Oroszország több mint száz év után először csődbe ment, miután vasárnap éjfélkor lejárt azon, százmillió dollár értékű kötvények kifizetésének türelmi ideje, amelyeket Moszkva az ellene elrendelt szankciók miatt nem tudott teljesíteni.
A csőd hivatalossá válásának megerősítése ugyanakkor némi időbe telhet az AP amerikai hírügynökség szerint. „Noha nem kizárt, hogy valami csoda történik, és Oroszország a korlátozások ellenére eljuttatja a pénzt a kötvénytulajdonosoknak a pénzügyi intézményeken keresztül, de erre senki nem fogadna” – mondta Jay S. Auslander, a New York-i székhelyű Wilk Auslander vállalat egyik vezető jogásza.
„Az a legvalószínűbb, hogy nem lesznek képesek erre, mert nem lesz olyan bank, amely átutalná a pénzt” – tette hozzá.
Az amerikai pénzügyminisztériumnak májusban lejárt az az engedélye, amellyel a szankciók ellenére lehetővé tették Oroszország külföldi adósságainak visszafizetését. A megújítás elmaradása azt jelenti, hogy az Egyesült Államok inkább a nemteljesítés bejelentésére kényszeríti Moszkvát, mintsem hagyná, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek az amerikai befektetők felé.
Az orosz pénzügyi tárca bejelentette, hogy továbbra is teljesíti külső államadóssági kötelezettségeit, de ez az amerikai intézkedések miatt rubelben fog történni, azzal a lehetőséggel, hogy a Nemzeti Elszámolóház utólag átváltja a kötelezettség eredeti pénznemére.
Oroszország az elmúlt napokban többször is hangsúlyozta, hogy hajlandó és képes is lenne fizetni, a külföldi devizatartalékok befagyasztása miatt azonban ez gyakorlatilag lehetetlen.
„Ez nem az országunk mulasztása, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer mesterséges, ember okozta összeomlása” – közölte hétfőn Konsztantyin Kosacsov, az orosz parlamenti felsőház elnökhelyettese.
Anton Sziluanov orosz pénzügyminiszter előző héten aláhúzta, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió szándékosan akadályozza, hogy Oroszország teljesítse adósságait, hogy így az államcsőd bélyegét süthessék rá.
A másik oldal ugyanakkor azzal érvel, hogy mindez a büntetőintézkedések következménye, márpedig azokat Oroszország cselekedeteire reagálva léptették életbe. „Ez teljesen az oroszok irányítása alatt állt, mindössze annyit kellett volna tenniük, hogy nem szállják meg Ukrajnát” – fogalmazott Auslander.
Mennyivel tartozik Oroszország?
Oroszország külföldi valutában kibocsátott kötvényhitelének összege negyvenmilliárd dollár körül van, és ennek nagyjából a fele van külföldi tulajdonban. Az ukrajnai háborút megelőzően mintegy 640 milliárd dollárra rúgott az orosz külföldi deviza- és aranytartalékok összege, de ezek jelentős részét zárolták a nemzetközi korlátozások részeként.
Államcsődhöz hasonlóra az 1918-as bolsevik forradalom óta nem volt példa Oroszországban, amikor az Orosz Birodalom romjain létrejövő Szovjetunió megtagadta a cári időszakban felhalmozott adósság törlesztését. A rendszerváltást követően Oroszország a kilencvenes végén ismét a nemteljesítés közelébe került, de a nemzetközi közösség támogatásával végül sikerült úrrá lennie a helyzeten.
A befektetők immár hónapok óta készülnek az államcsődre. Az államadósság-törlesztés biztosításával foglalkozó vállalatok már hetekkel ezelőtt nyolcvan százalék körülire tették a valószínűségét, a nagy nemzetközi hitelminősítő intézetek, például a Moody’s és a Standard & Poor’s pedig rég a bóvli kategória mélyére süllyesztette az orosz államadósság-besorolást.
Miből lehet megállapítani, hogy egy ország csődbe ment?
Ezt kimondhatják besorolásukban a hitelminősítő intézetek vagy adott esetben bíróság is dönthet az ügyben. A nemfizetés elleni biztosítással rendelkező kötvénytulajdonosok felkérhetik bizonyos pénzügyi cégek képviselőinek illetékes bizottságát annak megállapítására, hogy a kötelezettségek teljesítésének elmulasztása feljogosítja-e őket a kifizetésre, ez azonban még mindig nem hivatalos kimondása az államcsődnek.
A bankok és vagyonkezelők képviselőiből álló Hitelderivatívák-meghatározó Bizottsága (Credit Derivatives Determinations Committee – CDDC) június 7-én megállapította, hogy Oroszországgal kapcsolatban nemfizetési esemény következett be, miután az ország nem teljesítette határidőre az április 4-én lejáró devizakötvényei után esedékes tőke- és kamatfizetést. A szervezet azonban egyelőre nem döntött intézkedésekről a szankciók jelentette bizonytalanságra tekintettel.
Mit tehetnek a befektetők?
Hivatalosan akkor áll be az államcsőd, ha a kötvénytulajdonosok legalább 25 százaléka úgy nyilatkozik, hogy nem kapta meg a pénzét. Ha ez megtörténik, az érintettek bírósághoz fordulhatnak a fizetés kikényszerítése érdekében.
Normális körülmények között a befektetők és a csődbe jutó ország kormánya általában megpróbál valamilyen megállapodásra jutni a rendezésről, aminek keretében újabb, kisebb értékű kötények kibocsátásával váltják ki legalább részben az eredeti adósságot.
A szankciók azonban jelen esetben tiltják az efféle egyezkedést az orosz pénzügyminisztériummal, és senki nem tudja, hogy mikor fog véget érni a háború vagy milyen rendezés képzelhető el.
Auslander szerint így az államcsőd kinyilvánítása és a bírósági út „nem lenne a legbölcsebb választás”. A szakértő ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy mivel nem lehet tárgyalni Moszkvával, és egyébként is túl sok az ismeretlen az egyenletben, a hitelezők úgy dönthetnek, hogy egyelőre kivárnak.
Ha egy ország csődbe jut, kizárhatják a kötvénypiacról, amíg nem oldódik meg a helyzet, és a befektetők nem nyerik vissza a bizalmat. Oroszországot azonban rég kitiltották a nyugati tőkepiacokról, visszatérése nem is igazán képzelhető el a közeljövőben.
A Kreml ettől függetlenül még otthon rubelben kibocsáthat kötvényeket, amelyeket elsősorban orosz bankok vásárolhatnak meg.
Milyen következményekkel járna a hivatalos államcsőd?
A nyugati szankciók nyomán már így is tömegesen hagyják el az orosz piacot a külföldi vállalatok, ami jelentősen megbontotta az ország kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait a világgal. Az államcsőd újabb tünete lenne a fokozódó elszigeteltségnek.
Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója kiemelte, hogy miközben a háborúnak rendkívül súlyosak a következményei mind az emberi szenvedés, mind a globális élelmiszer- és energiaárak tekintetében, az orosz államcsődnek nem lennének rendszerszinten releváns kihatásai.
