Minden európai választás más, mint az előző, de ha hinni lehet az előrejelzéseknek, a 2024. júniusi minden korábbinál kiélezettebb politikai harcot hoz az integrációpárti és az euroszkeptikus-nacionalista erők között. A felfokozott hangulat valószínűleg kedvezően hat majd a szavazási részvételre is.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az ötévenként sorra kerülő európai választások lázba hoznák az európai közvéleményt. Ennek csalhatatlan jeleként a választási részvétel a kilencvenes évek óta folyamatosan csökkent – egészen 2019-ig, amikor egy emberöltő óta először többen mentek el szavazni, mint előző alkalommal.
A június 6. és 9. között az EU 27 tagállamában tartandó európai voksolás várakozások szerint meg fogja erősíteni a növekvő részvételi trendet. Kevesebb mint öt hónappal a szavazás előtt többen adnák le a szavazatukat, mint öt évvel ezelőtt ilyenkor. Négy tagországban már 16 éves kortól lehet majd szavazni, de a nagyobb választói aktivitásnak természetesen nem ez a fő oka. Sokkal inkább az, hogy minden korábbinál forróbb kampányidőszak elé néz Európa. Ahogy az Európai Parlament választási stratégiai igazgatója, Philip Schumacher nemrég egy konferencián fogalmazott: minden idők legpolitikaibb választási kampánya elé nézünk.
Markáns jobbra tolódás várható
Hogy ez így lesz, arra elemzők szerint az Európai Parlamentben jelenleg nagyjából kétharmados többséget alkotó, a baloldaltól a jobbközépig húzódó politikai centrum fő kihívójának számító euroszkeptikus, radikális konzervatív és szélsőjobboldali erők jelentik a garanciát. A korábbi választási kampányok zöme a politikai fősodorba tartozó pártcsaládok közötti küzdelem jegyében zajlott, és mivel politikai kínálatukban nem volt lényeges eltérés, ezért többnyire a választókat sem sikerült felrázniuk tespedtségükből.
A változás jelszavával fellépő populista és euroszkeptikus pártok viszont a migrációtól kezdve a zöldátállásig csupa olyan témát exponálnak majd a kampány során, amelyek nemcsak rendkívül megosztók és sok embert foglalkoztatnak, de ahol úgy érzik, hogy a hatalmon lévő politikai pártokat is könnyebben defenzívába kényszerítik. A legutóbbi közvélemény-kutatások azt valószínűsítik, hogy a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) pártcsoport a harmadik legerősebb frakció lehet a következő EP-ben, amelybe 705 helyett már 720 képviselőt választanak. A parlamentben jelenleg hangadó néppárti–szocialista–liberális–zöld „koalíció” bizonyosan elveszíti majdnem kétharmados többségét, bár abszolút többsége valószínűleg nem forog veszélyben.
A radikális jobboldal – a lengyel Jog és Igazságosságot (PiS), Giorgia Meloni Olaszország fivérei pártját és előreláthatóan a Fideszt is sorai között tudó Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) számbeli megerősödésével – olyan erős tömbbé válhat az európai képviselő-testületben, amely emberi jogi, jogállami, környezetvédelmi és nemzeti szuverenitással összefüggő kérdésekben és a jogalkotásban is markáns alternatívát képviselhet a jövőben. Ezért a 2024 júliusában felesküdő új parlament jó eséllyel megosztottabb és kevésbé integrációpárti lehet a jelenlegihez képest.
Ehhez kapcsolódóan: Eurobarométer: Csökkent azoknak a száma Magyarországon, akik jó dolognak tartják az EU-tagságot
A kellemetlenkedő EP-től Orbán is szabadulna
A soron következő európai választás nagy tétjeit mi sem érzékelteti jobban, mint hogy a magyar miniszterelnököt is beleértve most olyan politikusok és pártformációk is komolyan készülnek rá, akik a múltban legittegyletezték, vagy legszívesebben még a helyét is sóval hintették volna be. Az EP már 2010 óta a legkeményebb kritikusa Orbánnak, de csak az utolsó öt évben talált igazán fogást rajta. Előbb (2018 szeptemberében), még az előző képviselő-testület, a 7. cikk szerinti eljárás elindításával, majd a jelenlegi, amely stratégiát váltott: ahelyett, hogy közvetlenül gyakorolt volna nyomást a magyar kormányra, közvetve, az Európai Bizottságon keresztül tette, és mint az eredmény is mutatja, sokkal nagyobb hatékonysággal.
Orbán Viktor számára nyilvánvaló a lecke, hogy csak egy barátibb európai képviselő-testület lehetne számára a garancia arra, hogy a következő öt évben fordul a kocka, és ha nem is szűnik meg, de enyhül a rá nehezedő politikai nyomás az EU részéről.
Az Európai Parlament nem minden
Az Európai Parlament hatásköreinek és politikai súlyának túlértékelése lenne azonban az európai pártok közötti erőviszonyok változásától egy gyökeres uniós politikai fordulatra számítani. Ha az EP-ben változik is a felállás, attól még a 27 kormány képviselőiből álló tanács és az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács összetétele nem változik. Azt se feledjük, hogy a kormányok nevezik majd meg, kiket küldenek biztosnak Brüsszelbe a következő öt évre. Igaz – mint éppen Magyarország esetében tapasztaltuk – a végső választásba az Európai Parlamentnek is lesz beleszólása.
