Azon lehet vitatkozni, hogy hol milyen kórházi osztályokat érdemes fenntartani, az viszont nem optimális, ha kiszámíthatatlanul működik a rendszer, és az emberek bingózhatnak, hogy hétvégi páratlan napokon vajon milyen messze lesz a legközelebbi szülészet, vagy hol lesznek képesek ellátni a gyereküket. Rendszeresen frissülő ábráinkkal áttekintheti az eddig megismerhető kórházi leállásokat.
A már a Covid előtt is toldott-foldott megoldásokkal összetákolt magyar egészségügy a járvány alatt komolyan megroppant, aminek erős jele volt például, hogy magasra ugrottak a halálozási arányok. Számos kórházban az intenzívre kerülők több mint fele nem jött ki élve.
Ez még úgy is drámai arány, hogy a kormány a járvány szabályozásakor politikai szempontjait általában fontosabbnak tartotta az egészségügyi érveknél, ami fokozta a rendszer túlterhelését. Mindehhez az összes többi ellátás is sokkal durvábban leállt, mint bárhol máshol az unióban.
Ehhez kapcsolódik: Előre meg lehetett jósolni, hogy őrületesen súlyosbodni fog a járvány, ha nem lép a kormány.
A járvány lecsengésével viszont rögtön arra lehettek figyelmesek a betegek, hogy rohamosan kezdtek működésképtelenné válni különböző kórházi osztályok szerte az országban. Idén már több száz ilyen bejelentés érkezett, különösen a szülészetek, de például stroke-, belgyógyászati és kardiológiai osztályok, urológiák vagy a különböző gyerekellátások is egyre-másra elkezdtek leállni.
Az egészségügy nagy és különösen bonyolult rendszer, valószínűleg nincs ember a világon, aki az egészet egyszerre átlátná: másféle tudás kell a mentőszolgálat kialakításához, mint a rehabilitációs ellátások, a gyógyszerár-támogatások vagy mondjuk az egynapos aranyérműtétek megszervezéséhez.
Eközben a folyamatok több szinten is összefügghetnek, és ha valamelyik rész sokkal gyengébben működik, mint a többi, akkor az az összes többi eredményeit is leronthatja.
A kórházak csak egy szeletét jelentik a magyar egészségügynek, de azért különösen érdekesek, mert a hazai rendszer szélsőségesen kórházcentrikus, ide csoportosítják az erőforrásokat.
Témába vág: Nézze meg, honnan hiányoznak a háziorvosok!
Ez egészségügyileg és anyagilag sem hatékony felállás, mindenesetre olyan eredményekkel jár, hogy az EU-ban a magyarok töltik a legtöbb időt kórházi fekvőbetegként.
Épp ezért ha a kórházi közellátás rendszere is elkezd összeroskadni, akkor a betegeknek már nincs nagyon hová továbbmenniük, pontosabban a gazdagabbak elkezdhetnek messzebbre utazni, vagy magánellátásért fizetni.
Utóbbi egyik fő problémája, hogy az elsöprő többség nem fog tudni rászánni néhány millió forintot egy komolyabb beavatkozásra. Emellett nincs is elég gazdag ember Magyarországon ahhoz, hogy a magánszolgáltatóknak megérje minden fontos területet lefedniük. Ezt a folyamatot a legnyilvánvalóbban a várólisták hosszának jelentős növekedésével tapasztalhatták meg a betegek.
Témába vág: „Mielőbbi műtétre van szüksége. Két év múlva szeptember 7-én reggel 8-ra van is egy időpontunk”
Főleg a képzett ápolók hiányoznak
Az állami nyilvántartásban igen változatos okokat adnak meg a kórházigazgatók osztályuk leállására, vagy akár meg sem indokolják. A Szabad Európa által megkérdezett orvosok szerint azonban az esetek elsöprő többségében
egyszerűen nincs elég szakképzett ember az osztályokra,
bármi is a hivatalos indok. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára, Svéd Tamás is a létszámhiányt erősítette meg lapunknak.
Orvosokból is több száz hiányzott tartósan az elmúlt időszakban. A hiányzó orvosok eloszlása pedig nem egyenletesen érinti a különböző szakterületeket.
„A bezárások, szünetelt működések indokai változatosak: CT-karbantartás, műtőfelújítás, klíma- vagy liftszerelés, átszervezés, költözés zajlik. Ezek egy része természetesen valós tevékenység, igen jelentős része azonban fedősztori. Egy budapesti gyermekkórházi osztályt egész nyáron festenek, de már most szóltak, hogy várhatóan csak novemberre készülnek el. A helyettük dolgozó szomszédos kórházak maliciózus dolgozói szerint minden bizonnyal freskók készülnek sima meszelés helyett, valószínűleg a plafon mellett a falakra is. Amikor pedig a feladatot átvevő kórházak vezetői megkísérelték az így felszabaduló személyzetet erre az időre kölcsönkérni, nemleges választ kaptak” – írt le egy példát még augusztusban.
