Rendezett sorokban, lótuszülésben és egyenes háttal – így kell ülniük a kínai „átnevelőtáborokba” küldött, számokkal és címkékkel megjelölt ujgur lakosoknak, miközben a Kínai Kommunista Párt történetéről szóló, szemcsés, fekete-fehér filmet néznek egy tévén.
A 3-as számú Urumcsi Fogolyközpont egyik blokkjának 240-re becsült számú cellájának egyikében vagyunk, Dabancsengben. A nyugat-kínai Hszincsiang tartományban található telephelyre az Associated Press újságírói kaptak ritka belépési lehetőséget egy hivatalos kínai állami bemutató során.
A fogolyközpont az ország és talán a világ legnagyobb börtöne – több mint 220 hektáron terül el, kétszer akkora, mint például Vatikánváros. A bejáratnál egy „kansouszuo” feliratú tábla jelzi, hogy „előzetes fogva tartó központról” van szó.
Kínai illetékesek nem voltak hajlandók megmondani, hány foglyot tartanak itt, mert „változó a számuk”. Az AP becslése szerint a központ körülbelül tízezer ember befogadására képes – és műholdképek tanúsága szerint többre is, ha összezsúfolják őket.
A terror elleni harc ürügyén bezárt „diplomás" rabok
Míg korábban a BBC és a Reuters tudósított a centrum kerítésén kívülről, az AP volt az első nyugati médiaszervezet, amelyet beengedtek.
A telephelyet látva feltételezhető, hogy Kína már most hatalmas számú ujgurt és más, jobbára muszlim vallású kisebbségit tart fogva, vagy áll szándékában fogva tartani. A műholdas felvételek szerint 2019 óta csaknem másfél kilométer hosszan elnyúló új épületeket adtak hozzá a dabancsengi fogolytelephez.
Kína a „terror elleni háborúval” magyarázza, hogy miért zárt be az elmúlt négy évben több mint egymillió, kisebbséghez tartozó lakost. Peking a hszincsiangi származású kisszámú szélsőséges ujgurra utal, akik késeléseket és robbantásokat hajtottak végre.
A legellentmondásosabb az, hogy a kínai táborokat szemérmesen „szakképzőközpontoknak” nevezik, miközben volt rabok szögesdróttal és fegyveres őrökkel körülvett brutális internálótáborokként írják le őket.
Kína először még a létezésüket is tagadta, aztán a heves bírálatok nyomán 2019-ben azt közölte, hogy az összes ott lakó „lediplomázott”. Az AP látogatása, a műholdas képek, a szakértőkkel és volt rabokkal folytatott interjúk viszont azt sugallják, hogy bár sok „szakképzőközpontot” valóban bezártak, új létesítményeket is építettek. Köztük van a 85 hektáros, a 3. számú dabancsengi telephez közeli létesítmény, amelyet műholdas felvételek szerint 2019-ben építettek.
A jelek szerint nem felszámolni, hanem kiterjeszteni készülnek a telepeket
A változások arra utalnak, hogy a hatóságok a bírósági ítélet nélkül fogvatartottak „képzési központjai” után állandó börtönrendszert és előzetes fogva tartási központokat hoznak létre, amire lehetőséget adnak a törvények. Bár egyes ujgurokat szabadon engedtek, másokat egyszerűen átvittek a börtönhálózatba.
Kutatók szerint sok egyszerű embert gyakran olyan dolgokért vetettek fogságba, hogy külföldön jártak, vagy vallási szertartásokon vettek részt. Darren Byler, a Coloradói Egyetem antropológusa, aki az ujgurokat tanulmányozza, elmondta: sok rab „semmilyen mérce szerint sem követett el valódi bűncselekményt", és hogy az igazságos elbánást elhagyva, „koncepciós pereket” folytatnak le ellenük.
„A rendőrállamtól a tömeges fogolyállam felé haladunk. Több százezer ember tűnt el a lakosságból, kriminalizálják a normális viselkedést” – mondta Byler.
A 3. számú dabancsengi központban tartott áprilisi bemutató látogatás idején illetékesek többször is azt mondták, ez nem olyan „szakközpont”, mint amilyeneket Peking állítása szerint bezárt.
„Nincs kapcsolat a mi fogolyközpontunk és a szakképzési központok között – hangsúlyozta Csao Csongvej, az Urumcsi Közbiztonsági Hivatal igazgatója. – Errefelé soha nem is volt képzőközpont."
Az állítják, tisztelik a rabok jogait
Az illetékesek hozzátették, hogy a 3. számú fogolytelep annak példája, hogy Kína elkötelezte magát a foglyok rehabilitálása és a jogállamiság mellett. Ezért forró ételt, edzéslehetőséget, ügyvédhez való hozzáférést és a bűncselekményeikről szóló televíziós órákat biztosít nekik. Az emberek jogait védik, és csak a jogsértőknek kell aggódniuk, hogy fogságba kerülnek – tették hozzá.
A közeli gyengélkedőn egy hordágy, egy oxigénpalack és egy gyógyszerekkel teli szekrény található. A falra kifüggesztett útmutatók emlékeztetik a személyzetet a beteg rabok kezelésének helyes protokolljára – és arra is, hogy az éhségsztrájkoló rabokat az orrukba dugott csövek segítségével kell kényszerítve táplálni.
