Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Felpumpálta az étolaj árát Oroszország háborúja és a fenyegető hiány


Isztambul, Törökország: sül a döner. Más, étolajigényes ételek árát kénytelenek voltak megemelni a vendéglátósok - ahogy sok más országban is.

Az isztambuli Tarihi Balıkça étterem hónapokon át küszködött a napraforgóolaj drágulásával – ebben sütik a séfek a halat és a tenger gyümölcseit. Április elején azonban, amikorra az olajárak már közel négyszer magasabbak voltak, mint 2019-ben, az étterem végül úgy döntött: ők is árat emelnek. Most már néhány törzsvendég is inkább továbbsétál, amikor meglátja az étlapot.

„Eddig ellenálltunk. Azt mondtuk: Várjunk egy kicsit, talán javul a piac, talán stabilizálódnak az árak. De láttuk, hogy nincs javulás – mondta Mahsun Aktaş, az étterem pincére és szakácsa. – A vásárlók nem engedhetik meg maguknak.”

A Covid–19-járvány kezdete óta a globális étolajárak több okból is emelkednek – a dél-amerikai rossz terméstől kezdve a vírus okozta munkaerőhiányon át a bioüzemanyag-ipar folyamatosan növekvő keresletéig. Az ukrajnai háború megszakította a szállításokat, és az étolaj árát az egekbe szöktette. Eddig a világ napraforgóolajának közel felét biztosította Ukrajna az Oroszországból származó 25 százalékon felül.

Az étolajdrágulás az ukrajnai háború legújabb következménye a globális élelmiszer-ellátásra, egy újabb növekvő költség, amely az infláció megugrásával sújtja a háztartásokat és a vállalkozásokat. A konfliktus tovább növelte az amúgy is magas élelmiszer- és energiaköltségeket, amelyek aránytalanul nagy mértékben sújtják a legszegényebbeket.

Az élelmiszer-ellátás különösen nagy veszélyben van, mivel a háború megzavarta az Ukrajnából és Oroszországból érkező létfontosságú gabonaszállítmányokat, és súlyosbította a globális műtrágyahiányt. Mindez pedig azt jelenti, hogy kevesebb az elérhető élelmiszer, és ami elérhető, az drágább.

Kazahsztánban egyes boltokban már tavaly októberben fejadagot vezettek be a napraforgóolajra
Kazahsztánban egyes boltokban már tavaly októberben fejadagot vezettek be a napraforgóolajra

A megfizethető búza-, árpa- és egyéb gabonakészletek elvesztése élelmiszerhiányt és politikai instabilitást vetít előre a közel-keleti, afrikai országokban és néhány ázsiai államban, ahol milliók élnek a dotált kenyéren és az olcsó tésztán.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint a növényi olaj ára februárban rekordmagasságot ért el, majd márciusban további 23 százalékkal emelkedett. A szójaolaj, amelyet 2019-ben 765 dollárért adtak tonnánként, márciusban átlagosan 1957 dollár volt – közölte a Világbank. A pálmaolaj ára kétszáz százalékkal emelkedett, és még magasabbra fog felszökni, miután Indonézia, a világ egyik legnagyobb termelője a hazai ellátás védelme érdekében csütörtöktől betiltja az étolaj exportját.

Törökországban egyes szupermarketek korlátozták a háztartások által megvásárolható étolaj mennyiségét, miután a hiány miatti aggodalmak pánikvásárlást váltottak ki. Néhány spanyolországi, olaszországi és egyesült királyságbeli üzlet szintén korlátozásokat vezetett be. A német vásárlók a közösségi médiában fotókat tettek közzé az üres polcokról, ahol általában napraforgó- és repceolaj szokott lenni.

Ukrajna: a napraforgómező és az égbolt az ország nemzeti színeit idézi. Ukrajna eddig a világ évi napraforgóolaj-fogyasztásának a felét fedezte, Oroszország az egynegyedét
Ukrajna: a napraforgómező és az égbolt az ország nemzeti színeit idézi. Ukrajna eddig a világ évi napraforgóolaj-fogyasztásának a felét fedezte, Oroszország az egynegyedét

Kenya fő áramszolgáltatója nemrégiben egy tweetben arra figyelmeztetett, hogy tolvajok mérgező folyadékot szívnak ki az elektromos transzformátorokból, és étolajként adják el.

„Most már mindent főznünk kell, a serpenyő kora lejárt” – mondta Glaudina Nyoni, aki az árakat fürkészte a zimbabwei Harare egyik szupermarketjében, ahol a növényi olaj ára a háború kitörése óta csaknem megduplázódott. Egy kétliteres palack most akár kilenc dollárba is kerülhet.

Emiwati, aki az indonéziai Jakartában egy élelmiszer-árusító bódét üzemeltet, azt mondta, hogy naponta 24 liter étolajra van szüksége. Naszi kapaut, hagyományos kevert rizst készít, amelyet olyan dolgokkal tálal, mint a mélyhűtött, fűszerezett marhahús. Január óta nehezen tudja biztosítani a nyersanyagot, és amihez sikerül hozzájutnia, az sokkal drágább. Csökken a nyereség, de attól fél, hogy elveszíti a vásárlókat, ha emeli az árakat.

„Szomorú vagyok – mondta Emiwati, aki csak egy nevet használ. – Elfogadjuk, hogy az étolaj ára emelkedik, de az általunk árult étel árát nem tudjuk emelni.”