Mára a legtöbb ellátási terület jól együttműködő, szakképzett csapatok munkáját kívánja meg, ami azt jelenti, hogy elég néhány speciális tudású embernek kiesnie egy osztály munkájából, az egész ellátás leállhat.
Képzett ápolókból már a járvány előtt is súlyos volt a hiány az országban. Ehhez jött még, hogy az orvosok közelmúltbeli béremelését nem követte a szakdolgozóknál hasonló ajánlat, emiatt is kritikus a hiány a kórházakban belőlük.
Jelenleg bruttó 330 ezer forint (ennek nettója 220 ezer forint) a leggyakoribb, E kategóriába tartozó ápoló besorolási illetménye – magyarázta interjúnkban nemrég Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke.
Ehhez kapcsolódóan: Az ápolók miért vállaljanak nagyobb felelősséget, ha azzal még kevesebbet is keresnek?
A szakdolgozók lehetséges béremeléséről egyébként jelenleg is zajlik az alkudozás.
Több ok miatt nincs ember
Nem kizárólag pénz miatt van kevés képzett ápoló mára az állami egészségügyben. A MOK szerint például sokan „el nem ítélhető és fájdalmas módon”
egyszerűen megbetegedtek és meghaltak a járvány alatt.
Másokat a kiszámíthatóbb pályát és emberibb körülményeket biztosító magánegészségügy csábított el, kiléptek a járvány alatti túlterhelés miatt, vagy az új szolgálati jogviszony jelentette kiszolgáltatottság volt az utolsó csepp a pohárban, és kiléptek az oltásellenesekkel együtt.
Sokaknak a kata adónem szigorítása tette értelmetlenné az állami egészségügyi munkát, anélkül ugyanis sok kórház nem tud nekik azonos szintű nettó bért adni.
Megint másoknak a hálapénz betiltásával akár a felére-harmadára eshetett a jövedelmük ugyanannyi vagy a kilépők miatt még több munkára vetítve.
Eközben a kórházak folyamatosan halmozódó adósságai is megmaradtak, ami miatt talán nem minden szállító töri magát agyon azon, hogy gyorsan pótolja az elromlott eszközöket, és még több pénze álljon bizonytalan állami tartozásként.
Emellett ha egy osztály le is áll, politikai okokból nem szeretik bezárni. A lakosság ugyanis jellemzően gondolkodás nélkül felháborodik, ha ráeszmél, hogy megszüntették a kis környékbeli kórházat, attól függetlenül, hogy mennyire jól működött az intézmény, vagy hány beteget látott el. De már az is óriási mélyütés egy helyi politikusnak, ha egy ismertebb kórházi osztályt zárnának be.
Mindez azt eredményezi, hogy működésképtelen helyek hivatalosan csak ideiglenesen állnak le, és nem engedik el ezen osztályok dolgozóit, legfeljebb kórházon belül nem a szaktudásuknak megfelelő helyre teszik őket, vagy a hébe-hóba működő osztályért vagy a semmiért fizetik őket, holott máshol égető szükség lenne rájuk.
Az emberhiány egyébként sokkal inkább érinti kizárólag az állami fenntartású és a kisebb intézményeket azokhoz képest, amelyek például egyházi kézben vannak, vagy más érdemi finanszírozáshoz is hozzá tudnak jutni.
A nem működő kórházi osztályokról a Nemzeti Népegészségügyi Központ különböző beszkennelt pdf-ek rendszertelen nyilvánosságra hozatalával tájékoztatja az embereket egyik aloldalán. A kórházigazgatók ezekben sem mindig adnak meg indoklást a leállásra, gyakran pedig olyan általánosságokat fogalmaznak meg indoknak, mint mondjuk a „minimumfeltételek hiánya”. Az újrainduló kórházi osztályokról sem feltétlenül tesznek ki tájékoztatást, volt olyan kórházi osztály, amely leállása alatt is le tudott állni még egyszer, vagy irreálisan sok ideig tartott az indokláshoz képest a leállás. A cikkben szereplő adatok esetében jobb híján mindenhol elfogadtuk igaznak a leírt állításokat, noha iparági információk alapján ez komolyan alulbecsülheti a leállások időtartamát és a létszámhiány miatti leállások mértékét.
Valamilyen átszervezés tervben van
Az egészségügy és különösen a kórházi rendszer átalakítása jelenleg napirenden van a kormányzati döntéshozóknál, pontosabban a Belügyminisztériumnál is.
Az állami tervekről nagy vonalakban lehet eddig csak tudni, többek között például elvennék az önkormányzati szakrendelőket, illetve megyénként egy valódi kórház maradna, jogilag minden egyéb városi kórház a központi, megyei irányító intézmény alá tartozna.
Az átalakításról megindult a szakmai vita, de a belügy egyelőre, úgy tűnik, nem kívánja figyelembe venni a szakmai szervezetek bírálatait. Minderről bővebben alább olvashat.
A cikkhez használt, rendszeresen frissülő adatbázist itt találja az NNK pdf-jeihez képest kezelhetőbb formában.