Csao, egy másik tisztviselő elmondta, hogy a rabokat a feltételezett bűncselekménytől függően 15 naptól egy évig tartják vizsgálati fogságban a tárgyalás előtt, és a jogi eljárás ugyanaz, mint Kína többi részén. Hozzátette, hogy a központot biztonsági okokból a várostól távolabb építették meg.
Az Urumcsi 3. számú fogolyközpont mérete a New York-i Rikers Island börtönhöz hasonlítható, de ebben a körzetben kevesebb mint négymillió ember él, szemben a Rikers közelében élő 20 millióval. Urumcsi területén legalább három másik fogolyközpont is található a tíz vagy talán annál több börtön mellett.
Még nem működik teljes kapacitással – több foglyot várnak?
A 3. számú központ nem tűnt úgy, mintha teljesen kihasználták volna; az illetékesek szerint az egyik részleg zárva volt. Minden cellában hat-tíz rab ült, csak az ágyak felét foglalták el.
A rendelkezésre álló legfrissebb, 2019-re vonatkozó hivatalos kormányzati statisztikák viszont azt mutatják, hogy abban az évben körülbelül kétszer annyi embert tartóztattak le Hszincsiangban, mint a 2017-ben induló kemény fellépés előtt. Az időszakban százezreket ítéltek börtönre, sokan öt évet vagy annál is hosszabb büntetést kaptak.
Hszu Kuhsziang, Hszincsiang szóvivője a magasabb börtönbe kerülési arányokat „a terror elleni háborúban” hozott „szigorú intézkedéseknek” nevezte.
„Természetesen a folyamat során emelkedni fog a törvényesen elítéltek száma. Ez a munkánk hatékonyságának konkrét jele – mondta Hszu. – Ezekkel az intézkedésekkel a terroristák nagyobb valószínűséggel kerülnek bíróság elé."
A bebörtönzöttek sok hozzátartozója azonban azt állítja, hogy hamis vádak alapján ítélték el szeretteiket, és a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a hszincsiangi jogrendszer aggasztó módon átláthatatlan. Bár Kína általában könnyen hozzáférhetővé teszi a jogi nyilvántartásokat, Hszincsiangban a bűnügyi adatbázisok csaknem 90 százaléka nem nyilvános.
Az a kevés adat, ami kiszivárgott, azt mutatja, hogy egyeseket „terrorizmussal” vagy „szeparatizmussal” vádolnak olyan cselekedetekért, amelyeket kevesen tartanának bűncselekménynek, mint például, hogy figyelmeztették kollégáikat: ne nézzenek pornót, vagy azért, mert káromkodtak vagy imádkoztak a börtönben.
Gene Bunin kutató megállapította, hogy az ujgurokat arra kényszerítettek, hogy „terrorista tevékenységről” írjanak alá vallomásokat. Néhányukat később szabadon engedték, köztük egy, a dabancsengi létesítményben fogva tartott személyt – mondta az AP-nek egy neve elhallgatását kérő rokon, aki így próbálta elkerülni, hogy a hatóságok a volt fogva tartott rokonon torolják meg, hogy interjút adott.
Másokat viszont nem engedtek el. Az Intercept híroldal által megszerzett rendőrségi jelentések részletesen ismertetik nyolc, az egyik Urumcsi kerületben élő ujgur esetét, akiket 2017-ben a Dabancseng-központba zártak vallási szövegek olvasása, fájlcserélő alkalmazások telepítése vagy egyszerűen csak amiatt, mert „megbízhatatlan személynek” minősítették őket. A jelentések szerint 2018 végén az ügyészek rögtönzött meghallgatásokra hívták be és két és öt év közötti „tanulásra" ítélték őket.
„Rosszabb, mint a pokol"
Az AP újságírói nem találtak kínzásra vagy verésre utaló jeleket a létesítményben, és nem tudtak közvetlenül beszélni egyetlen volt vagy jelenlegi fogvatartottal sem. Egy Hszincsiangból elmenekült ujgur, Zumret Davut azonban azt mondta, hogy egy időközben meghalt Dabancsengben dolgozó barátja olyan brutális bánásmódnak volt szemtanúja, hogy elájult. A barát, Paride Amati azt mondta, hogy látta, hogy két, véresre vert tinédzsert arra kényszerítettek, hogy vallomásokat írjanak alá, amelyek szerint egyiptomi tanulmányaik során terrorizmusban vettek részt.
A dabancsengi központ egyik tanára „a pokolnál is rosszabb helynek” nevezte a központot egy másik táborban dolgozó kollégája, Kelbinur Szedik szerint. A tanár azt mondta, hogy az órák alatt hallotta, ahogy a vasszékekre kötözött embereket elektromos sokkolókkal kínozták.
A Hszincsiang más részein lévő fogolytáborokban uralkodó körülményekről szóló beszámolók igen eltérőek: egyesek elnyomó, de fizikai bántalmazástól mentes körülményekről számolnak be, míg mások azt állítják, hogy megkínozták őket. Az ilyen beszámolókat nehéz függetlenül ellenőrizni, és a hszincsiangi hatóságok tagadják a bántalmazásról szóló állításokat.
A kínai tisztviselők azt is tagadják, hogy hamis vádak alapján tartanának fogva ujgurokat. A 3. számú központtól induló út mellett magas falakat és őrtornyokat látni ugyanazon a helyen, ahol a műholdfelvételek szerint új fogolyközpont épült. Amikor erről kérdezték az illetékeseket, úgy tettek, mintha fogalmuk se lenne róla.
„Nem tudjuk, mi ez" – mondták.