Az étolaj magas ára állt részben a közelmúlt jakartai tüntetéseinek hátterében. Indonézia árplafont vezetett be a pálmaolajra belföldön, és betiltja az exportot, ami világszerte újfajta nyomás alá helyezte az árakat. A pálmaolajat a napraforgóolaj alternatívájaként keresik, és számos termékben használják a süteményektől a kozmetikumokig.

Viszont a pálmaolajnak kétes a hírneve

Az AP hírügynökség dokumentálta az emberi jogok megsértését egy olyan iparágban, amelynek környezeti hatásait már évek óta elítélik.

A világ másik felén, Londonban Yawar Khan, az Akash Tandoori étterem tulajdonosa elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt egy húszliteres étolaj 22 fontba (28 dollár) került; most már viszont 38 font (49 dollár) az ára.

„Nem háríthatjuk át az összes áremelkedést a fogyasztókra, az is katasztrófát okozna” – mondta Khan, aki a hús, a fűszerek, az energia és a munkaerő növekvő költségeivel is küzd.

Szüretelik a pálmaolaj alapanyagát Indonéziában
Szüretelik a pálmaolaj alapanyagát Indonéziában

A nagyvállalatok is érzik a szorítást. A londoni székhelyű Unilever – a Dove szappan és a Hellmann’s majonéz gyártója – közölte, hogy az első félévre szóló szerződései vannak olyan kritikus összetevőkre, mint a pálmaolaj. De figyelmeztette a befektetőket, hogy a költségek jelentősen emelkedhetnek a második félévben.

A Cargill, egy globális élelmiszeripari óriás, amely növényi olajokat gyárt, elmondta, hogy ügyfelei a szokásosnál nagyobb arányban változtatják a receptúrákat és kísérleteznek különböző olajokkal. Ez azért okozhat nehézséget, mert az olajok különböző tulajdonságokkal rendelkeznek; az olívaolaj például alacsonyabb hőmérsékleten ég el, mint a napraforgóolaj, míg a pálmaolaj viszkózusabb.

Az árak őszre mérséklődhetnek, amikor az északi féltekén a gazdák betakarítják a kukoricát, a szójababot és más terményeket – mondta Joseph Glauber, a Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet vezető kutatója. De mindig fennáll a rossz időjárás veszélye. Tavaly aszály sújtotta a kanadai repcetermést és a brazil szójatermést, míg Malajziában a heves esőzések a pálmaolaj-termelést tizedelték.

A gazdák talán azért nem vetnek annyi terményt, hogy pótolják az Ukrajnából vagy Oroszországból származó kiesést, mert nem tudják, mikor ér véget a háború – mondta Steve Mathews, a Gro Intelligence mezőgazdaságiadat- és elemzőcég kutatási részlegének társvezetője.

„Ha tűzszünet vagy ilyesmi lenne, rövid távon biztosan árcsökkenést látnánk” – mondta.

Hosszabb távon a válság arra késztetheti az országokat, hogy újragondolják a bioüzemanyagra vonatkozó előírásokat, amelyek a kibocsátások és az energiaimport csökkentése érdekében előírják, hogy milyen mennyiségű növényi olajat kell az üzemanyagba keverni. Az Egyesült Államokban például a szójaolaj 42 százaléka megy bioüzemanyag-előállításra – mondta Glauber. Indonézia nemrégiben elhalasztotta azt a tervét, hogy negyvenszázalékos pálmaolajalapú biodízelt vezessen be, míg az Európai Bizottság azt mondta, hogy támogatni fogja azokat a tagállamokat, amelyek úgy döntenek, hogy csökkentik a bioüzemanyagok tartalmára vonatkozó előírásaikat.

Eközben küzdenek a fogyasztók és a vállalkozások

Harry Niazi, aki a The Famous Olley’s Fish Experience fish and chips étterem tulajdonosa London déli részén, azt mondja, hogy korábban 22 fontot (29 dollárt) fizetett egy húszliteres napraforgóolajért; az ár nemrég 42,50 fontra (55 dollár) ugrott. Niazinál hetente akár nyolc kanna olaj is elfogy.

De ami még az emelkedő áraknál is jobban aggasztja, az a gondolat, hogy a napraforgóolaj teljesen elfogy. Azon gondolkodik, hogy eladja a furgonját, és a pénzből feltölti az olajkészleteit.

„Ez nagyon, nagyon ijesztő, és nem tudom, hogy a fish and chips sütödék hogy fognak megbirkózni vele. Tényleg nem tudom” – mondta.

Niazi eddig azért nem emelte az árakat, mert nem akarja elveszíteni a vásárlókat.

A briteknek is mélyebben a zsebükbe kell nyúlni a szeretett fish and chipsért – ráadásul a fűtés és az energia is most drágult meg
A briteknek is mélyebben a zsebükbe kell nyúlni a szeretett fish and chipsért – ráadásul a fűtés és az energia is most drágult meg

A Jordan’s Grab n’ Go egy kis étterem a Tennessee állambeli Dyersburgban, amely a sült sajtburgeréről ismert. A tulaj, Christine Coronado szintén gyötrődik az áremelések miatt. De mivel a költségek mindenhol húsz százalékkal emelkedtek – és az étolaj ára majdnem megháromszorozódott a 2018-as nyitása óta –, áprilisban végül ő is árat emelt.

„Az ember utál árat emelni, de a költségek sokkal magasabbak, mint pár évvel ezelőtt” – mondta.

Az AP tudósítása nyomán.
XS
SM
MD
LG