Az említett világhódító csapatokból még mindig maradt egy maroknyi játékos, de egyébként új identitást és új utakat keresnek, hogy ismét dicsőségre törjenek. A XXI. század eddigi két legnagyobb futballistájának – az argentin Lionel Messinek és a portugál Cristiano Ronaldónak – valószínűleg utolsó világbajnokságán a jövő sztárjaiból is ízelítőt kaphatunk, amikor a németek és a spanyolok összecsapnak Katarban. A spanyol középpályán a tinédzser szenzációkra, Pedrire (19 éves) és Gavira (18 éves) kell figyelni, míg a németeknél Jamal Musiala (19) és Youssoufa Moukoko (17) nyújt majd reményt és kelt izgalmat.
December 2.: Szerbia–Svájc
Első ránézésre ez egy meglehetősen hétköznapi mérkőzésnek tűnik, amelyen két tisztességes, bár kevéssé látványos európai csapat vesz részt. De tudta, hogy a két legnagyobb svájci sztár – Granit Xhaka, aki egyben a svájci válogatott szövetségi kapitánya is, és Xherdan Shaqiri – koszovói albán származású?
Nincs kétség, ez a meccs pikáns lesz, tekintve, hogy ez a csoport utolsó mérkőzése, ami általában azt jelenti, hogy minden adott a kieséses szakaszba való jutáshoz. És persze van egy közelmúltbeli precedens is: a két csapat az előző, 2018-as oroszországi világbajnokságon játszott egymással, méghozzá a torna talán politikailag legterheltebb mérkőzésén. Shaqiri koszovói zászlóval hímzett cipőt viselt, a szerb szurkolók között pedig a jelentések szerint Albánia-ellenes skandálás hallatszott, és a háborús bűnös Ratko Mladićot ábrázoló pólókat viselő emberek ültek a lelátókon.
Xhaka és Shaqiri kulcsszerepet játszott, mindketten gólt szereztek a drámai 2–1-es győzelemben. A torna egyik maradandó képén mindketten úgy ünnepelnek, hogy kezükkel egy kétfejű sast mutatnak – az albánok nemzeti szimbólumát, amit Szerbia sértőnek tart. A FIFA mindkettőjüket fejenként tízezer svájci frankra büntette „sportszerűtlen viselkedés” miatt. Ezért lesz érdemes odafigyelni a katari visszavágóra, amelyet az Észak-Koszovóban a közelmúltban kiéleződött feszültségek hátterében játszanak.
December 2.: Ghána–Uruguay
Néhány órával a Szerbia–Svájc-mérkőzés előtt egy másik rangadóra kerül sor. Ez azonban teljes mértékben a futballhoz kapcsolódik. Ahhoz, hogy megértsük a kontextust, vissza kell mennünk a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra – az elsőre, amelyet az afrikai kontinensen rendeztek.
A legtöbb pártatlan néző azt szerette volna, ha egy afrikai csapat, igazából bármelyik afrikai csapat jól szerepel. Miután a házigazda ország már a csoportkörben kiesett, és más afrikai nemzetek is hasonló, sanyarú sorsra jutottak, a kontinensről egyedül Ghána maradt a következő körben.
A 16 közé jutásért folytatott meccsen hosszabbítás után legyőzték az Egyesült Államokat, így a negyeddöntőben Uruguayjal kerültek szembe. Annak ellenére hogy néhány nagyszerű játékost neveltek ki, akik gyakran főszerepet játszottak az európai klubfutballban, egyetlen afrikai csapat sem jutott tovább a negyeddöntőnél világbajnokságokon. Kamerun (1990) és Szenegál (2002) állt ehhez a legközelebb.
2010-ben azonban úgy tűnt, Afrikában végre eljött a változás ideje. A lüktető mérkőzés kilencven perc után 1–1-re végződött. A harmincperces hosszabbítás utolsó szakaszában a Fekete Csillagok – ahogy a ghánai csapatot ismerik – a győzelemért hajtottak, és úgy gondolták, hogy meg is szerezték. Egy kaotikus jelenetben egy ghánai játékos az üresnek tűnő uruguayi háló felé fejelte a labdát, csakhogy az egyik uruguayi szélső szemérmetlenül kézzel hárította.
