Minden előzetes várakozást alulmúlt a magyar kormány mérlege a tavaly decemberben zárolt vagy feltételekhez kötött uniós pénzforrásokhoz való hozzáférés biztosításában. Az igazságszolgáltatási reform kivételével az elmúlt félévben semmilyen érdemi elmozdulás nem történt, így a pénzek sorsa is teljesen bizonytalan.
Hét hónappal a több mint hatmilliárd euró zárolásáról szóló tanácsi végrehajtási döntés elfogadása után nem látszik, hogy Magyarország mikor lesz képes azoknak az EU által meghatározott feltételeknek a teljesítésére, amelyek megszüntetnék a 2022 áprilisában elindított jogállami feltételességi eljárást és feloldanák 6,3 milliárd eurónyi kohéziós politikai forrás zárolását, továbbá elhárítanák az akadályokat a jóváhagyott magyar helyreállítási tervvel együtt járó 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás folyósítása elől.
Az aktuális helyzet alapján egy olyan kép rajzolódik ki, hogy a magyar kormánynak korábbi fogadkozása ellenére egyetlen részterületen sem sikerült érdemben közelednie a cél felé, és megteremteni a pénzek kifizetéséhez szükséges feltételeket.
Emlékezetes, hogy a magyar kormány korábbi munkahipotézise még az volt, hogy március 31-ig lebontja a pénzekhez való hozzáférés útjában álló összes akadályt. Ehhez képest július közepén – hét hónappal a tanácsi végrehajtási határozat elfogadása után – egyetlen kérdéskörben sem tört meg a jég.
Ehhez kapcsolódóan: Gyalog galopp tempóban egyezkedik a kormány az uniós feltételek teljesítéséről
Igazságszolgáltatás: a pontot még fel kell tenni az i-re
Még a kohéziós politikai források (hét évre több mint 21 milliárd euró) kifizetésének megkezdéséhez szükséges igazságszolgáltatási reformok terén tűnik a legbiztatóbbnak a helyzet. Igaz, a dolgok itt is sokkal lassabban haladnak a vártnál. Az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítésére hivatott négy törvénymódosítást az Országgyűlés még májusban megszavazta, a módosítások június elején hatályba is léptek, de a kormány továbbra sem tett pontot a bizottság által reklamált végrehajtási intézkedések végére. A Magyar Közlönyben ezek közül több is megjelent, így az Országos Bírósági Tanács (OBT) önálló költségvetési jogköréről vagy a Kúria ügyelosztási gyakorlatáról, de brüsszeli források szerint még mindig vannak hiányzó elemek, például a szükséges indoklások.
Ezzel együtt Brüsszelben néhány napja még arra számítottak, hogy a kormány talán július végéig elvégzi a hátralévő munkát és hivatalosan benyújtja a testülethez az úgynevezett horizontális feljogosító feltétel bizottsági újraértékelését kérvényező dokumentumot. Brüsszelnek az érvényes szabályok szerint három hónap állna rendelkezésére az igazságszolgáltatási intézkedések elbírálására, majd pozitív eredménnyel számolva újabb két hónap az első számlák kifizetésére. Ha a bizottságnak kevesebb idő is elegendő lenne a vizsgálat elvégzésére, az első kohéziós politikai kifizetések akkor sem várhatók év vége, de inkább a jövő év eleje előtt.
Korábban már-már konszenzus alakult ki arról, hogy a bizottsági zöld jelzés esetén a 21-22 milliárd euróból egy csapásra majdnem 13 milliárd euró felzárkóztatási forrás válna elérhetővé. Azért ennyi, mert a jogállami feltételességi eljárás keretében 6,3 milliárd eurót zároltak, három további horizontális feljogosító feltétel (szexuális kisebbségek jogai, migráció és tudományos élet szabadsága) pedig további két és fél milliárd eurót blokkol jelenleg.
A Szabad Európa információi szerint ugyanakkor az optimális esetben ténylegesen elérhetővé váló források valódi összege jó, ha elérné a hatmilliárd eurót. Ennek oka, hogy a kifizetésekhez hazánknak még egy sor tematikus feltételt is teljesítenie kellene, ám állítólag ezen a téren sem túl biztató a helyzet.
Az igazságszolgáltatási csomag egyébként négy szupermérföldkő abból a 27-ből, amelyet a kormánynak maradéktalanul teljesítenie kell ahhoz, hogy hozzáférjen a helyreállítási források első, nyolcszázmilliós részletéhez.
Ehhez kapcsolódóan: Várjuk az uniós pénzeket, mégis halasztana Magyarország egy 114 milliárd forintos támogatást
A jogállami eljárásnál a legkevesebb az előrelépés
A huszonhét kulcsfeltételből 21 a jogállami (kondicionalitási) eljárás része. Teljesítésük szükséges feltétele az eljárás leállításának és a három operatív program keretének 55 százalékát, összesen 6,3 milliárd euró pénzügyi kötelezettségvállalást érintő intézkedés feloldásának. Ugyancsak szükséges, de nem elégséges feltétele a helyreállítási pénzekhez való hozzáférésnek, mivel a négy feljebb említett igazságszolgáltatási törvénymódosításon túl még két, az alapok auditálására és ellenőrzésére vonatkozó elvárás is szerepel a feltételek között.
