Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Magyarország és az energiaszankciók – Az orosz gázmolekula vonzásában


Spórolásra kéri a tagállamokat az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, a bizottság alelnöke, Frans Timmermans és Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa Brüsszelben 2022. július 20-án
Spórolásra kéri a tagállamokat az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, a bizottság alelnöke, Frans Timmermans és Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa Brüsszelben 2022. július 20-án

Az uniós pénzügyi csekk bebiztosításával párhuzamosan egy másik küzdelmet is folytat a magyar kormány az EU-n belül az orosz energiaimport fenntartása érdekében. A konfliktus elmérgesedése miatt ugyanakkor már az a feltételezés sem tűnik földtől elrugaszkodottnak, hogy év végére majdnem teljesen lenullázódhat az EU–orosz energiakereskedelem.

A magyar kormány nemzeti konzultációt indít az orosz energiaimportot célzó uniós szankciókról, és a napokban a miniszterelnök is fogadkozott, hogy ha kell, akár egyedül is útját állja a további intézkedéseknek. Az elmúlt és előreláthatóan a következő napok történései azonban brüsszeli megfigyelők szerint olyan mértékben eszkalálhatják a Nyugat és Oroszország között az Ukrajna elleni agresszió miatt kialakult konfliktust, hogy egyesek már azon sem csodálkoznának, ha a két fél akciói és reakciói nyomán év végére kvázi leállnának az EU-ba irányuló orosz energiaszállítások.

Árplafon az orosz kőolajra és földgázra

A két fél az elmúlt napokban jelentős előrelépést tett az orosz fosszilis energia nélküli világ irányába az Európai Unióban. Az EU az oroszok által elfoglalt területeken rendezett színlelt népszavazásra válaszul és e területek elcsatolásával számolva nagy dérrel-dúrral hozzálátott a sorrendben már nyolcadik szankciós csomag összeállításához, amelynek része egy korábbi G7-es szintű megállapodás átvezetéseként nemzetközi árplafon bevezetése az orosz kőolajexportra. Az EU már nyáron döntött a nem vezetékes orosz kőolajimport év végéig történő beszüntetéséről, augusztus közepe óta pedig már nem vásárol szenet Oroszországtól.

Az olajársapka ezért nem is az EU számára bírna jelentőséggel, hanem azon harmadik országok számára, amelyek a szankciókkal mit sem törődve továbbra is vásárolnak kőolajat Moszkvától. A szankciós intézkedés ugyanis megtiltaná az európai biztosítóknak, hogy egy bizonyos ár fölött biztosítást kössenek orosz kőolajat szállító, harmadik országbeli tankerhajókkal. A szóban forgó biztosítási piac kilencven százaléka Nagy-Britanniában, a fennmaradó tíz százalék pedig a kontinensen működik.

Az intézkedés – amelyről jelenleg tárgyalnak a tagállami nagykövetek – potenciálisan jelentős bevételektől fosztaná meg az orosz költségvetést, és megnehezítené az orosz hadviselés költségeinek finanszírozását, feltéve hogy eléri a szándékolt hatást. Egyesek attól tartanak, hogy a Kreml megtorlásként tovább csökkentené az EU-ba irányuló földgázszállítást, sőt akár el is zárhatja a gázcsapot.

Brüsszel a Gazpromot okolja az árrobbanásért

Mások szerint ez a folyamat már rég megindult, hiszen a Gazprom egy tucat európai országba már egyáltalán nem szállít földgázt, más uniós tagállamokba pedig csak a leszerződött mennyiség töredékét. Ezt a számok is megerősítik: az EU földgázimportjából való orosz részesedés az év eleji negyven százalékról mostanra kilenc százalékra esett vissza, így az orosz gázszállításoktól való teljes függetlenedés – amit idén márciusban Versailles-ban stratégiai célként jelöltek meg a tagállamok vezetői, köztük a magyar miniszterelnök is – valószínűleg gyorsabban bekövetkezik a tervezettnél.

