Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Halálos üzenet az iráni másként gondolkodóknak: egyre több a kivégzés


Teheráni börtön

Szazsad Szandzsarit 15 évesen tartóztatták le, mert halálosan megsebesített egy férfit, aki szerinte meg akarta erőszakolni. A tinédzsert halálra ítélte egy nyugat-iráni bíróság, amely elutasította az önvédelemre való hivatkozást.

Az iráni legfelsőbb bíróság újratárgyalást rendelt ama irányelvek alapján, amelyek alternatív büntetési tételeket írnak elő a bűncselekményük természetét felfogni képtelen kiskorú elkövetők számára.

A helyi bírák azonban arra hivatkozva, hogy Szandzsarinak elkezdett nőni a fanszőrzete, úgy döntöttek, hogy elég érett volt ahhoz, hogy megértse a gyilkosságot. Ezután a legfelsőbb bíróság helybenhagyta az új halálos ítéletet.

Szandzsari több mint egy évtizedet töltött a halálsoron, amíg 2021 augusztusában titokban fel nem akasztották a nyugati Kermánsáh tartományban található Dizelabad börtönben. Családját az Amnesty International szerint nem tájékoztatták az akasztásáról, és nem adtak lehetőséget arra, hogy elbúcsúzzanak tőle. Csak akkor tudták meg, mi történt vele, amikor egy börtönőr felhívta őket, hogy elmondja, elhozhatják a holttestét.

Iráni börtön
Iráni börtön

Szandzsari egyike volt annak a három fiatalembernek, akiket 2021-ben felakasztottak olyan bűncselekményért, amelyet 18 éves koruk előtt követtek el, ami a gyermekek jogait védő nemzetközi egyezmények megsértése. Ő is csatlakozott azoknak a kivégzetteknek a gyorsan bővülő listájához, akiket az iráni hatóságok akkor végezték ki, amikor az a legmegfelelőbb volt nekik.

Sokkoló módon több ítéletet hajtottak végre

Iránban 2021-ben legalább 314 embert végeztek ki, 2017 óta a legtöbbet. Idén több mint kétszer annyi kivégzés volt, mint tavaly. Mindez riadalmat keltett a jogvédő szervezetek körében, akik bírálták az iráni hatóságokat, amiért nem tárgyalják az ügyeket méltányosan, kisebbségi csoportokat vesznek célba, és akkor is kiszabják a halálbüntetést, amikor az nem illik a bűncselekményhez.

A kivégzések számának megugrása – többségében gyilkosságért és egyre inkább kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért – a megfigyelők szerint nem az ilyen bűncselekmények megugrására adott válasz. Mivel az emelkedés akkor következik be, amikor Irán jelentős társadalmi és gazdasági kihívásokkal néz szembe, és nincsenek jelentős választások, úgy tűnik, hogy a kivégzések tekintetében az időzítés a legfontosabb.

Június 28-ig az Iran Human Rights jogvédő csoport szerint idén 239 kivégzést jegyeztek fel, ami olyan ütem, amellyel Irán elérte a 2017-ben végrehajtott 517-et, és az elmúlt hónapban meghaladta a napi háromnál több kivégzést.

„Nincs bizonyíték olyan drámai változásra a bűncselekmények számában, amely ezt megmagyarázná – mondta Mahmood Amiry-Moghaddam, a norvégiai székhelyű civil szervezet igazgatója a Szabad Európának. Továbbá – tette hozzá – az iráni hatóságok tisztában vannak azzal, hogy a halálbüntetés nem hatékony visszatartó erő az erőszakos bűncselekmények vagy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében, „így a cél nem a bűnözés elleni küzdelem vagy a bűnelkövetéstől való elrettentés”.

Választás idején megenyhülnek a hatóságok

Amiry-Moghaddam szerint az elmúlt évtized kutatásai azt mutatják, hogy az iráni kivégzések száma nagyon szorosan összefügg a politikai eseményekkel. A kivégzések leállnak például a nagy választások idején, „amikor a világ figyeli, mi történik az országban, és ugyanakkor az iráni hatóságok arra akarják ösztönözni a polgárokat, hogy menjenek el szavazni”.

Amikor tüntetések vannak – mint például azok, amelyek 2021 óta folyamatosan zajlanak a vízhiány és a romló gazdasági körülmények miatt –, a kivégzések száma megnő.

Amiry-Moghaddam megjegyzi, hogy a májusban regisztrált kivégzési hullám, amikor ötven foglyot végeztek ki, közvetlenül azután indult, hogy Délnyugat-Iránban tömeges tüntetések kezdődtek az emelkedő élelmiszerárak miatt.

