Csalódottság, amikor szabadon engednek más külföldi állampolgárokat. Telefonhívások olykor-olykor, köztük hónapok telnek el. És az állandó félelem, hogy a hóhér bármelyik nap megkötheti a hurkot a kötélen.
Jamshid Sharmahd családja három éve gyötrelemben él – mindennap az áttörésre vár, miközben folyton a legrosszabbtól tart az Iránban halálra ítélt német állampolgár sorsát illetően.
Sharmahdot három éve, 2020 júliusának végén rabolták el az iráni hatóságok, és idén év elején kötél általi halálra ítélték „korrupció terjesztéséért”. Az iráni legfelsőbb bíróság áprilisban jóváhagyta a halálbüntetését.
Aktivisták szerint Sharmahd egy abból a tucatnyinál is több külföldi állampolgárból, akiket Irán túszként tart fogva, hogy engedményeket csikarjon ki a Nyugattól.
Családja azt mondja, hogy a teheráni születésű, 68 éves szoftverfejlesztőt, aki a nyolcvanas években Németországba emigrált, majd az Egyesült Államokba költözött, 2020 júliusában az iráni biztonsági szolgálatok rabolták el az Egyesült Arab Emírségekben. A határon átcsempészték Ománba, majd Iránba vitték, hogy bíróság elé állítsák.
Teheránban soha senki nem nyilatkozott arról, hogyan vették őrizetbe Sharmahdot, csak annyit közöltek, hogy egy „összetett műveletben” fogták el.
Az Amnesty International szerint „kényszerített eltűnés” tárgya volt, amelyet egy „színlelt per” és kínzás követett. Az ENSZ önkényes őrizetbe vétellel foglalkozó munkacsoportja önkényesnek minősítette a fogva tartását, és megerősítette a család által az elrablásáról mondottak részleteit.
Családtagjai, akik állítják, hogy csak német útlevele van, határozottabb fellépést sürgetnek a német és más nyugati kormányok részéről elengedése érdekében.
Ehhez kapcsolódóan: Jogvédők szerint legalább 142 embert végeztek ki májusban Iránban
Berlin az elfogadhatatlannak nevezett halálos ítéletre válaszul kiutasított két iráni diplomatát.
Hétfő délutánra tiltakozást terveznek Berlinben a német külügyminisztérium elé, abból az alkalomból, hogy Irán három évvel ezelőtt jelentette be Sharmahd elfogását.
Ez a búcsú volt?
„Nincs semmilyen nyomás. Egy német állampolgárt elraboltak, és semmi sem történt” – mondta az AFP-nek a férfi Egyesült Államokban élő lánya, Gazelle Sharmahd.
„Ez egy játszma – nyomást gyakorolnak, nyomást gyakorolsz. Az ő részükről a nyomás az, hogy felakasztják az apámat” – mondta.
Sharmahd július elején öt hónap után először felhívhatta feleségét, aki szintén az Egyesült Államokban él. Azt is megengedték neki, hogy beszéljen Gazelle Sharmahddal, aki két év óta először szólhatott az édesapjához.
De Gazelle Sharmahd azt mondja, hogy az egyórás beszélgetés, amelynek során apja fáradtnak tűnt, több kérdést vetett fel, mint amennyire választ adott.
„A telefonhívások nagyszerűek, de egyben aggasztók is – véli. – Mindig van valami céljuk. Éppúgy jelenthetnek esélyt az élete megmentésére, mint búcsúhívást.”
„Azért engedték meg, hogy befogják a szánkat, mielőtt kivégzik? Ez a búcsú volt?” – kérdezi.
Ehhez kapcsolódóan: Miért végez ki Irán annyi foglyot?
Az iráni igazságszolgáltatással foglalkozó Mizan Online nevű hírügynökség februárban arról számolt be, hogy egy teheráni bíróság „korrupció terjesztése terrorcselekmények tervezése és irányítása révén” váddal ítélte el Sharmahdot; ebben egy 2008-as sirázi robbantás is szerepel, amely 14 embert ölt meg.
Családja nevetségesnek tartja ezt, azt mondják, hogy a mecsetrobbantás kapcsán „alaptalan vádak hosszú sorát” hozták fel ellene.
Berlinben a német külügyminisztérium szóvivője azt mondta az AFP-nek, hogy a kormány minden csatornát felhasznál, hogy megmentse Sharmahdot a kivégzéstől, ugyanakkor elismerte, hogy a férfi családja „elképzelhetetlen és elviselhetetlen dolgon megy keresztül”.
Milyen embertelen
A Sharmahd életét fenyegető veszély miatt érzett aggodalom csak erősödött azóta, hogy Irán májusban kivégezte az iráni–svéd másként gondolkodót, Habib Chaabot.
Őt is korrupció terjesztéséért ítélték el. A Mizan azt írta, hogy Chaab vezette a „Harakat al-Nidal terroristacsoportot”, amely Irán szerint felelős a Kuzesztán tartományban elkövetett támadásokért.
Az Amnesty szerint Chaabot 2020 októberében rabolták el Törökországban, hogy Iránban bíróság elé állítsák.
Egy másik iráni–svéd állampolgár, Ahmadreza Djalali akadémikus esetében is fennáll az akasztás veszélye, miután bűnösnek nyilvánították korrupció terjesztésében. 2017-ben halálra ítélték Izrael javára végzett kémkedés vádjával, amit a családja indulatosan visszautasít.
Gazelle Sharmahd azt mondja, hogy nagyon izgult Olivier Vandecasteele belga segélymunkás családjáért, akit Irán egy alku keretében engedett szabadon, Aszadollah Aszadiért cserébe. Az iráni diplomatát terrorizmus vádjával ítélték el egy összeesküvés miatt, amelynek célja egy Párizs melletti ellenzéki találkozó felrobbantása volt.
Napokkal később két osztrák és egy dán állampolgárt is elengedett Teherán az Omán által tető alá hozott alku keretében.
Gazelle Sharmahd mégis arról számol be, hogy keserű szájízt hagyott maga után a négy férfi szabadon bocsátása Aszadiért cserébe.
„Mindenkinek benne kellett volna lennie ebben” – mondja, elítélve az európai szintű koordináció hiányát.
„Milyen embertelen hátrahagyni olyan embereket, akiket halálra ítéltek? Belgium kijátszotta a legértékesebb kártyát, ami Európa kezében volt.”
