Alaposan megizzasztották az Európai Bizottság három, magyar dossziékkal foglalkozó tagját szerda délután az EP szakpolitikusai. Didier Reynders igazságügyi biztos kész haladéktalanul lépni, ha a magyar kormány válaszai a szuverenitásvédelmi törvényre vonatkozó kérdéseire nem lesznek kielégítők.
Két órán át bombázták kérdéseikkel szerda délután az Európai Parlament költségvetési és költségvetés-ellenőrzési bizottságának tagjai a magyar pénzesdossziéban érdekelt három biztost: Didier Reynderst, aki az igazságügyért, Nicolas Schmitet, aki a szociális politikáért és a horizontális feljogosító feltételekért, valamint Johannes Hahnt, aki a költségvetésért felel a bizottságban. A képviselőket – akik politikai alkut szimatolnak az uniós pénzcsap Magyarországnak való részleges megnyitása mögött – láthatóan a kétórás, rendkívül intenzív kérdezz-felelek sem győzte meg.
Ehhez kapcsolódóan: Levélben tiltakozott az Európai Parlament két bizottságának elnöke a magyar uniós források feloldásáról szóló sajtóhírek miatt
Nem értik, mi volt az oka a bizottság nagy sietségének
A meghallgatás nyilvánvalóan része az EP hivatalosan bejelentett tervének, hogy az Európai Bírósághoz fordul a bizottság által a képviselők szerint indokolatlanul és jogtalanul az Orbán-kormány számára az igazságszolgáltatási reformokért cserébe hozzáférhetővé tett 10,2 milliárd euró miatt. A meghallgatáson a két szakbizottság tagjai egymásra licitálva a legrázósabb kérdéseket firtatták, és gyakran voltak elégedetlenek a válasszal.
Az egyik visszatérő kérdés, hogy az Európai Bizottságnak miért volt olyan sietős a magyar igazságszolgáltatási dosszié lezárása azon az alapon, hogy az Orbán-kormány maradéktalanul teljesített minden horizontális feljogosító feltételt, így jogot formálhatott a 2021 és 2027 közötti kohéziós politikai kifizetések más ügyek által nem blokkolt részére, jelenleg 10,2 milliárd euróra.
Mint Eider Gardiazabal, a jogállami feltételrendszerről készült parlamenti jelentés társszerzője rámutatott: a bizottság alig tizenkét órával a magyar válaszok beérkezése után már ki is állította a pozitív értékelést.
Pedig – csatlakoztak hozzá más képviselők: a finn néppárti Petri Sarvamaa, a német liberális Moritz Körner és a magyar Cseh Katalin – a testületnek az eljárásrend szerint még kilenc nap állt rendelkezésére a döntésre, mégsem várt december 21-ig, hanem nagy igyekezettel éppen a decemberi EU-csúcs előtt döntött a keret felszabadításáról. A képviselők közül jó néhányan azt gyanítják, hogy a bizottság és az Orbán-kormány közötti politikai alku állhat a háttérben, amely félretolta a jogi és a szakmai szempontokat.
„A nagy kérdés az, hogy a bizottság valódi értékelést hajtott-e végre, vagy politikai alku történt közvetlenül az Európai Tanács ülése előtt. Számos jel a politikai megállapodásra utal” – jelentette ki Daniel Freund, az európai zöldek szakpolitikusa, aki furcsállotta, hogy a bizottság 35 perccel a két utolsó magyar intézkedés bejelentése után már elindította a jóváhagyáshoz szükséges írásos eljárást.
Ehhez kapcsolódóan: Kínos pillanatokat élt át az uniós vizsgálóbizottság Magyarországon
Dupla vagy semmi?
A biztosok közül Didier Reynders azzal érvelt, hogy a bizottsági döntés időzítését végső soron Magyarország határozta meg azzal, hogy az ő kezében volt a döntés, mikor küldi el a hivatalos notifikációt. Reynders szerint nem volt szükség kivárni a kilenc napot, annál is inkább, mert a bizottság folyamatosan, egy éven át folytatta az egyeztetéseket a magyar kormánnyal, így mire az utolsó két nyitott kérdésre is beérkezett a válasz, az értékelés java része már készen állt. „Érdekelne, hogy ha kivártuk volna a kilenc napot, akkor most miért bírálnának bennünket” – kérdezett vissza egy ponton.
A kérdések egy másik köre arra helyezte a hangsúlyt, hogy a bizottságnak mindaddig nem lett volna szabad engedélyeznie a kifizetéseket, amíg Magyarország meg nem felel az összes eljárásban és jogi eszközben támasztott feltételnek. Az ugyanis a képviselők szerint nem járja, hogy – mint többek között Freund fogalmazott – a jogállami feltételességi mechanizmusban a kormány adós az uniós büdzsé védelmét garantáló intézkedésekkel, miközben ugyanez a kohéziós politikai források esetében nem probléma. A kettő nem egyeztethető össze – mutatott rá a német zöldpárti politikus.