Májusban Teheránban szakszervezeti tüntetések is zajlottak, a tanárok országos áprilisi sztrájkjait követték. Miközben az irániak 2021 júniusában új elnököt választottak, a következő hónapban a vízhiány és az áramkimaradások miatti düh országos tüntetésekhez vezetett, az előző évben pedig ezrek vonultak az utcára, hogy az üzemanyagárak drasztikus emelése ellen tüntessenek.

Az ENSZ főtitkárának hivatala az iráni emberi jogi helyzetről szóló legutóbbi jelentésében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az új évben is nőtt a kivégzések száma, és megjegyezte, hogy a megölt foglyok közül sokan kisebbségi csoportok tagjai voltak.

Célkeresztben a kisebbségek

A halálbüntetéssel sújtott etnikai és vallási kisebbségi polgárok aránytalanul magas száma nem maradt észrevétlen a jogvédők számára. Diana Eltahawy, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatóhelyettese a beludzsok és arabok kivégzéseinek 2021 elején történt eszkalálódására utalva „komoly aggodalmaknak adott hangot amiatt, hogy a hatóságok a halálbüntetést arra használják, hogy félelmet keltsenek a hátrányos helyzetű etnikai kisebbségek, valamint a szélesebb lakosság körében”.

Az Amnesty szerint sok beludzs és arab halálos ítélet kikényszerített vallomásokon, tisztességtelen tárgyalásokon és rutinszerűen meghozott ítéleteken alapult. Az Amnesty a világ halálbüntetéseiről szóló legutóbbi éves jelentésében – amelyben Irán következetesen a második helyen áll a foglyokat gyakran titokban kivégző Kína mögött – megjegyezte, hogy az iráni kivégzettek húsz százaléka beludzs volt, annak ellenére hogy a kisebbség a lakosságnak csak öt százalékát teszi ki.

A 2021-ben kivégzett nők száma is emelkedett az előző évhez képest, kilencről tizennégyre. Miközben három olyan fiatalt végeztek ki, akik az elítéléskor még gyerekek voltak – köztük Szandzsarit –, a jogvédők becslése szerint több mint 85 fiatalkorú maradt a halálsoron.

Börtön az iráni Ahvazban
Börtön az iráni Ahvazban

Iránban a halálos ítéletek többségét gyilkosságért szabják ki – olyan bűncselekményért, amelyet az iráni törvények szerint természetbeni megtorlással büntetnek. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt végrehajtott kivégzések száma azonban 2021-ben ötszörösére emelkedett – 23-ról 132-re –, és ezt a tendenciát az Amnesty „a nemzetközi jog durva megsértésének” nevezte, „amely tiltja a halálbüntetés alkalmazását a szándékos emberölésen kívüli bűncselekmények esetében”.

Az emelkedés annak ellenére következett be, hogy 2017-ben módosították Irán kábítószer-ellenes törvényét, amely látszólag a nemzetközi kritikákra volt reakció, de fenntartotta a kötelező halálbüntetést a tiltott kábítószerek meghatározott fajtáinak és mennyiségének birtoklásáért.

Kínzás-vallomás-kivégzés

Amiry-Moghaddam szerint a jogszabály azért is hagyott kívánnivalót maga után, mert egyáltalán nem foglalkozott a megfelelő eljárással. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőinek ügyét a forradalmi bíróságok tárgyalják, amelyek szerinte felerősítik az iráni igazságszolgáltatási rendszer önkényességét és átláthatóságának hiányát, és a vádlottakat a vallomások kicsikarására kínzásnak vetik alá.

„Ha már egyszer eljutnak a beismerő vallomásig, a forradalmi bíróságokon még az ügyvéd sem tehet túl sokat – mondta Amiry-Moghaddam. – Tehát a forradalmi bíróság bíráinak sokkal nagyobb hatalmuk van, mondhatnám, bíróságon kívüli hatalmuk, mert megtagadhatják az ügyvédtől az ügy iratait.”

Amiry-Moghaddam szerint azonban végső soron a döntés, hogy több kivégzést hajtsanak végre gyilkosságért és kábítószer-bűncselekményekért, a hatalomtól származik, nem a helyi igazságszolgáltatástól. Ezek a döntéseket úgy hozzák meg, hogy a foglyok esetenként évtizedeket vártak a halálsoron.

Szerinte a teheráni hatóságok a társadalom perifériára szorult tagjait, például a kisebbségeket olcsó emberi költségnek tekintik, amelyekkel egy szimpla célt próbálnak elérni: minél nagyobb félelmet kelteni a másként gondolkodókban.

„Ez egy nagyon erős jelzés, amelyet az embereknek – mondja. – Hogy nemcsak képesek, hanem hajlandók is vagyunk, és meg is lépjük, hogy életeket oltsunk ki.”

Szöveg: Michael Scollon.
XS
SM
MD
LG