Minden jel arra utal, hogy Ukrajna fegyveres erői minőségileg jobbak, mint hét évvel ezelőtt. Akkor egy siralmasan elhanyagolt, alulfinanszírozott, korrupció sújtotta és a nacionalista önkéntesek által megtámogatott hadsereg szállt szembe a Moszkva által támogatott orosz ajkú felkelőkkel Donbászban. Hogyan teljesítene az új ukrán erő egy orosz invázió esetén?
Ez egy Ukrajna elleni nagyszabású orosz katonai invázió volt – mintegy 130 000 katona vett benne részt, főként a 20. és a 8. egyesített hadseregből.
A 76. és a 98. deszanthadosztály ejtőernyősei északról lépték át az ukrán határt, Harkiv felé tartva. Délkelet felől a 7. és a 106. deszantot is magában foglaló egységek indultak meg, hogy elfoglalják a már részben megszállt Donyeck és Luhanszk régió egészét, majd nyugatra, egy másik nagyváros, Dnyipro külvárosáig nyomuljanak. Kisebb különleges műveleti egységeket, a szpecnaz harcosait is bevetették.
Az ukrán határokhoz vezető vasút szűk keresztmetszete akadályozta a teljes bevetést, de az előrenyomuló egységeket így is hullámokban követte többezrednyi katona a következő tíz napban.
Az offenzíva célja? „Ukrajna egyes részeinek elfoglalása és az orosz államba való beolvasztása.”
A több mint tizennyolc hónappal ezelőtt közzétett forgatókönyv egy hadgyakorlat része volt, amelyet a Rand Corporation, egy amerikai agytröszt vezetett le. Bár nem alapult átfogó elemzésen, de pillanatfelvétel volt a kelet-ukrajnai orosz katonai képességekről. A határ oldalán becslések szerint 175 000 orosz katona gyülekezik.
Míg a Rand-jelentés és a későbbi katonai elemzések az orosz hadműveleti taktikákat vizsgálták, sokkal kevesebben foglalkoztak az érem másik oldalával: meddig tudnak kitartani Ukrajna fegyveres erői a nagyobb és erősebb orosz hadsereggel szemben?
„Oroszország elszánt, erős és kitartó hadsereggel találja szemben magát, bármit is választ Putyin” – mondta Glen Grant, a brit hadsereg nyugalmazott tüzérségi tisztje, aki az ukrán hadsereg tanácsadójaként szolgált.
„A fenyegetés már nyolc éve jelen van. 2014 óta nem tudjuk kizárni a lehetőséget. Ez háború, ez Oroszország. Számítani kell arra, hogy Oroszország bármelyik pillanatban bármilyen helyzetet kihasznál” – mondta Olekszandr Pavljuk tábornok, a szakadárok ellen harcoló közös hadműveleti erők parancsnoka a Szabad Európa ukrán szolgálata keleti szerkesztőségének.
A háború 2014 áprilisában tört ki Ukrajna keleti Donbász régiójában, alig néhány hónappal azután, hogy a hónapok óta tartó kijevi utcai tüntetések a rendfenntartó erőkkel való erőszakos összecsapásokban csúcsosodtak ki.
Ez a Moszkva-barátnak mondott Janukovics elnök elüldözéséhez vezetett, aki Oroszországba menekült.
Az ezt követő hónapokban a hivatalos Kijev „terrorellenes műveletet” indított meg az uralma ellen fellázadó keleti, orosz ajkú szakadárok ellen, akik szerinte aktív támogatást kaptak Moszkvától. Az ATO rövidítéssel jelölt műveletben kormánycsapatok és gyakran magánfinanszírozású önkéntes milíciák (köztük például a szélsőségesen nacionalista Azov) kezdeti sikereket értek el az oroszok által támogatott szeparatista erőkkel szemben.
