Míg a filmet készítő stábtagok amiatt panaszkodnak, hogy a produkciók januártól nem fogadják el a katás számlákat, a statiszták nagy része feketén dolgozik, sokkal rosszabb körülmények között, mint a stáb többi tagja.
„A filmiparban van egy, a stábtagoknál rosszabb körülmények között és kevesebb bérért dolgozó réteg is, akik nem a kamerák mögött, hanem előtt állnak: a produkció mellékszereplői, a statiszták” – hívta fel a Szabad Európa egyik olvasója a figyelmünket, miután megírtuk, hogy az adójogszabályok milyen hátrányos helyzetbe hozzák a magyar filmkészítőket. Péter (nem ez az igazi neve) negyvenes évei elején járó fiatalember, aki másfél évtizede vállal kisebb-nagyobb kihagyásokkal statisztamunkákat.
Pénzért tapsolni
Először televízióműsorok nézőterén foglalt helyett, párezer forintos napi bérért tapsolt a különböző showműsorokban. Ezt követően váltott, film-, és reklámforgatásokra kezdett járni. Elmondása szerint őt semmilyen szinten nem érintették az adójogszabályok, mert az esetek döntő többségében feketén, borítékban kapta meg és kapja mind a mai napig a gázsiját. A pénzre több hónapot is várni kell, mire az ügynökség felhívja, hogy mehet a borítékért.
„Nem kell persze hatalmas összegekre gondolni. Produkciótól függően 8-12 ezer forintot kapok egy ledolgozott nap után – mondta Péter. Egy munkanap 12 órából áll, általában egy–három napos forgatások vannak, vagyis ez a pénzkereseti lehetőség alkalmi jellegű. – Csak akkor szoktam elvállalni, ha nincs állásom, vagy ha éppen munkahelyet váltok” – mondta.
Feketén megy a kifizetés
Péter szerint semmilyen szerződést nem kap a munkaviszonyról és a foglalkoztatás körülményeiről, feltételeiről, leszámítva a joglemondó nyilatkozatot, amelyet aláíratnak vele.
„Arról sem ad hivatalos papírt a közvetítő ügynökség, hogy milyen szerepben voltam foglalkoztatva, pedig többféle kategória létezik, például van-e interakció a színészekkel, a produkcióban való felismerhetőségtől, a tevékenység jellegétől függően” – mondta.
Szerinte ezzel is előszeretettel él vissza mind az ügynökség, mind a produkció, hogy kiemelt kategóriába tartozó szerepet végeztetnek el a statisztával, amire csak a forgatás során, a helyszínen kényszerítik bele a statisztákat, kérdés és beleegyezési jog nélkül, a fizetésbeli különbségek tisztázása nélkül.
Pedig a kiemeltebb szerepekért magasabb fizetés járna, de ezt nem szeretik elismerni és kifizetni a statisztáknak. Volt olyan eset, amikor a külföldi film főszereplőjével került interakcióba, majd másnapra felkérték egy fotózásra a főszereplővel. Hiába számít ez kiemelt szerepnek, hiába ígértek neki több pénzt, a végén ugyanúgy a 10-12 ezer forintos alapnapidíjat kapta meg, mint korábban.
A forgatáson derül ki minden
Péter szerint azért nehéz a statiszták élete, mert csak miután igent mondott a felkérésre, akkor tudja meg az ügynökségtől, milyen jellegű forgatáson kell részt vennie. Előfordult, hogy nyáron kellett két-három váltóruhát, pulcsit, nadrágot, cipőt és kabátot magával vinnie, miután a 30 fokos melegben téli jelenetet rögzítettek.
De ugyanez előfordult fordítva is, amikor télen kellett lenge ruhákban járkálni a kamerák előtt. Számos esetben alkalmaznak a felvétel során például esőgépet, a szereplők sokszor a saját ruháikban áznak el, amiért szintén nem jár plusz pénz.
„Folyamatosan ki vagyunk téve az időjárási körülményeknek, az előírt ruhákban kell lennünk, miközben a stáb többi tagja az évszaknak megfelelően van öltözve” – mondta Péter.
Az ellátásban is óriási különbségek vannak. A statiszták a stábtagokkal ellentétben sokkal rosszabb, olcsóbb minőségű ételt kapnak, egyféle menüt, választási lehetőség nélkül, állva, vagy ölben elfogyasztva. „Természetesen az ügynökségek ezeket a körülményeket sem mondják el általában előre, amikor megkérdezik, hogy vállalom-e az adott napon a szereplést. Ezek mindig csak a forgatáson derülnek ki” – mondta.