A Gazprom ráadásul úgy csökkentette az európai földgázexportot, hogy közben az egekbe szökő gázárak (egy év alatt ötszörös emelkedés) miatt nagyjából ugyanannyi bevételre tett szert. Az Európai Bizottság azzal vádolja az orosz gázóriást, hogy az árak és a szállítások manipulálása révén egyre magasabbra srófolja az árakat az unióban, nyomás alá helyezve az európai társadalmakat és politikai rendszereket. Brüsszel mostanra a beszűkülő kínálaton túlcsorduló globális kereslet mellett lényegében Moszkvát nevezte meg az európai energiaválság fő felelősének, ami a gázárakon keresztül a villamos energia árába is begyűrűzik.

Ez éles kontrasztot mutat a magyar kormány álláspontjával, amely az uniós szankciókra – és nem az oroszok által indított háborúra és a Kreml mesterkedéseire – vezeti vissza az energiaárak robbanását és a magas inflációt.

„Oroszország nem megbízható partner. Ellenkezőleg, a probléma gyökere” – indokolta Kadri Simson, az unió energiapolitikai biztosa az energiaügyi miniszterek pénteki válságtanácskozása előtt, miért készül az Európai Bizottság következő lépésként olyan árplafont javasolni az orosz vezetékes és az LNG-földgáz-importra, amelyen szavai szerint még mindig megéri az oroszoknak földgázt szállítani Európába.

A testület az orosz gázársapkán kívül további intézkedéseket javasol majd jövő héten a tagállamoknak az elszabadult földgázárak megfékezésére: tárgyalásokat a megbízható földgázszállító országokkal (például Norvégiával, Algériával és Katarral), az árak mérséklésére, és árplafont a földgázra, amely meghatározza a villamos energia árát. Mindezt úgy, hogy az árcsökkentő intézkedés ne növelje a keresletet, ami újra felhajtaná az árakat. A belső energiapiac felfordulásától tartva nem javasolja viszont a testület a 15 uniós tagállam által szorgalmazott általános, vagyis az importra és a belső piacra egyaránt kiterjedő ársapka bevezetését.

A 22-es csapdája

A Szabad Európának nyilatkozó források szerint az orosz gázárplafon igazából Ursula von der Leyen bizottsági elnök rögeszméje, alig élvez támogatást a tagállamok körében. A leggyakrabban elhangzó ellenérv az, hogy egy ilyen lépésre orosz részről a gázcsap elzárása lenne a válasz, és a tovább szűkülő kínálat miatt a gázárak még feljebb kúsznának.

„Egyértelmű, hogy a földgázzal kell kezdeni valamit. De ha hozzányúlunk, még jobban felmennek az árak. Ez olyan, mint a 22-es csapdája” – jegyezte meg egy tagállami diplomata.

Orbán Viktor közelmúltbeli nyilatkozatai aligha hagynak kétséget afelől, hogy a magyar kormány az ellátásbiztonságot féltve csípőből elutasítja majd az orosz importföldgáz árának korlátozását, és – bár ez még nem teljesen biztos – az olajársapkát is.

Magyarországnak a legtöbb a veszítenivalója?

Tény, hogy az alaphelyzetből kiindulva Magyarországnak lehetne az egyik, ha nem egyenesen a legtöbb veszítenivalója azáltal, ha az eszkaláció a gázszállítások teljes leállásig fajul. Az éves szinten korábban körülbelül 155 milliárd köbméter volumenű európai orosz gázexport mára a negyedére, negyvenmilliárd köbméterre esett vissza. Ebből a mennyiségből Magyarországra a tavaly aláírt hosszú távú gázszállítási szerződés értelmében hét-nyolcmilliárd köbméter jut, ami nagyjából a lakossági gázszükségleteket fedezi.

A gázcsap elzárása esetén a legtöbb uniós tagállamnak lenne alternatívája (LNG és norvég gáz), Magyarországnak azonban aligha. Papíron az EU-n belül létező szolidaritási rendszer gondoskodna a hoppon maradt partnerek védett piaci fogyasztóiról, ám egy lapunknak nyilatkozó tagállami diplomata meglehetősen pesszimistán nyilatkozott a végrehajthatóságáról.