Nicolas Schmit és Johannes Hahn azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar dossziéba legalább három különböző jogi eszköz játszik bele (kohéziós politikai rendelet, helyreállítási eszközről szóló rendelet és a jogállami feltételességi eljárás), és ezeket nem lehet összevonni, mindegyiknek megvan a saját szabályrendszere. Amikor tehát a magyar kormány a bizottság szerint teljesítette az igazságszolgáltatási rendszer terén a vele szemben támasztott elvárásokat, nem lehetett további mérlegelés tárgya a pozitív döntés, ellenkező esetben a magyar kormány mehetett volna az Európai Bíróságra.
Ehhez kapcsolódóan: Interaktív weboldalon nézheti át, milyen EU-s pénzekhez nem fér hozzá a magyar kormány
Miért éppen 10,2 milliárd?
A következő fontos kérdés azt firtatta, hogy miért éppen 10,2 milliárd euróhoz adott hozzáférést a bizottság a magyar kormánynak, és hogy jött ki ez a szám. Ezt Nicolas Schmit próbálta megvilágítani a képviselőknek úgy, hogy a 2021 és 2027 közötti teljes, 21,9 milliárd eurós magyar kohéziós, halászati és belügyi pénzesborítékból levonta azokat az összegeket, amelyek még blokkolva vannak (6,3 milliárd euró a feltételességi eljárás keretében, 2,6 milliárd a menekültügy, a tudományos élet szabadsága és a szexuális kisebbségek jogai miatt, plusz a még hiányzó tematikus mérföldkövek). A biztos azt is fontosnak nevezte, hogy csak egy keretről van szó 2030-ig, amelyet a magyar kormány számlák benyújtásának ellenében hívhat le, feltéve, hogy betartja a szabályokat.
Monika Hohlmeier, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság német néppárti elnöke szerint a bizottság eddig nem volt képes elmagyarázni, hogy milyen kifizetéseket blokkolnak milyen alapon, illetve milyen kifizetéseket tettek lehetővé, és milyen alapon.
Petri Sarvamaa azt nem értette, hogy az Európai Bizottság miért nem várta meg és hogyan hagyhatta figyelmen kívül az igazságszolgáltatási intézkedések értékelésekor az Országos Bírói Tanács január eleji választásait, amikor a képviselő szerint enélkül az értékelés nem tekinthető teljesnek. Didier Reynders válaszában úgy vélte, hogy a választás kapcsán eddig nem volt jele a politikai beavatkozásnak, és egyébként is, a bizottság bármikor leállíthatja a pénzek kifizetését, ha azt tapasztalja, hogy Magyarországon visszarendeződés van.
Ehhez kapcsolódóan: Mézesmadzagot húzott el Orbán orra előtt a gyors utalásokkal a bizottság
Ha kell, Reynders kész fellépni a szuverenitásvédelmi törvény ellen
A magyar Cseh Katalin korábban megjelent szakértői véleményekre hivatkozva megkérdőjelezte a bizottság értékelésének helyességét a különböző igazságszolgáltatási reformokat illetően. Többek között arra mutatott rá, hogy a Kúria elnöke még mindig útját tudja állni annak, hogy egy hazai bíró előzetes döntéshozatali kérelemmel forduljon az Európai Bírósághoz. Egy másik kritika szerint a Kúrián az ügyek automatikus elosztási rendszere csak az ügyek számozásának automatikusságát jelenti. Reynders részletes válaszában igyekezett megválaszolni az aggályokat, aláhúzva, hogy a bírósági ügyelosztás automatizálása (algoritmusalapú, nem lehet kézzel belenyúlni) olyan vívmány, ami a tagállamok többségében ma még nem jellemző.
A már idézett Daniel Freund azt is kifogásolta, hogy jóllehet a fontos jogszabályok előterjesztése vagy elfogadása előtt a társadalmi konzultáció lefolytatása is az egyik, a magyar kormánnyal szemben támasztott kulcsfeltétel, szupermérföldkő, ilyenre egyáltalán nem került sor a legutóbbi korrekciós jogalkotás során.
Végezetül a szuverenitásvédelmi törvény elbírálására vonatkozó kérdésre válaszolva az igazságügyi biztos emlékeztetett rá, hogy még decemberben levelet írt a magyar hatóságoknak, tájékoztatást kérve a jogszabály egyes elemeiről (ő külön is kitért az újságírókra). Hozzátette, hogy ha a magyar kormány válasza nem lesz kielégítő, a bizottság nem fog habozni a szükséges lépések megtételével.