Megszerette a miliőt
Péter szerint sokszor a forgatáson, ad-hoc jelleggel kényszerítik bele kérdés és beleegyezési jog nélkül abba, hogy egy teljesen más szerepet játsszon el, mint amire eredetileg elhívták. „Egy filmforgatáson nincs olyan, hogy a statiszta elfáradt, most pihenne” – tette hozzá. Péter szerint a statiszta-háttérszereplők azok, akik a legjobban ki vannak használva a filmforgatáson, és a leginkább kiszolgáltatottak a filmiparnak.
„Miattuk is jön az országba ennyi produkció, mert nálunk kapják meg legolcsóbban a nagy számú és jó minőségű statiszta-háttérszereplőket” – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy mindezek ellenére miért vállal el egy-egy szerepet, azt felelte: megszerette a miliőt. Sok érdekes emberrel sikerült megismerkednie, a forgatások közötti időszakban pedig a „rossz élmények tompulnak”, így ismét belevág, ha az ügynökség felhívja egy munkaajánlattal.
Tíz éve is ezek voltak az árak
„Óriási a verseny az ügynökségek között. Tíz éve is ezek voltak az árak, egyszerűen nem tudok többet fizetni egy statisztának” – mondta a Szabad Európának egy hazai vezető ügynökség igazgatója. A neve elhallgatását kérő szakember elismerte, hogy feketén foglalkoztatják a statisztákat.
„Ahol lehet, nem jelentünk be senkit, mert olyan kevés pénz van rá, hogy nem érné meg” – tette hozzá. Elmondása szerint egy háttérszereplőre bruttó 15 ezer forintos keretet ad meg a produkció. Több pénzt nem kérhet, mert mindig akad másik cég, aki elvállalja ennyiért is.
Az ügynökség 10-12 ezer forintot fizet ki a szereplőnek, a fennmaradó 3-5 ezer forintból kellene bejelentenie az alkalmi munkavállalót, és ebből kellene a profitot is kigazdálkodnia. A bejelentés háromezer forintba kerül, vagyis ha legálisan csinálná, ingyen dolgozna, miközben neki a munkatársakat is fizetnie kell, az irodát is fent kell tartania és hirdetésre is költenie kell. Szerinte ezt a megrendelők is tudják, emiatt nem kérik a bejelentési papírokat.
„Egyedül a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készülő alkotások forgatásán nem lehet csalni. Be kell jelentenünk mindenkit, mert az összes papírt bekérik és ellenőrzik a forgatást követően. Itt azonban az árak is magasabbak, mert tisztában vannak vele, hogy fejenként 15 ezer forintos keretből ezt nem lehet kivitelezni” – mondta.
Pocsék az étel
Az ügynökség vezetője nagyon sok Facebook-csoportban hirdet, ahol alkalmi munkavállalásról van szó. Tisztában van vele, hogy keveset fizet, de szerinte a 12 órás munkanapon lényegében két-három óra az effektív munkavégzés, amikor „forog a kamera, és a statisztának valamennyire produkálnia kell magát: mosolyogni, koncentrálni egy előadásra, vagy elsétálni a háttérben”. Úgy gondolja, hogy más fizikai munkához nem lehet hasonlítani, hiszen nem kell cementeszsákokat cipelni egész nap.
A háttérszereplők kapnak reggelit meg ebédet, de az étel a cégvezető szerint is pocsék. „Főleg a reklámfilmforgatásokon és az amerikai produkcióknál érezni a különbséget: míg a stábtagoknak éjszaka is hozzák a palacsintát és a fagyit, emellett a legjobb italokból választhatnak, a statiszták kiszáradt szendvicseket kapnak” – mondta.
Az ügynökség vezetője sokszor kap hideget-meleget, a Facebookon „szétszedik a kommentekben”, amiért ilyen alacsony bért fizet. De a megrendelő is gyakran kiakad, mert abban a hiszemben van, hogy jó pénzt fizetett, és nem érti, miért nem jönnek el a statiszták, miért van rosszkedvük a forgatáson és miért van ilyen sok „csúnya” ember.