Túlzás nélkül állítható, hogy ez az a terület, ahol a magyar kormány a legminimálisabb előrehaladás elérésére volt képes az elmúlt félévben. Ez azért is figyelemre méltó, mert a kormány tavaly novemberben már azt remélte, hogy a bizottság elégségesnek tartja az ősszel tett erőfeszítéseket. Ez azonban nem következett be, és a testület december 7-i, naprakésszé tett (második) értékelésében azt állapította meg, hogy Magyarország a korábbi tizenháromhoz képest még tizenegy és fél korrekciós intézkedéssel maradt adós. Azért csak tizenhárom és nem huszonegy, mert Brüsszel ezeknek a kulcsintézkedéseknek a végrehajtását jelölte meg a pozitív értékelés feltételeként (azaz ezek teljesítése a 21 szupermérföldkőnek való megfelelést jelentené).
Bennfentes forrásaink szerint a bizottság a legutóbbi, május végén megküldött átfogó, normaszövegszerű magyar csomag áttanulmányozása után is úgy látja, hogy tíz feltétel még részben vagy egészben nem teljesül, ami azt jelenti, hogy a kormánynak tavaly december és július közepe között mindössze másfél korrekciós intézkedést sikerült elfogadtatnia Brüsszellel, ennyivel sikerült beljebb kerülnie. Forrásaink szerint ezek a számok nem azt jelzik, hogy mennyire lehetetlen vállalkozásról van szó, és milyen kínkeserves az előrehaladás, inkább azt, hogy szerintük Budapesten ennyire volt készség. Máskülönben akár egyetlen nap alatt több hiányzó feltételt is ki lehetne pipálni – így a már idézett megfigyelők.
Ahogy arról már korábbi cikkeinkben is írtunk, a kormány a politikusi, képviselői és köztisztviselői vagyonnyilatkozatok ellenőrzésének és átláthatóságának kérdésében köti leginkább az ebet a karóhoz, legalábbis egyelőre nem mutat hajlandóságot a bizottság által támasztott elvárások teljesítésére. Ezek közé tartozik például a képviselők elektronikus vagyonnyilatkozata, amelyet értesülésünk szerint magyar részről továbbra is papíron kellene benyújtani és menet közben is bármikor lehetne módosítani. Úgy tudjuk, hogy a kormányzat az elektronikus aláírási (hitelesítési) rendszer hiánya mögé bújik, ami viszont nem nagyon győzi meg a bizottságot, tekintettel arra, hogy ezt a rendszert már széles körben használják a kormányzatban a kohéziós politikánál. További vitás kérdés a házastársak és az élettársak vagyonnyilatkozatának nyilvánossá tétele, amelyre – legalábbis a témára rálátó források szerint – a magyar kormány részéről nincs készség.
Az Integritás Hatóság hatásköreinek bizottság által sürgetett bővítése is a megoldatlan pontok közé tartozik, itt az egyik fő kérdés az, hogy az IH ellenőrizhetné magas rangú kormánytagok és képviselők vagyonbevallásait. Több, a bizottság által kért korrekciós intézkedés tárgya volt az ügyészség is. Az egyik elvarratlan szál az, hogy miközben fellebbviteli bíróságok elé lehet vinni az ügyészség által fektetett korrupciógyanús ügyeket, a bírósági ítéletek továbbra sem kötelező erejűek.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy két, kisebb horderejű intézkedés kivételével nagyon kevés előremozdulás történt a jogállami feltételességi eljáráshoz kötődő feltételek teljesítésében. Ebből pedig az is következik, hogy hacsak nem változik a politikai akarat, a helyreállítási alap forrásaihoz való magyar hozzáférés a távoli jövőbe tűnik. Ha 2024. december közepéig sem sikerül megolvasztani a jeget, akkor elvész hazánk számára a kohéziós politikai forrásokból zárolt 6,3 milliárd euró.
Ehhez kapcsolódóan: Erasmus+-ösztöndíjak: szeptember 1-jéig élhet még a remény
Kutatók és diákok lehetnek az első áldozatok
Ugyancsak a korrekciós intézkedési lista egyik pontja a közérdekű alapítványi modellben működő intézmények esetében az összeférhetetlenség megszüntetése. Magyarország a problémákat részben már korábban orvosolta, kiterjesztve például a közbeszerzési szabályokat a modellváltott intézményekre, de hét hónap sem volt elegendő ahhoz, hogy a probléma másik aspektusát is rendezzék, jelesül azt, hogy ki nem lehet a kuratóriumok tagja, és milyen feltételek mellett ülhet be valaki ezekbe a kuratóriumokba. Miközben erről meglepően lassú mederben zajlik a levelezgetés Brüsszel és Budapest között, a hajó végképp elúszni látszik.
A dolgok jelenlegi állása szerint szeptember 1-jéig ugyan még alá lehetne írni az új, szeptember 1-jétől induló Erasmus+ diákcsereprogramokról a szerződéseket a szóban forgó egyetemek és a Tempus Közalapítvány között, a szerződéskötési tilalmat a modellváltott intézményekkel elrendelő tanácsi határozat elfogadásához már túl késő van. Azaz a hazai kutatók és az érintett körbe tartozó egyetemek (a hatvan hazai egyetemből 21 működik ebben a modellben) hallgatói lehetnek az első tényleges kárvallottjai az egész folyamatot jellemző helyben járásnak.
