A választási eredmény Emmanuel Macron gyengülését mutatja otthon, de a nemzetközi színtéren a francia elnöknek megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy továbbra is a világ egyik legbefolyásosabb vezetője maradjon.
Franciaország külföldi szövetségesei nagy figyelemmel kísérték a vasárnapi választásokat, ahol ugyan Macron szövetsége nyerte a legtöbb mandátumot, de elvesztette többségét a Nemzetgyűlésben, a kétkamarás parlament alsóházában.
Az eredmény jelentősen megnehezíti a 44 éves centrista politikus programjának végrehajtását, például a nyugdíjreformot és az adócsökkentést. Ez azonban a közeljövőben várhatóan nem befolyásolja nemzetközi céljait.
Oroszország ukrajnai inváziója óta Macron a nemzetközi diplomácia középpontjában van, és a francia belpolitika történelmi elmozdulása, valamint a növekvő polarizáció ellenére a szakértők szerint ez várhatóan nem is fog változni.
„Sokkal erősebb lesz a kontraszt az otthon rá nehezedő nyomás és a külföldön tapasztalható szabadabb mozgástere között” – mondta Laurie Dundon, az Európai Vezetői Hálózat Franciaországban élő munkatársa.
Macron, aki jelenleg Brüsszelben van az Európai Tanács kétnapos csúcstalálkozóján, a jövő héten Németországba utazik a G7-ek találkozójára, majd az azt követő héten Spanyolországba a NATO-csúcstalálkozóra.
A francia elnök jelentős hatáskörrel rendelkezik a külpolitika, az európai ügyek és a védelmi politika terén. Ő az ország fegyveres erőinek főparancsnoka is.
Franciaország jelentős pénzügyi és katonai segítséget nyújtott Ukrajnának az orosz invázió óta, és katonákat is küldött, hogy megerősítse Európa keleti szárnyának védelmét.
A tavaszi elnökválasztási kampányban Macron népszerűsége nőtt a háború befejezésére irányuló vezető szerepe miatt. Egyre szigorúbb szankciókat szorgalmazott Moszkvával szemben, miközben nem szakította meg a kapcsolatot Putyin orosz elnökkel sem, és szinte állandó kapcsolatban állt Zelenszkij ukrán elnökkel.
Macron, aki a szélsőjobboldali Marine Le Pen ellenében második elnöki ciklusát is megnyerte, még Kijevbe is elutazott a szavazás két fordulója között.
Franciaország Ukrajnának nyújtott támogatása a közvélemény-kutatások szerint széles körben népszerűek otthon, az ellenzéki vezetők sem tudják bírálni emiatt.
A Jean-Luc Mélenchon vezette baloldali koalíció, amely Franciaország fő ellenzéki erejévé vált, kifejezetten kiáll Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett. A szélsőjobboldalon Le Pen, akinek régóta vannak kapcsolatai Oroszországgal, most azt mondja, hogy támogatja a szabad Ukrajnát, ugyanakkor fenntartásait fejezi ki a fegyverszállításokkal kapcsolatban.
„A külpolitika nem az a terület, ahol Le Pen vagy Mélenchon pazarolná az energiáját, amikor számos belpolitikai kérdésben kihívást jelenthetnek Macron számára” – mondta Dundon.
„Egyikük sem akar belekeveredni az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos diplomáciai zűrzavarba” – tette hozzá.
Az először 2017-ben megválasztott, határozottan Európa-párti Macron soha nem titkolta, hogy vezető szerepet kíván betölteni a globális diplomáciában. Áprilisi újraválasztása megerősítette pozícióját mint vezető európai politikust, miután az ukrajnai háborúval és következményeivel kell szembenéznie.
Franciaország erős elnöki jogköre Charles de Gaulle tábornok öröksége, hogy az 1958-ban általa létrehozott V. Köztársaságban stabil politikai rendszer legyen, miután a II. világháborút követő időszakban rövid életű, gyenge kormányok váltották egymást.
Az elnök képviseli az országot külföldön, ő találkozik a külföldi állam- és kormányfőkkel. Az elnök által kinevezett miniszterelnök a parlamentnek tartozik elszámolással.
A Nemzetgyűlésnek elhanyagolható hatalma van az elnök külpolitikai szándékai felett, bár a kormány kiadásait ellenőrzése alatt tartja.
„Nem kérték a parlament véleményét az Ukrajnába küldött fegyverekről, sem Franciaország külföldi katonai műveleteiről, például a Száhel-övezetben, a Közel-Keleten az ISIS elleni koalíció részeként, vagy Afganisztánban” – írta Nicolas Tenzer, az Európai Politikaelemző Központ (Center for European Policy Analysis, CEPA) vezető munkatársa.
A parlamentnek azonban négy hónapot követően engedélyt kell adnia e műveletek meghosszabbítására – hangsúlyozta.
A felbátorodott ellenzék, mind a bal-, mind a jobboldalon megpróbálhatja felhasználni parlamenti hatalmát viták kikényszerítésére. A törvényhozóknak minden héten joguk van a kormány tagjait – kivéve az elnököt – kérdezni, akár külpolitikáról is. Ez lehetőség arra, hogy kritikát fogalmazzanak meg fontos kérdésekben.
A franciaországi közéleti vita azonban várhatóan továbbra is a belpolitikáról fog szólni.
Az ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Macron a parlamenti választások óta tartott első beszédében alig említette nemzetközi programját, csak röviden utalt az Ukrajnával foglalkozó európai találkozóra. Elemzők szerint ez azt jelezheti, hogy az elnök figyelme – talán csak átmenetileg – a belpolitikai átrendeződésre terelődhet.
