Április 3-án Szerbia is választ. Az ország mintegy 6,7 millió szavazópolgára a 250 tagú szerb képviselőház új összetételéről, valamint a köztársasági elnök személyéről dönthet ezen a napon. Ezenkívül néhány községben önkormányzati választásokat is tartanak, amelyek közül kétségkívül a legnagyobb jelentőségű az ország fővárosában, azaz Belgrádban lesz.
Parlamenti választásokat legutóbb két évvel ezelőtt, 2020 júniusában tartottak, amelyek akkor a már egy évtizede regnáló Szerb Haladó Párt (SZHP) talán még a vártnál és reméltnél is elsöprőbb arányú győzelmét hozták. Aleksandar Vučić köztársasági elnök pártja a leadott szavazatok több mint hatvan százalékát szerezte meg, rajtuk kívül csak koalíciós partnerük, a Szerbiai Szocialista Párt és a kisebbségi listák kerültek be a képviselőházba.
Illetve ezeken túl még egy párt, a minden idők egyik legjobb szerb vízilabdázója, Aleksandar Šapić vezette Szerb Patrióta Szövetség. Egy rövid ideig úgy tűnt, ők fogják egyedüliként betölteni az ellenzék szerepét a szerb képviselőházban, ám azóta a patrióták mindenestől beolvadtak a Szerb Haladó Pártba, vezetőjük pedig az SZHP főpolgármester-jelöltjeként indul a belgrádi önkormányzati választásokon, vagyis a jelenlegi parlamentben gyakorlatilag nincs is ellenzék.
Ebből a helyzetből kellene most felállnia és legalább valamilyen tisztességes eredményt elérnie a szerbiai ellenzéknek. Egy röpke összehasonlítás a magyarországi politikai helyzettel azt mutatná, hogy a szerbiai ellenzék elindult ugyan, és tett lépéseket az egységes fellépés irányába, de ebben az evolúciós folyamatban nem jutott el odáig, mint a magyarországi. Egységes lista nem lesz, ez már biztos, koalíciós listák és pártszövetségek lesznek, illetve született egy, összesen nyolc ellenzéki párt által aláírt megnemtámadási egyezmény, amelynek értelmében az aláírók arra kötelezték magukat, hogy
„a választási kampány során nem kerülnek egymással összetűzésbe, nem gyanúsítgatják egymást, együttműködnek a választások ellenőrzésében, a választásokat követően nem lépnek koalícióra és nem fognak együttműködni a jelenlegi hatalmat alkotó pártokkal, a kormányváltást követően szavatolni és serkenteni fogják a sajtó szabadságát, szorgalmazni fogják Szerbia európai uniós csatlakozását, leállítják azokat a káros projektumokat, amelyeket a jelenlegi hatalom elkezdett vagy befejezett, az elnökválasztás esetleges második fordulójában támogatni fogják az ellenzék legesélyesebb jelöltjét, győzelem esetén pedig azt a kormányfő- és főpolgármester-jelöltet, akinek listája a legjobb eredményt éri el.”
A választáson indulók pontos száma jelenleg nem ismert, mert az aláírásgyűjtés és listaállítás ezekben a napokban is zajlik, a Köztársasági Választási Bizottság honlapján egyelőre nyolc lista található, amelyek közül az első három (Szerb Haladó Párt, Szerbiai Szocialista Párt, Vajdasági Magyar Szövetség) tekinthető hatalminak, a negyedik a híres-hírhedt csetnikvajda, Vojislav Šešelj által vezetett Szerb Radikális Párt, és csak utána következnek a többiek. Vagyis ha mindebből bármi is megállapítható, akkor az az, hogy az ellenzék már ebben a nulladik lépésben is fáziskésésben van.
Felmerül a kérdés, hogyan pozicionálják magukat a vajdasági magyar pártok és szervezetek ezen a politikai palettán. A lehető legtömörebb válasz erre pedig az, hogy hárman háromféleképpen. Egységes fellépés magyar vonatkozásban tehát még csak nyomokban sem fedezhető fel.