„Nincs olyan, hogy szolidaritás, ha mindenki megszorul. Ha nincs elég gázmolekula, márpedig ez állna elő az orosz import leállásával, akkor egyszerűen nem lesz szolidaritás Közép- és Kelet-Európában” – szögezte le a forrás.

A Magyarországhoz hasonló helyzetben lévő Ausztria és Szlovákia még kaphatna északról földgázt, de ha hozzá is jutnának, diplomaták szerint nem életszerű, hogy ipari fogyasztóikat lekapcsolják, csak hogy maradjon földgáz a magyar védett fogyasztóknak. Ez természetesen egyelőre csak feltételezés.

Ilyen körülmények között a magyar kormány számára létszükséglet, hogy a déli irányból orosz földgázt szállító Török Áramlaton keresztül Bulgária és Szerbia érintésével töretlen legyen a gázszállítás. Ez különösen fontos annak fényében, hogy az éppen egy szabotázsakció miatt reflektorfénybe került Északi Áramlaton és előreláthatóan hamarosan Ukrajnán keresztül sem fog orosz földgáz érkezni a térségbe.

Ha a keddre beharangozott bizottsági javaslatban kizárólag orosz (és nem általános) gázárplafon fog szerepelni, akkor a magyar álláspont szerint szankcióról lévén szó, a tanácsban a kormányoknak egyhangúlag és nem minősített többséggel kell döntést hozniuk. Ergo a kormány akár egyedüliként is megvétózhatná a javaslatot.

A drága földgáz jobb a semminél

Ha orosz szankciókról van szó, a magyar kormányra eleve gyanakodva tekintenek az uniós partnerek. A Szabad Európa értesülései szerint az új szankciós csomagra vonatkozó javaslat újra megcélozza az Ukrajna elleni háború mellett teljes mellszéleséggel kiálló Kirill patriárka feketelistázását, ám a néhány napja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest kitüntető egyházfőt ezúttal is védelmébe vette a magyar kormány, arra hivatkozva, hogy a vallási vezetőket hagyják békén.

Magyarországot azért is gyakran előveszik, hogy az elmúlt években nem tett eleget az orosz földgázimportról való leválás érdekében. Miközben a Moszkvához történő dörgölőzés méltán sokaknak szemet szúr, nem felel meg a valóságnak, hogy a kormány ölbe tett kézzel várta volna az energiaellátás megoldását. Ki tudja, talán a hosszú távú gázszállítási szerződést sem kellett volna újrakötni a Gazprommal, ha annak idején a romániai Neptun gázmező tízmilliárd köbméteres kapacitásából négymilliárd köbméter földgáz szállítására kötött előszerződésnek nem tett volna keresztbe egy román törvénymódosítás, amely megtiltotta az offshore-gázkitermelést.

Egy dolog azonban az, hogy az EU miről dönt vagy sem, és megint másik, hogy Vlagyimir Putyin milyen lépésre szánja rá magát. Ha az eszkalációs logika folytatódik – márpedig jelenleg ez tűnik a legvalószínűbbnek –, Moszkvában heteken belül akár teljes földgázstopot is elrendelhetnek. Nagy kérdés, hogy az oroszoknak számos baráti gesztust tévő Magyarország ebben az esetben külön elbírálás alá esne-e. Ha igen, drágán meg kellene fizetni az árát, de legalább lenne földgáz.

  • 16x9 Image

    Gyévai Zoltán

    Gyévai Zoltán a Szabad Európa brüsszeli munkatársa. Több mint harminc éve újságíró, ebből 25 évet Brüsszelben dolgozott tudósítóként. Pályáját az Esti Hírlapnál kezdte, majd a Köztársaság című hetilap és a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának tagja volt. Ez utóbbit és a Figyelőt az EU központjából tudósította éveken keresztül. A BruxInfo brüsszeli uniós hírportál alapítója és főszerkesztője. Másfél évtizeden át az InfoRádió Brüsszeli hét című műsorának állandó uniós szakértője.

XS
SM
MD
LG