Bár hivatalos státuszt csak harmincezren kértek, több százezer ukrajnai menekült került már kapcsolatba Magyarországon valamilyen segítő szervezettel. Bár a tankötelezettség rájuk is vonatkozik, mindössze háromezer menekült gyerek jár magyar óvodába vagy iskolába – érdemi kormányzati segítség nélkül. Még arra sem találtak ki semmit, hogyan lehetne ukrajnai pedagógusokat felvenni, hogy segítsék az órákon semmit sem értő gyerekeket.
Tíz hónapja érkeznek Magyarországon ukrajnai menekültek. A Belügyminisztérium naponta közli, hogy hányan lépik át a határt, de mivel sokan rendszeresen visszajárnak Ukrajnába pár napra a házukba, a férjükhöz, ebből a statisztikából nem tudjuk meg, valójában mekkora a nyomás a különféle ellátórendszereken, amelyekből nem sok van, hiszen a magyar kormány az elmúlt években felszámolta a menekültellátó rendszert, ezzel együtt teljesen kivonult a külföldiek társadalmi integrációját célzó szakpolitikákból. A szociális gondoskodás jelentős részét pedig kiszervezte nagyobb, főleg egyházi karitatív szervezeteknek. A nyomás tehát főleg rajtuk van.
A mintegy 4,5 millió, Európában védelmet kérő ukrajnai menekült kétharmadát Lengyelország, Németország és Csehország fogadta be.
Az ENSZ Menekültügyi Szervezetének statisztikái szerint december 21-én 33 ezer ukrajnai menekült igényelt ideiglenes védetti (menedékes) státuszt Magyarországon. Ez mindenütt egy nagyságrenddel kisebb szám, mint a ténylegesen az adott országban tartózkodó menekülteké. Róluk többet mond az, hogy márciustól októberig 328 ezer ukrajnai került kapcsolatba valamilyen civil, nemzetközi vagy önkormányzati segítő intézménnyel/szervezettel Magyarországon.
Közülük 180 ezren Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és közel 120 ezren Budapesten. A felnőttek kevesebb mint negyede férfi, háromnegyede nő, ami érthető, mert ha nem jöttek át gyorsan a háború elején, a 60 év alatti férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát.
A 328 ezer valamilyen módon ellátott ukrajnai menekült közül 264 ezren kerültek kapcsolatba az alapvető szükségletek kielégítésével foglalkozó szervezetekkel. Ebben benne vannak azok is, akik pénzbeli ellátást is kaptak. Ők mindössze húszezren voltak októberig. Igaz, aki elhelyezkedett, annak nem jár tovább az ellátás, ami egyébként is minimális: felnőtteknek havonta 23 ezer, gyerekeknek kevesebb mint 13 ezer jár.
Mozgásban
„Az emberek mind azt mondják, hogy hazamennek, de ez attól függ, melyik régióból jöttek.” Keleti, az oroszok által megszállt területeken élők nem is tudnának hova hazamenni, mert mindenük elpusztult. „Van sok kijevi, aki augusztusban visszament, mert a fővárosban jó az ellátás, de sajnos a pusztító légitámadások miatt november óta újra itt látjuk őket” – mondja Anasztaszia Csukovszkaja, egy március óta az ukrán menekültek megsegítésén dolgozó orosz önkéntes.
Azért is nehéz megbecsülni a számukat, mert emberek egy része állandóan költözik, mondják megkérdezettjeink, elsősorban azok, akik a kormány által működtetett szállásokon élnek. Így pedig például iskolába sem lehet járni.
Néhány szülő gyárban dolgozik, általában nehéz munkát, amivel maximum kétszázezer forintot keres. De a legtöbb, családjával itt lévő ukrajnai nem dolgozik, mert legtöbbjük anya kicsi gyerekekkel.
Több szervezet segít meleg ruhához juttatni az embereket. De nem nagyon vannak meleg ruhák a legkisebbeknek, a négyéves kor alattiaknak, pedig nagyon sok családban van ilyen korú gyerek.
A civil segítség legnagyobb része Budapesten érhető el, „nagyon ritka, hogy vidéken bármilyen segítséghez jutnának a menekültek – mondja Anasztaszia. – Budapesten az ukrán közösség fantasztikus munkát végez, sok horizontális segítség van, sok ember segít a másiknak.”
Bár vannak, akik a jobban fizetett munka miatt elmennek Nyugatra, de az Ukrajnához való közelség miatt sokan maradnak itt. Az, hogy három óra alatt elérhető a határ, vonzó azoknak, akiknek vannak tartalékai, vagy megmaradt az otthoni munkája online, illetve az öregebbeknek. Sok asszony is pár napra itt hagyja valakinél a gyerekét, és hazaugrik a férjéhez.
Anasztaszia szerint egyre nagyobb gond, hogy sok ember kezdi a depresszió vagy a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tüneteit mutatni, és nincsenek kezelve. Bár jogi lehetőségük van rá, a menekültek többségének nincs hozzáférése az egészségügyhöz. „Nem értik, hova kellene menniük, nem tudják, hogy mentális zavarokkal küzdenek, és az gyógyítható. Az információ hiányzik nekik. Itt minden digitálisan érhető el számukra, de sokuk nem beszél angolul, és digitálisan sem tapasztalt, köztük sok idősebb, aki elhozta az unokját, amíg a szüleik otthon maradtak.”
Bár eleinte orvosok, pszichiáterek is nagyobb számban megmozdultak, mára kevesebben aktívak. Ilyen például a Cordelia Alapítvány, amely már évtizedek óta nyújt menekülteknek pszichiátriai, pszichológiai segítséget.