Mindenki leszedi a sápot
„Az alacsony napidíj miatt azonban a színvonal is esik, csak gázosabb arcokat tudok küldeni, mert olyanok jelentkeznek erre a munkára” – mondta. Nehezen értik meg, főleg a külföldi produkciók, hogy mire az ügynökséghez kerül a megrendelés, már sokan leszedték a maguk hasznát. Elmondása szerint egy külföldi reklámfilm forgatásán kétmillió forintos keretet adott meg egy multinacionális cég a főszereplő jogdíjára.
„Az általa megbízott szervezőcég már csak egymilliót ajánlott a gyártóknak, akik ötszázezer forintért továbbpasszolták nekünk. Mi ennyiért elvégeztük a feladatot, találtunk olyan karaktert, akit kerestek, és természetesen levettük a magunk hasznát. A szereplő, akinek az arcát egy évig bámulta a fél világ, kétszázezer forintot kapott, vagyis a kétmillió forintos jogdíj tíz százalékát” – mondta.
Elmondása szerint bár egyre nehezebb megfelelő statisztákat találni, jelentkező mindig akad. Vannak hivatásos statiszták, akik részben ebből élnek, de ők a kisebbség. A többség diákok, akik ráérnek, mert nyár van és nincs tanítás, vagy jobbára olyan emberek, akik elveszítették az állásukat és még nem találtak újat. Ott vannak a nyugdíjasok is, akiknek szórakozás a filmforgatás, miközben egy kis pénzt is keresnek.
„És vannak a kezdők, akik azt gondolják magukról, hogy milyen jól néznek ki, azt hiszik, hogy modellek lesznek. De rájönnek, hogy ez egy tízezer forintos statisztameló, reggel ötre oda kéne érni, ja és meleg ruhában legyél augusztus közepén, mert téli jelenetet forgatunk” – mondta az ügynökség vezetője. Tapasztalatai szerint ők azok, akik a munka előtti éjszaka rájönnek arra, hogy mégsem vállalják, és lemondják a melót. Ezért sokszor kínszenvedés az utolsó pillanatban új embereket találni.
Sokan lemondják a melót
A nagy létszámú statisztamunkákra általában tíz százalékkal több embert szerveznek, mint amennyire szükség van, pontosan az ilyen lemondások miatt. „Általában hajnalban érkeznek az SMS-ek. Belázasodtam, családi okok miatt nem tudok elmenni a forgatásra. És ez a jobbik eset” – mondta. Van ugyanis olyan, aki megígéri, hogy eljön, nem megy el, és a telefont sem veszi fel.
„A megrendelő nagyon lassan fizet, minimum 45 nap, de sokszor csak két hónap után érkezik meg a pénz. Ritka az, ha valaki határidőre utal, mindig történik valami, amire hivatkozva csúszik a pénz” – tette hozzá. Elmondása szerint a statiszták ezért másfél-két hónapot várnak a pénzükre, mert ő nem előlegezi meg senkinek. Volt ugyanis olyan eset, amikor a megrendelő felszívódott, és ő sem kapta meg a pénzt.
„Sokszor mi is szerződés nélkül dolgozunk, bizalmi alapon. A szerződéskötésre csak a végén kerül sor, mert egy produkció beindítása rengeteg munkával jár. Mindenki arra koncentrál, hogy legyen meg a meló, aztán jöhet a papírmunka” – mondta.
A statiszták érthetően türelmetlenek, van, aki e-mailben és telefonon fenyegetőzik, hogy feljelenti, ha nem fizet. „Az igazság az, hogy sokszor mérlegelünk, és vannak olyanok, akiket kifizetünk, lényegében megelőlegezzük a gázsiját, csak maradjon nyugton” – tette hozzá.
Vannak kiemelt statisztaszerepek is. Aki kiemelt szereplő, az több pénzt kap, hiszen jobban látszik a felvételeken. „Sajnos azonban ebben az esetben nekem az ügynökség nevében is könyörögnöm kell a pénzért. Nekem kell sokszor bizonygatni, hogy jobban látszik a felvételen, hogy plusz feladatot végzett, vagyis menet közben kiemelt státuszt kapott a szereplőnk” – mondta a cégvezető. Ilyenkor plusz pénzt kap a szereplő, mert jogdíj jár a képmása miatt.
A magyar produkciók esetében ez 15 ezer forint körül van, míg például a külföldi reklámfilmek esetében negyvenezer, ha a végső verzióban látszik az arca. „Mi hatvanezer forintot kapunk, lényegében egy húszast vonunk le, ennyi a jutalékunk” – mondta.
