Sem „Magyar Lajost”, sem Báthory Istvánt, sem az 1956-os forradalom lengyel–magyar vonatkozásait nem tanítanák a jövőben a lengyel iskolásoknak történelemórán, ha végrehajtják a tervezett tankönyvreformot. Az ügyben közösen tiltakoznak magyar és lengyel történészek.
„Kultúrharc folyik Lengyelországban is, kár lenne ezt letagadni. Mi viszont nem szeretnénk, ha a lengyel–magyar kapcsolatok hosszabb távon ennek áldozatul esnének. Hiszen mindenki beláthatja, hogy ha a lengyel diákok nem tanulnak a két nép közös történelméről, a pozitív vonásairól, akkor előbb-utóbb akár az is bekövetkezhet, hogy a jelenlegi baráti érzelmek a két ország polgárai között semlegessé válnak” – mondta a Szabad Európának Mitrovits Miklós.
A történész-polonistával nemrég készítettünk beszélgetést Szelfi című podcastsorozatunkban annak kapcsán, hogy megjelent legújabb könyve, amely az 1945 utáni magyar–lengyel kapcsolatok hátterét tárja fel. Mitrovits Miklós volt az egyik megfogalmazója annak a felhívásnak, amelyet magyar és lengyel részről is történészek, polonisták, levéltárosok, irodalomtörténészek írtak alá. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának közös tiltakozó állásfoglalása azután született, hogy nyilvánossá vált a lengyel kormány terve az iskolai történelemtanítás megreformálására.
Nem fontos a kereszténység
Ennek részeként a történelemtanítás kerettantervét is felülvizsgálják – ami sok esetben azt jelenti, hogy elhagynának eddig tanított részeket a lengyel történelemből. A reformterv miatt Lengyelországban is komoly vita bontakozott ki, mivel például a jövőben a kereszténység felvételét és a hatását sem kellene tanítani a lengyel iskolákban. (Barbara Nowacka oktatási miniszter a baloldali Lengyel Kezdeményezés nevű párt tagja, a pártnak mindössze három képviselője van a 460 tagú Szejmben.) Magyar vonatkozása is van a reformtervezetnek: több, a magyar–lengyel történelmi viszony szempontjából fontos korszak, esemény kerülne ki a megtanulandók közül.
Ehhez kapcsolódóan: Mitrovits Miklós történész: „Lengyelország kvázi a második hazám lett”
Az új kerettanterv elhagyná a XIV–XV. századi magyar–lengyel kapcsolatok ismertetését, így a lengyel diákok nem tanulnának az 1335-ös visegrádi királytalálkozóról sem, pedig ez olyan fontos regionális identitásképző tényező, hogy a rendszerváltás után létrejött cseh–szlovák–lengyel–magyar szövetséget is visegrádi négyeknek nevezik. Ekkor uralkodott – 1342–1382 között – I. Nagy Lajos király, akit „Magyar Lajosként” a lengyel trónra is megválasztottak; ez volt a lengyel–magyar perszonálunió.
Lajos lánya Hedvig volt, aki Jagelló litván nagyfejedelemhez ment feleségül – így született a lengyel történelem szempontjából meghatározó Jagelló-dinasztia és a lengyel–litván unió. Erről szintén nem kellene tanulniuk 2025-től a lengyel iskolásoknak a kerettanterv tervezete szerint. Ahogy Báthory Istvánról sem, akit magyarként, erdélyi fejedelemként választottak meg a lengyel–litván trónra, és nemcsak földreformot hajtott végre, de korszerűsítette a lengyel közigazgatást is, átalakította az igazságszolgáltatást.
Egy magyar, aki legyőzte az oroszokat
„Reformjai sikerét bizonyítja, hogy ígéretét beváltotta, és legyőzte a Livóniában már 18 éve hadakozó IV. Iván orosz cár seregeit, ezzel legalább 100 évvel elodázta az oroszok balti térségben később kialakult hegemóniáját. Ugyanakkor Báthory szerepe megkérdőjelezhetetlen a korszakban a humanizmus lengyelországi elterjedésében, jelentős reformokat vezetett be éppen a közoktatásban is. Nem véletlen, hogy Báthoryról szinte minden lengyel településen utcát neveztek el, és az 1918-ban létrejött független lengyel állam első gimnáziuma Varsóban szintén róla kapta a nevét” – olvashatjuk az állásfoglalásban.
Szintén nem tanítanák az 1956-os magyar forradalom lengyel–magyar vonatkozásait, holott 1956. október 23-án a budapesti tüntetők nem véletlenül mentek Bem József szobrához, és tűztek ki rá a magyar mellett lengyel zászlót is: három nappal korábban hangzott el Varsóban Władysław Gomułka sztálinizmust elítélő beszéde, ami óriási hatással volt a magyarokra is. A szabadságharc során pedig messze Lengyelországban volt a legerősebb a szolidaritás a magyar néppel szemben.
Ehhez kapcsolódóan: Válságtanácskozás zajlott a V4-es vezetők között Prágában.
Mint Mitrovits Miklós mondta: ha ebben a formában valósul meg a reform, még a saját megfogalmazott céljaival is szembemegy majd, hiszen az új kerettanterv megalkotói azt is megfogalmazták, hogy a történelemtanításnak a helyi és regionális történelem iránti érdeklődés felkeltését, ezenkívül a más népek iránti tisztelet erősítését kell szolgálnia.
„Azt hiszem, aligha kell bárkinek bizonygatnia, hogy a visegrádi királytalálkozónak mekkora jelentősége van a közép-európai történelmi múlt szempontjából; az 1956-os forradalommal szemben tanúsított lengyel szolidaritás pedig az egyik legszebb példa, amivel a más népek iránti tiszteletet erősíthetjük a lengyel diákokban” – fogalmazott a Szabad Európának a történész, megemlítve azt is, hogy „Báthory István egyszerűen minden szempontból a legjelentősebb lengyel uralkodó volt. Ő teremtette meg a lengyel külpolitika máig érvényes alapvetéseit. Hogy őt is el akarják hagyni a kerettantervből, az teljesen érthetetlen.”
Mitrovits Miklós szerint nagyon pozitív, hogy lengyel részről a legrangosabb egyetemek vezető oktatói is aláírták a felhívást, ráadásul az érintettek világnézetileg is széles skálát reprezentálnak, így senki nem mondhatja esetleg, hogy a PiS-hez kötődő, politikai jellegű kezdeményezésről van szó. A dokumentumot eljuttatták Lengyelország budapesti nagykövetének is, aki ígéretet tett rá, hogy továbbítani fogja a lengyel kormányhoz.
