Az európai politikusok szerint sokkal több pénz és sokkal egyértelműbb szabályozás kellene ahhoz, hogy hatékonyabban fel lehessen lépni az orosz eredetű álhírekkel szemben. A Kreml dezinformációs műveletei felerősödnek; egyre többen aggódnak Európában az infláció és az energiaárak miatt; de az is kiderült, hogy Moszkva óriási erőfeszítéseket tesz a szélsőjobboldali csoportok támogatása érdekében. Az Európai Parlament egyik szakbizottságának ülésén jártunk, ahol persze Magyarország is szóba került.
Az Európai Parlamentben van egy szakbizottság, amely a külföldi félretájékoztatással, az unió demokratikus folyamataiba történő beavatkozással foglalkozik. Kicsit egyszerűbben: tevékenységük már a kezdetektől fogva az orosz és a kínai propaganda természetének, működésének és erőforrásainak felmérésére irányul. A legutóbbi ülésen egyebek mellett választ kaphattak egy nagyon fontos kérdésre: mennyit fordít az EU a félretájékoztatás kiszűrésére? Az Európai Bizottság külügyi szolgálatának van ugyanis egy részlege, ahol a munkatársak a főként orosz eredetű álhíreket monitorozzák és összegyűjtik, illetve rendszeres időközönként elemzéseket készítenek, valamint visszamenőleg elérhető náluk valamennyi feltárt álhír. A számláló most 14.377-en áll. Míg információk szerint a külföldi állami támogatású dezinformációs csapatok valóban szinte korlátlan erőforrással rendelkeznek, addig az EU évente 11 millió eurót költ erre a célra, és összesen 41 fővel veszi fel a küzdelmet az álhírgyárakkal.
Holott ahogy veszteségek érik az oroszokat a hadszíntéren, úgy erősítenek bele az európai közvélemény elbizonytalanításába.
Putyin sokkolta az oroszokat
Raphaël Glucksmann, a félretájékoztatással foglalkozó bizottság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a magas infláció, a magas energiaárak láttán Ukrajna támogatottsága meggyengülhet az EU-ban, éppen ezt célozza és erősíti az orosz dezinformáció. „Defetista narratíva, feszültségkeltés, hogy destabilizálják a társadalmainkat, ha már a háborút nem tudják megnyerni” – foglalta össze a francia politikus.
Witold Waszczykowski, a lengyel kormánypárt képviselője szerint „trollok és ügynökök” lepik el az online teret, a Kreml hatalmas pénzeket fektet a projektbe. Sőt már Afrikában és Dél-Amerikában is megjelent az orosz propaganda, ahol eddig ez nem volt jellemző. Azt is elmondta, hogy az uniós szankciók ellenére szinte akadálytalanul terjednek az orosz álhírek. Megemlítette, hogy hiába tiltotta ki az uniós éterből az EU a Szputnyikot és a Russia Todayt, más Kreml-médiumok tovább terjesztik az orosz narratívát, vagyis megkerülték a szankciókat. Úgy véli, az EU-nak konkrét rendeleteket kell alkotnia, amelyek rákényszerítik a platformokat például arra, hogy olyan címkéket használjanak, amelyeken feltüntetik, hogy honnan származik az adott információ.
Egy másik lengyel, Ryszard Czarnecki képviselő kijelentette, hogy „Putyin közönsége kissé sokkos állapotban van, miután bejelentették a mozgósítást.” Úgy látja, hogy a tíz éve a propaganda hatása alatt álló oroszok biankó csekket adtak arra, hogy Putyin gyakorlatilag bármit megtegyen a gazdasági stabilitásért.
„Most azonban a lakosság többsége kérdéseket kezd feltenni, és válaszokat vár, hiszen már minden egyes orosz családot személyesen érint a háború” – tette hozzá.
Ő is és mások is megfogalmazták, hogy fel kell karolni az orosz civil szervezeteket és meg kell keresni a diaszpórában élő oroszokat, hogy rajtuk keresztül jussanak el az uniós üzenetek az állami médiából tájékozódó oroszokhoz. Azt is javasolták, hogy a kényszersorozás elől menekülőket, illetve a szintén Nyugatra távozó újságírókat is meg kell kérni arra, hogy segítsenek megszólítani az orosz lakosságot.
Szabályozás vagy társadalmi párbeszéd?
Utóbbira hívta fel a meghívott szakértők közül a figyelmet Michael Sheldon, a Bellingcat nevű oknyomozó újságírócsoport kutatója. Úgy fogalmazott, hogy a dezinformáció elleni küzdelemben az Európai Uniónak meg kell találnia a módját annak, hogyan tud az orosz néphez kapcsolódni.
Egy másik szakértő, Ross Burley, az Információs Ellenállóképesség Központja nevű, szintén álhíreket feltáró civil szervezet igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Oroszország különös figyelemmel fordul az európai szélsőjobb felé. Sőt sokkal jobban támogatja ezeket a csoportokat, mint bármelyik állam 1940 óta, és ez szerinte rémálom. Kategorizálta azokat a gyengeségeket, amelyeket az orosz propaganda és segítői kihasználnak. Idetartozik a másságtól és a változástól való félelem, az összeesküvés-elméletek felkarolása, az objektivitás elutasítása és a hatóságokkal, hivatalos szervekkel szembeni gyanakvás.
Míg az EU-ban a közbeszéd afelé halad, hogy legyen még jobban szabályozott az álhírek elleni küzdelem, és fordítson még több pénzt az unió az intézmények megerősítésére, egy egészen más gyakorlatot is láthattak a képviselők. A meghallgatásra becsatlakozott ugyanis a kínai dezinformációval már hosszú ideje küzdő Tajvan digitális ügyekért felelős minisztere. Audrey Tang szerint nem szigorú állami szabályozásra, hanem társadalmi összefogásra van szükség. Tajvanon például nem törlik az álhíreket a közösségi platformokról, hanem a felhasználók megjelölhetik a hamis tartalmakat, így tájékoztatják a többi olvasót.
A téma által nem zavartatva
Az álhírekkel kapcsolatos eszmecsere egy ponton elkanyarodott, és témákon átívelő vagdalkózássá vált. Talán az ír baloldali Clare Daly kezdte el a kibeszélést, aki azt feszegette, vajon hogyan lesz úgy vége a háborúnak, hogy nem ül le senki tárgyalni. Azt a kérdést is feltette, hogy vajon mi értelme lenne az oroszok részéről szabotálni az Északi Áramlat gázvezetéket, ha ez csak az Egyesült Államoknak jó.
Aztán volt olyan képviselő, aki szerint az is dezinformáció, hogy ő olyan híreket olvasott, miszerint az olasz választásokon győztes Giorgia Meloni oroszbarát. Erre egy másik politikus rávágta, hogy ilyet nem lehetett olvasni, csak olyat, hogy fasiszta. Néha elkalandozott a vita abba az irányba, hogy Ukrajnában nagyon nagy a korrupció, és Zelenszkij kiárusítja a nyugati tőkének az országát, miközben ő is zárat be médiumokat.
A már idézett lengyel Witold Waszczykowski szerint azért sem lehet egységes uniós fellépés Moszkvával szemben, mert az EU nagyobb ellenségként tekint a lengyel és a magyar kormányra, mint az orosz államra.
A vitát vezető Raphaël Glucksmann erre azt mondta: „Nem gondolom, hogy ezek az országok nagyobb fenyegetést jelentenek, mint Putyin, de azért trójai falónak nem rosszak.”
