Anatolij, egy 37 éves katona a közép-oroszországi Baskortosztán régióból júniusban jelentkezett az Ukrajna elleni háborúra, és három hónappal később küldték harcba. Egysége két és fél hetet töltött a frontvonalon – mondta –, és a dolog nem ment jól.
„Egész idő alatt nem volt rendszeres élelmezés – mondta a Szabad Európának. – Nem volt lőszer, és a környező erdőkben kellett töltényeket keresnünk. Új felszerelést és fegyvereket ígértek, de olyan géppisztolyokat kaptunk, amelyeket már háromszor javítottak. Némelyiknek elgörbült a torkolata, mások már a második lövésnél beragadtak. Egyáltalán nem volt nehézfegyverzetünk.”
Néhány héttel azután, hogy harcba küldték őket, Anatolij és többtucatnyi másik szerződéses katona a Samuratov zászlóalj nevű regionális egységből felmondta a szerződését, és kérte, hogy küldjék haza.
Anatolij története jól példázza azokat a logisztikai és morális problémákat, amelyekkel Oroszországnak szembe kell néznie, miközben jelentős veszteségekkel küzd az ukrajnai háborúban, amely sokkal tovább tart, mint Moszkva várta.
A pontos számok nem ismertek, de egyes nyugati hírszerzési adatok szerint a megölt és megsebesült oroszok száma nyolcvanezerre tehető.
A veszteségek pótlására Oroszország olyan intézkedésekhez folyamodott, mint például új önkéntesek toborzása pénzbeli ösztönzőkkel, foglyok besorozása vagy állampolgársági ösztönzők felajánlása külföldi zsoldosoknak. Szeptember 21-én Vlagyimir Putyin elnök bejelentette a tartalékosok mozgósítását, aminek célja legalább háromszázezer további harcos bevonása volt.
Meggondolták magukat az önkéntesek
A létszámproblémákat súlyosbítja az olyan önkéntes szerződéses katonák jelentős száma, akik felbontották szerződésüket és megtagadták a további szolgálatot.
A mozgósítás elrendelésekor Putyin egy olyan rendelkezést is bejelentett, amely automatikusan meghosszabbítja az önkéntes katonák szerződését, és megnehezíti számukra a harc megtagadását.
A szerződésüket megszegő önkéntesek pontos száma nem ismert, de több száz esetet dokumentáltak. Ruszlan Levijev, a Conflict Intelligence Team, a hadsereggel kapcsolatos nyílt forrású információkat figyelő orosz civil szervezet alapítója a Jelenidőnek elmondta, hogy „a szolgálatmegtagadás jelensége rendszeres”.
„Becsléseink szerint az Ukrajnából visszatért és a visszaküldésre felkészített szerződéses katonák húsz-negyven százaléka megtagadja a visszatérést a harcba” – mondta áprilisban.
Médiajelentések, nyílt forrásból származó információk és ukrán tisztviselők szerint a probléma csak súlyosbodott.
„Nem hittem, hogy túlélem”
A baskíriai Samuratov zászlóalj egyike volt a nyár folyamán felállított számos regionális önkéntes alakulatnak, amelyet Oroszország a katonahiány kezelésére hozott létre.
Május végén alapították azzal a céllal, hogy nyolcszáz katonát vegyenek fel.
Az önkénteseknek kétszázezer rubel (3300 dollár) kezdeti fizetést ígértek a jelentkezésért, valamint napi kétezer rubel (33 dollár) szolgálati díjat – ez a fizetés az országos átlagot és a regionális átlagot is jóval meghaladja Baskíria esetében, amely viszonylag elszegényedett régió, annak ellenére hogy jelentős olajtartalékokkal rendelkezik.
Anatolij – aki személyazonossága elhallgatásának feltételével nyilatkozott a Szabad Európának – elmondta, hogy azért jelentkezett az ukrajnai harcra, mert úgy gondolta: „Ott hasznos lehetek.”
„És a pénz kérdése is szerepet játszott. Úgy gondoltam, hogy kifizetem az adósságaimat, és szerzek egy kis pénzt a családomnak” – mondta.
Miután Anatolij – aki telefonon és közösségimédia-üzenetekben válaszolt – visszatért Baskíriába, elmondta, hogy 42 katonatársa szeptember 17-én nyújtotta be írásbeli felmondását, miután heteken át az ukrán tüzérség és drónok bombázták őket.
„A tüzérségük olyan pontos volt, hogy méterről méterre lőtték a lövészárkainkat – mondta Anatolij, bár hozzátette, hogy nem tapasztalt közvetlen harcot az ukrán gyalogsággal. – Tízsornyi lövészárkunk volt, és sorra eltalálták mindegyiket.”
„És mi volt a válasz a mi oldalunkról? – tette hozzá. – Ellencsapásokat kértünk, de nem jött válasz (…) És ez így volt az első naptól kezdve, amikor megérkeztünk a harcállásunkba.”