Nyár végére azonban Oroszország növelte az egyenruháját nem viselő katonai hírszerző, sőt reguláris csapatok bevetését is (azt állítva, hogy Ukrajnában önkéntesként vannak jelen állampolgárai), ami az ukrán erők több jelentős vereségéhez vezetett. Ezek egyike volt az, ami augusztusban Ilovajszk városában történt.
Az ukrán csapatokat bekerítették, és egy egyezség szerint lehetővé tették az elvonulásukat, de sokan akkor haltak meg, amikor megpróbáltak távozni a kialkudott biztonsági korridoron keresztül, és az ukrán oldal szerint a lázadók és az őket támogató orosz egységek rájuk támadtak.
Ezek a veszteségek rávilágítottak az addig alulfinanszírozott és korrupció sújtotta ukrán hadsereg gyenge állapotára.
Problémából volt elég: elavult eszközök, kenőpénzért beszerzett új felszerelések, a megélhetési gondok miatt üzletelésre kényszerülő tisztek, olyan járművek és helikopterek, amelyekből hiányzott az üzemanyag és amelyekhez nem volt alkatrész.
Ukrán gyerekek süteményárusítással gyűjtöttek pénzt a katonáknak.
„A hadseregünket szisztematikusan tönkretették és lefegyverezték, legjobb állományát pedig elbocsátották” – mondta Petro Mehed védelmiminiszter-helyettes 2014 áprilisában újságíróknak.
Azóta az ukrán hadsereg korszerűbbé vált, bár a szakértők nem értenek egyet abban, hogy mennyire széles körű és mély a javulás, és egyáltalán mennyire lehetséges, amikor az ország gyakorlatilag háborúban áll.
Öregedő fegyverzet, elavult felszerelés
Az elöregedett szovjet fegyverzettel és elavult felszereléssel védekező Ukrajna igyekezett modernizálni haderejét – ebben részben az Egyesült Államok segített, amely az elmúlt hét évben a halált okozó és nem halálos fegyverek legnagyobb beszállítójává vált Kijev számára.
Az összesen több mint 2,5 milliárd dollár értékű támogatás olyan eszközöket tartalmaz, mint tüzérségi radarok, drónok, golyóálló mellények, éjjellátó felszerelés és fegyveres járőrhajók. Az ukránok fejlett Javelin páncéltörő rakétákat is kaptak, amelyek potenciálisan kis harctéri előnyt biztosítanának az orosz tankokkal szemben.
Novemberben az Egyesült Államok mintegy 88 tonna lőszert szállított, köztük közel három tucat Javelin indítóeszközt és 180 rakétát. A Kongresszus által a héten elfogadott új védelmi költségvetés háromszázmillió dollárt különített el Ukrajna katonai támogatására.
Az Egyesült Államok is igyekezett javítani az ukrán erők kiképzését; a floridai nemzeti gárda 53. gyalogos dandárjának több mint 150 katonája tartózkodik jelenleg az országban.
Ukrajna fegyveres erőinek létszáma mostani becslések szerint összesen mintegy 145-150 ezer katona, aki javarészt a hadseregben szolgál. Az úgynevezett Közös Műveleti Erők, amelyek a keleti Donyecki és Luhanszki területen a négyszáz kilométeres demarkációs vonal mentén működnek, a becslések szerint harminc-harmincötezer fővel rendelkeznek.
A fegyverzet és a felszerelés nagy része azonban továbbra is elavult, még mindig sok a régi jármű és technológia. Az ország légiereje szovjet helikopterek és öregedő vadászrepülőgépek kis flottája – ezek hatékonysága enyhén szólva kérdéses, és a szakértők szerint egy újabb nagyobb orosz betörés esetén valószínűleg gyorsan megsemmisülnének.
„Az oroszok sokat tanultak. Sokat tanultak a szíriai hadműveleteikből, tovább reformálták a hadseregüket” – mondta Alexander Vindman, az amerikai hadsereg egykori tisztje, aki a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának európai és orosz ügyekért felelős igazgatójaként dolgozott.