Ki volt az? Luis Suárez. Piros lapot kapott, a Fekete Csillagok pedig egy tizenegyes lehetőségét – amelyet sztárcsatáruk, Asamoah Gyan a keresztlécre küldött. Suárez meglehetősen sportszerűtlenül úgy ünnepelte mindezt, mintha megnyerte volna a világbajnokságot. Még jobban ünnepelt, amikor Uruguay végül az egész meccset büntetőrúgásokkal megnyerte, azt állítva, hogy szabálytalansága „a torna védése volt”.
Sokan ezek után Afrika leggyűlöltebb emberének titulálták. Azóta Suárez a futball kedvenc pantomimgonoszának számít, aki lélegzetelállító húzásokkal és őrült akciókkal villog – háromszor is hosszú eltiltást kapott például azért, mert megharapta (!) ellenfeleit. Bűnösnek találták szimulálásban, csalásban, valamint mások megtaposásában, sőt még a rivális játékosok fajgyűlölő szidalmazásában is (bár a spanyolul beszélők másképp látják a kérdéses szó jelentését, mint az angol nyelvű világ).
Most, tizenkét évvel az ikonikus meccs után a két csapat ismét szembekerül egymással. És ki áll pályára Uruguay soraiban? Igen, Suárez, aki most 35 éves. Egyébként még mindig nincs olyan afrikai csapat, amelyik továbbjutott volna a negyeddöntőnél.
November 29.: Irán–USA
Két olyan nemzet, amely az 1979-es iszlám forradalom óta nem szíveli egymást, most az első olyan világbajnokságon találkozik, amelyet az arab világban rendeznek. Mindeközben megfeneklenek az iráni atomalku felélesztésére irányuló diplomáciai erőfeszítések, a Nyugat szankciókat vezet be az Oroszországnak az ukrajnai háborúban nyújtott iráni katonai támogatás miatt, és a világ nagy részét sokkolja, hogy a teheráni rezsim elnyomja a tiltakozó nőket és lányokat az országban.
Egyesek azt mondják, hogy a sport és a politika nem fér meg egymással, de e meccs esetében nehéz elképzelni, hogyan ne férne meg. Még van precedens is, de vissza kell mennünk az 1998-as világbajnokságig, amikor az akkor minden meccsek anyjának nevezett mérkőzésen álltak egymással szemben.
Akkoriban minden gondosan meg volt koreografálva, az iráni játékosoknak állítólag maga az ajatollah tiltotta meg, hogy a hagyományos, meccs előtti kézfogásra odasétáljanak az amerikai csapathoz, így inkább az amerikaiak mentek oda, míg az irániak fehér rózsát nyújtottak nekik. Ezután mind a 22 játékos közös fotót készített. A mérkőzés incidensek nélkül zajlott, és Irán 2–1-es győzelmével ért véget – ez volt az első győzelmük világbajnokságon. Egy hónappal később barátságos mérkőzést játszottak Amerikában, egyesek szerint a focisták kilencven perc alatt többet értek el, mint a diplomaták évtizedek óta.
A feszültség ezúttal is megmarad, de a figyelem nagy része arra irányul majd, hogy Irán csapata miként reagál az erre okot adó eseményekre. Egyesek, köztük emberi jogi aktivisták azt követelték, hogy az országban zajló események miatt teljesen zárják ki őket a tornáról. Az ukrán labdarúgó-szövetség ugyanezt kérte, mivel Teherán drónokkal támogatta a Kremlt. Ez valószínűleg nem fog megtörténni.
De keressék a jeleket a játékosok és a nézők körében is! Egyesek azt követelték, hogy a stadionokban skandálják Mahsza Amini nevét, a 22 éves lányét, aki szeptemberben halt meg, amikor a rendőrség őrizetbe vette a fejkendőviselet miatt. A valódi dac jeleként az iráni játékosok közül csak néhányan énekelték el a nemzeti himnuszt a múlt heti, Nicaragua elleni utolsó, a világbajnokság előtti barátságos mérkőzésen. Ez egy olyan mérkőzés, amelyen nehéz lesz elkerülni a politikai szimbolizmust.