„Jó lenne, ha a magyar állam mondana valamit”
A különböző szervezetekkel kapcsolatba kerülő, 328 ezer menekült közül mindössze nyolcezren jelentkeztek oktatási területen dolgozó szervezeteknél, és közülük is csak kevesebb mint háromezer gyerek került be az állami oktatási rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy a kötelező beiskolázás dacára mindössze ennyi gyerek került (óvodásokkal együtt) kapcsolatba valamilyen magyar oktatási intézménnyel. Persze ez nem az oktatásügy hivatalos statisztikája, csak azokat regisztrálja, akik az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által regisztrált 25 szervezet valamelyikével kapcsolatba kerültek. De az állami oktatási statisztika sem lehet távol ettől, mert szeptemberben írt cikkünkben Maruzsa Zoltán államtitkár is nagyjából ennyiről beszélt.
Sokszor a család döntése, hogy nem íratja be a gyereket iskolába/óvodába, mondják önkéntesek, de olyan rossz az információellátás, hogy az anyák sem tudják, hova kell fordulniuk emiatt.
„A fő gond az iskolákkal van. Ukrán gyerekek ezrei vannak Magyarországon, törvény szerint iskolába kéne járniuk, de nincsenek integrációs osztályok” – mondja Anasztaszia Csukovszkaja.
„A pedagógusok szerint leginkább a nyelvi hátrányok leküzdésére tankönyvekre, fordítógépre, tolmácsokra lenne szükség. Nem ismerik az ukrán tanmenetet sem, nem tudják, mit tanultak eddig az új diákjaik. A tanárok emiatt (is) jelentős tehernek érzik az oktatásukat, és a gyerekek nagy része sem integrálódott. Mindössze harminc százalékuk kap differenciált oktatást, illetve fejlesztést” – ismertettünk szeptemberi cikkünkben egy kutatást.
Nagyon kevés az oroszul vagy ukránul beszélő tanár, akik segíteni tudna a gyerekeknek, akik így csak ülnek bent az órákon, és nem értenek semmit.
A magyar iskolába járó gyerekek egy része az ukrajnai online oktatásban is részt vesz, így délelőtt ül az iskolában, ahol nem ért semmit, délután pedig online dolgozik ukrán tanárokkal. Ez nagyon stresszes állapot a családoknak, mondja Anasztaszia.
Nagy Natasa több mint egy évtizede él Magyarországon. Tavasz óta a budapesti Piarista Gimnázium és a piarista rend ukrán oktatási kezdeményezésének egyik koordinátora. „Alapvetően attól függ, hogy iskolába jár-e a menekült gyerek, hogy a család mennyire akar itt tartósabban, legalább egyéves távlatban élni.”
A diákok nagy része délután ukrán online oktatásban is részt vesz. „Azért is, mert nem tudják, mikor mehetnek vissza, és magyar bizonyítványt szinte lehetetlen szerezni. Minél nagyobb a gyerek, annál kisebb esélye van arra, hogy átmenjen a felvételin. Nem is vállalják ezt, inkább kapjanak valamilyen bizonyítványt Ukrajnában, amivel már a következő osztályba tudnak lépni. Nagyon kevés idejük van, és nagyon túl vannak terhelve azzal, hogy két iskolába járnak” – mondja Anasztaszia.
A piaristák oktatási programja tavasz óta folyamatosan változik. Először megnyitottak egy számítógépes osztálytermet kamaszoknak, hogy nyugodtan tudjanak az ukrán online oktatásban részt venni, és magyarul is tanították őket. Ezzel párhuzamosan reggel 9-től ebédeltetésig kisgyerekes anyáknak biztosítottak lehetőséget arra, hogy otthagyhassák a gyereküket.
Nyáron három korosztályt táboroztattak 45-45 fővel, a programban napi magyartanulással, sporttal és művészeti foglalkozással.
Októbertől azokra a gyerekekre fókuszáltak, akik bementek a magyar iskolába, de ott maradtak velük is. Őket támogatták iskolai előrehaladásukban például úgy, hogy a házi feladatokat segítettek elkészíteni nekik kétnyelvű segítőkkel és a piarista diákok bevonásával. Jelenleg öt különböző csoportot működtetnek.
Magukra vannak hagyva az oktatási intézmények, mondja Natasa, mert nincs integrációs program. A rendszer azt sem veszi figyelembe, hogy sokan hazavágynak, nem rendezkednek be itt tartósan, ezért online tanulnak az ukrán iskolában.
Vannak iskolák, ahová harminc-ötven ukrán gyerek is jár. Létezik ugyan a magyar nyelvi fejlesztő foglalkozásokra járó, 130 ezer forint/fő plusznormatíva, amiért heti ötórás egyéni felkészítést kell biztosítani, de harminc gyerekre sehol sincs elég munkaerő. „Az iskolarendszert kéne támogatni nyelvet beszélő moderátorok, pszichológusok, tanárok alkalmazásával – mondja Natasa. – Elég sok menekült tanár is van, és sok ukrán felnőtt. A nyári programjainkhoz sok embert találtunk, de nehéz őket alkalmazni.” Gyárba könnyítetten fel lehet venni őket, de iskolába több hónapos folyamat volt egy megbízási szerződés megkötése.
Romániában a menekültáradat elején bevonták az ukrán pedagógusokat az ellátásba. Arányaiban az egykori Csehszlovákia mindkét utódállamában jóval több menekült gyereket iskoláztak be, mint nálunk.
„Kellene az iskolák felé kommunikálni, és erősíteni őket, hogy tudjanak a gyerekekkel és a szülőkkel beszélni. Jó lenne, ha a magyar állam mondana valamit, hogy mi az elképzelése ezekkel a gyerekekkel” – foglalja össze Natasa.