„Az ukránok is rengeteget tanultak, de Oroszország még mindig jelentős előnyben van – mondta a Szabad Európának. – Tehát olyan forgatókönyvről beszélünk, ahol lehetnek nagyobb veszteségek, de a kimenetel nem igazán változik.”
„Elsöprő és megsemmisítő erő”
Nyílt forrásból származó jelentések, köztük műholdfelvételek azt mutatják, hogy Oroszország olyan felszereléseket és fegyvereket telepít a határ mellé, amelyek hadparancs esetén lehetővé tennék a túlerővel való támadást. Meg nem erősített jelentések például árokásó teherautókat említenek, amelyeket vasúti kocsikon láttak az ukrán határ felé tartva, és Buk M–1 légvédelmi rakétarendszereket is észleltek.
„Ha ukrán szemszögből nézzük a dolgot, attól függ, hogy Oroszország mennyi katonát sorakoztat fel és mely területek válnak műveleti célponttá – mondta Konrad Muzyka lengyel védelmi elemző a Szabad Európa orosz szolgálatának. – Kis hatótávolságú légvédelmi rendszerek, páncéltörő irányított rakéták, minden, ami lassíthatja az orosz offenzíva sebességét; az ilyen fegyverek különösen hasznosak lesznek” – tette hozzá.
„Képes-e Ukrajna egy totális invázió megállítására? Nem hiszem” – mondta Muzyka.
„Csak néhány ország van a világon, amely meg tudná állítani az orosz hadsereg rohamát. Invázió esetén Ukrajnának minél több tartalékost kell mozgósítania, hogy a dolog ne váljon könnyű sétagaloppá Oroszország számára. Ebben az esetben hosszú és véres konfliktus lesz.”
„Az Oroszország által felhalmozott túlerő arra szolgál, hogy lenyomja a veszteségeket. Úgy tervezték, hogy annyira elsöprő legyen, hogy összezúzza az ukrán hadsereget – mondta Vindman. – Semmit sem bíznak a véletlenre, nem hagynák, hogy az ukránok bármit is meg tudjanak menteni az eszközeikből és erőikből. Elsöprőnek és megsemmisítőnek tervezték.”
Oroszország a szakértők szerint úgy dönthet, hogy mégsem indít totális inváziót, és csak korlátozott eredményeket céloz meg. Például hogy megpróbálja megoldani a Krím vízproblémáját, ami annak nyomán lépett fel, hogy az ukránok 2014-ben, a félsziget annektálása után elzárták azokat a csapokat, amelyek biztosították a helyi vízellátás jelentős részét, komoly kellemetlenséget okozva a lakosoknak és a gazdáknak. Bár Oroszország 3,7 milliárd dollár értékű hidat épített, összekötve a félszigetet az orosz szárazfölddel, a vízellátás még mindig komoly problémát jelent.
Egy másik korlátozott cél lehet, hogy egy kisebb létszámú orosz haderő elfoglalhatná az Azovi-tenger mentén fekvő ukrán területet, beleértve Mariupol kikötővárost. Ezzel létrehoznának egy szárazföldi hidat a Krímhez, és lehetővé tennék vízvezeték építését a félszigetre.
Egy korlátozottabb offenzíva célja lehet az is, hogy Kijevet rákényszerítsék a Donbászra vonatkozó 2015-ös béketerv olyan módon történő végrehajtására, amely megfelel Moszkva feltételeinek.
Bár gyakorlatilag senki sem számít arra, hogy az ukrán hadsereg ellen tudna állni egy totális orosz támadásnak, ukrán tisztviselők azt sugallják, hogy elszánt partizán-ellenállás indulhat meg attól függően, hol és hogyan történik a támadás.
„Az egész valószínűleg egy elhúzódó gerillaháborúvá alakulna át, ami mindkét fél számára nagyon fájdalmas lenne” – mondta Tor Bukkvoll vezető norvég védelmi szakértő.