Egy nappal azután, hogy a katonák írásban benyújtották a harc folytatásának megtagadását, egy politikai tiszt – a szovjet korabeli gyakorlatnak megfelelően –, a katonák politikai beállítottságának ellenőrzésével megbízott tiszt érkezett, hogy beszéljen a csoporttal – mondta Anatolij. Ezután két teherautóra pakolták és egy közeli városba vitték őket.
„Egy gyerektábort kerestek (…) de a sötétben nem találták meg – mondta. – Az éjszakát az erdőben kellett töltenünk.”
Bürokratikus akadályok
Másnap megtalálták a tábort, és két napig ott tartották fogva a férfiakat – mesélte Anatolij. Szeptember 20-án Herszon régióba szállították őket, egy istállóban kaptak elhelyezést.
Másnap – szeptember 21-én, aznap, amikor Putyin aláírta a mozgósítási rendeletet – azt mondták nekik, hogy kis csoportokban a Krímbe viszik őket, mivel „nem engednek át egyszerre negyven embert a határon”.
De miután az első csoport alig néhány kilométert tett meg, a teherautó hirtelen megfordult, és visszatért az istállóba. Anatolij szerint úgy tűnt, hogy bürokratikus zűrzavar van abban, hogy adták be a kilépési papírt.
Anatolij elmondása szerint szeptember 23-án újabb tisztviselők érkeztek, és megpróbálták a katonákat arra kényszeríteni, hogy új papírokat nyújtsanak be ezzel a dátummal; nyilvánvalóan azért, hogy megfeleljenek az új előírásoknak.
Egy heves összetűzés után, amelynek során a tisztek állítólag „elkezdtek minket szidalmazni és kiabálni”, a férfiakat teherautóra pakolták, és egy másik helyre vitték, ahol a regionális katonai parancsnokság volt.
A férfiakat Anatolij elmondása szerint egy 25 négyzetméteres garázsba zárták „az őrizetbe vett részeg katonákkal és kijárási tilalmat megszegőkkel”. Anatolij elmondta, hogy két és fél napra magánzárkába, egy szállítókonténerbe csukták, egy szál pólóban és papucsban.
A katonáknak sikerült felvenniük egy videófelhívást, és elküldeniük Baskíria vezetőjének és mozgósításért felelős segédjének, Alik Kamaletgyinovnak. Később egy második videót is közzétettek a közösségi médiában.
Kamaletgyinov nem kívánt nyilatkozni, amikor a Szabad Európa megkereste.
Ötszáz kilogramm méz
Anatolij szerint a tisztek azzal büntették a katonákat, hogy korlátozták a vécéhez való hozzáférést, valamint csökkentették az étel és a víz mennyiségét.
Október 1-jén, mondta, megjelent egy férfi, aki azt állította, hogy Kamaletgyinov munkatársa, és „humanitárius segélyként” ötszáz kilogramm mézet nyújtott át az egységnek, amit a katonák gúnyolódva fogadtak.
Egy nappal később megérkezett maga Kamaletgyinov, nyilvánvalóan egészen Ufából, Baskíria fővárosából. Anatolij elmondása szerint ekkorra harminc katona beleegyezett, hogy visszatérjen a frontra; 13 maradt a garázsban.
„Felajánlotta, hogy különböző egységekhez küld minket Ukrajnába, de mindannyian visszautasítottuk” – mondta Anatolij.
„Kutyáknak nevezett minket, és azt mondta, hogy otthon árulóknak tartanának. Azt mondta, hogy elhagynak minket, és hogy a rokonainknak nem lesz életük – mesélte Anatolij a Szabad Európának. – Aztán elment, és nem láttuk többé.”
Szabadon távozhatott
Anatolij elmondta, hogy október 9-ig tartották fogva a garázsban, majd őt és a többieket egy közeli kohóba küldték további kilenc napra.
Október 18-án egy tiszt átadta nekik az irataikat, és azt mondta, hogy szabadon távozhatnak.
A férfiak ezután a Krím felé vették az irányt, egyesek busszal, mások stoppal. Anatolij elmondta, hogy ő és négy társa október 22-én érkezett vissza Ufába.
Azt mondta, nem tudja, mi történt a többi katonával, akik harcolni maradtak.
Október 28-án Anatolij besorozási szerződése hivatalosan lejárt. Mint elmondta, tartott attól, hogy bemenjen a toborzóirodába, hogy véglegesítse a szerződést, mert attól félt, hogy őrizetbe veszik és börtönbe küldik, vagy ami még rosszabb, vissza Ukrajnába.
Elmondása szerint végül nem kapta meg a kétszázezer rubeles aláírási bónuszt, illetve az őt megillető napi kifizetések nagy részét. Összesen csak 34.000 rubelt kapott.
„Kiderült, hogy az összes napot ingyen töltöttem Ukrajnában” – mondta.
