Két hétig vagy még annál is tovább egyértelmű volt Kína álláspontja a politikájával és irányelveivel kapcsolatos kérdésekben: ez az olimpia, ezekről a dolgokról nem beszélünk itt.
Ez megváltozott csütörtökön, a pekingi szervezőbizottság utolsó, rendszeres napi sajtótájékoztatóján, három nappal a játékok vége előtt. Az ilyen kérdésekre adott válaszok kitartó és udvarias megtagadása átadta a helyét a kínai tisztviselők sajtótájékoztatókon szokásos magatartásának – nyomatékos, kalibrált válaszoknak az ország legérzékenyebb ügyeiről.
Tajvan? Kína oszthatatlan része. Hszincsiang tartomány ujgur lakossága? Nem erőltetnek kényszermunkát rájuk. Kína szuverenitása? A nemzetközi normák alapján abszolút vitathatatlan.
„Amit mondani akarok, az az, hogy csak egy Kína van a világon” – mondta Jan Jiarong, a szervezőbizottság szóvivője, és ezt „komoly, őszinte helyzetnek” nevezte Kína számára. A kínai ujgurokkal folytatott bánásmódra és az északnyugati Hszincsiang tartományban uralkodó életkörülményekre vonatkozó állításokról azt mondta, hogy hazugságon alapulnak.
Kína nem akart politikát, de az álláspontját meg akarta védeni
Csak idő kérdése volt, hogy ezek a témák mikor kerülnek felszínre. A felkészülést a játékokra beárnyékolta az Egyesült Államok vezette diplomáciai bojkott, amelynek középpontjában Kína emberi jogi helyzete állt; Kína eltökélt szándéka volt, hogy továbbra is csak a sportra összpontosítson, ugyanakkor nagyon elkötelezett amellett, hogy nyilvánosan is erőteljesen megvédje álláspontját.
Az olimpia vasárnapi zárása előtti utolsó, rendes napi tájékoztatón Jant és Mark Adamset, a NOB szóvivőjét Tajvannal, Hszincsianggal és a kínai teniszező, Peng Suaj biztonságával kapcsolatos kérdésekkel bombázták.
A nyitóünnepség kihagyására tett állítólagos tajvani kísérlettel kapcsolatos kérdésre válaszolva Jan több időt kért az önálló kormánnyal rendelkező sziget helyzetének megvitatására, amelyet Kína saját területének tekint.
Ilyen az élet a téli olimpiai buborékon belül
Angolról kínaira vált
Gyakran angolul nyitott, de kínaira váltott, hogy kulcsfontosságú pontokat fogalmazzon meg; ezeket egy tolmács fordította angolra.
„Mark, tehetnék néhány kiegészítő megjegyzést? – kérdezte Jan angolul. Majd áttért kínaira. – Tajvan Kína oszthatatlan része, és ez jól ismert nemzetközi elv, mellyel a nemzetközi közösség is tisztában van. Mi mindig az olimpiai játékok átpolitizálásának gondolata ellen vagyunk.”
Erre egy nem kínai riporter Adamsnek tett fel kérdést, és azt sugallta, hogy Jan maga politizálta át a játékokat azzal, hogy felhozta Kína álláspontját Tajvannal kapcsolatban. Adams kitért a kérdés elől.
„Világszerte sok mindenről van különböző vélemény, de a mi feladatunk az olimpia megtartásának biztosítása” – mondta.
Diáklány zavarban
A játékok egyik önkéntese, egy diploma előtt álló kínai diák olyan kérdést kapott, amire nem számított, amikor egy riporter arról faggatta: tudja-e, ki a kínai teniszező, Peng Suaj, és elhiszi-e, hogy biztonságban van.
Peng, aki egykor a világ legjobb játékosa volt párosban, három hónappal ezelőtt szexuális zaklatással vádolt meg egy korábbi magas rangú politikust. Peng megjegyzéseit azonnal törölték a cenzúrázott kínai internetről.
„Nos, sajnálom – válaszolta a fiatal nő, – nem igazán tudom.”
Nem releváns a kérdés a kényszermunkáról
Az egyik riporter Adamset közvetlenül a NOB álláspontjáról kérdezte a Hszincsiangban található „koncentrációs táborok” létezésével és azzal kapcsolatban, hogy Kína alkalmaz-e ott kényszermunkát. Adams azt sugallta, hogy a kérdés „nem különösen releváns” a tájékoztató szempontjából, majd az olimpia népeket egyesítő erejét dicsérte.
Jan ismét gondoskodott arról, hogy meghallják Kína véleményét.
„Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nagy mértékben hazugságokon alapulnak – mondta. – Egyes hatóságok már vitatták ezt a hamis információt. Nagyon sok szilárd bizonyíték van. Nagyon szívesen vesszük, ha hivatkozik ezekre a bizonyítékokra és a tényekre.”
Jan hasonló választ adott, amikor egy riporter megkérdezte Adamstől, hogy a NOB egyenruháit és más ruhadarabjait ujgur munkaerő állította-e elő – vagy hogy hszincsiangi pamutból készültek-e.
„A termelésből semmi sem folyt Hszincsiangban, és a nyersanyagok sem származnak ebből a régióból” – mondta Adams.
Jan hozzátette: „Úgy gondolom, hogy az úgynevezett kényszermunka Hszincsiangban bizonyos csoportok által szándékosan kitalált hazugság. Az illetékes szervezetek rengeteg tényt szolgáltattak ennek kétségbe vonására. Mi a sport átpolitizálása ellen vagyunk.”
Olimpiai charta vs. japán riporter
Már második napja hiába kérnek az újságírók részleteket egy japán riporter állításával kapcsolatban, aki azt mondja, a szervezőbizottság egyik munkatársa akadályozta meg abban, hogy kérdéseket tegyen fel egy hongkongi alpesi síelőnek.
Kína tevőlegesen elnyomja a demokráciapárti csoportokat Hongkongban.
Az Olimpiai charta biztosítja a sportolók véleménynyilvánítási jogát a helyszínen készített interjúkban. Jan továbbra is fenntartja, hogy a pekingi szervezők „megvédik minden résztvevő szólásszabadságát”.