A legerősebb magyar vajdasági párt, a Vajdasági Magyar Szövetség álláspontja és irányvonala ennél egyértelműbb már nem is lehetne. A választásokon egyedül, saját listával indulnak, az ehhez szükséges ötezer támogatói aláírást egy nap alatt összegyűjtötték, és az egész országban harmadikként adták át a listájukat. Elnökük, a tavaly Orbán Viktortól, idén pedig Aleksandar Vučićtól rangos állami kitüntetést átvevő Pásztor István minden nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy az elnökválasztáson – amennyiben indul – a jelenlegi elnököt, azaz Vučićot támogatják, politikai jövőjüket pedig továbbra is a haladókkal való szoros szövetségben képzelik el.
„Elégedettek vagyunk az együttműködéssel és a kiépített partneri kapcsolattal, valamint az eddigiekben jellemző kölcsönös bizalommal, megbecsüléssel. Készek vagyunk ezt az együttműködést folytatni. Készek vagyunk Vučićot támogatni, amennyiben vállalja az elnökjelöltséget. Reméljük, hogy így lesz. A magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy az első fordulóban sikerrel záruljon az elnökválasztás, és folytathassuk az együttműködést. Az előrehozott köztársasági parlamenti választások tekintetében fontos elmondani, hogy a VMSZ önállóan állít listát, annak reményében, hogy újra aránylag magas legitimitást tud kivívni magának a szavazótestületben. Az is elhangzott, hogy remények szerint a VMSZ a választások utáni koalícióban a parlamenti többségnek és a végrehajtó hatalomnak is a része maradhat” – fejtegette a napokban Pásztor István Belgrádban, egy Vučićtyal való találkozót követően.
Rajtuk kívül még két magyar párt, illetve politikai szervezet érdekelt a parlamenti választásokon, a Magyar Mozgalom (MM) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK). Erejüket és a politikai realitást valószínűleg mindketten úgy mérték fel, hogy nem tudják összegyűjteni az önálló induláshoz szükséges ötezer támogatói aláírást, így nem meglepő, hogy pártszövetségben indulnak. Ám nem egymással szövetkezve, hanem két különböző blokkba betársulva, amelyek döntő többségét mindkét esetben szerb pártok és mozgalmak alkotják. A Magyar Mozgalom esetében ez a Moramo (szabad fordításban: Muszáj) listája, amelyet mintegy harminc, regionális, elsősorban környezetvédelemmel foglalkozó, azaz zöldnek nevezhető mozgalom alkot, míg a VMDK esetében a szövetség hivatalos neve Koalicija Ujedinjeni za pobedu Srbije - Marinika Tepić (Egyesülve Szerbia Győzelméért Koalíció), amelybe elsősorban az egykori Demokrata Pártból létrejött utódpártok, illetve több szakszervezet és kisebbségi párt tömörült.
A külön listákon való indulás ellenére vannak olyan pontok, amelyekben a két szervezet álláspontja azonos, ez pedig elsősorban a vajdasági magyar politikumon belüli szembenállás, azaz hogy mindketten a VMSZ alternatívájaként, ellenzékeként szeretnének megjelenni a magyar szavazóbázis előtt.
„Az MM pontosan azért jött létre, mert az alapító tagok elégedetlenek voltak a domináns vajdasági magyar politikai erő, a VMSZ politizálásával, amely a Szerb Haladó Párttal szemben egy megalkuvó, a másként gondolkodó magyar emberekkel szemben pedig kirekesztő, bosszúálló jellegű volt. Nem kevesen vesztették el a munkahelyüket, kényszerültek külföldön munkát vállalni csak azért, mert a párt ellehetetlenítette őket véleményük miatt. Az elmúlt évek során ezek az állapotok tovább romlottak, a VMSZ politikája elsősorban saját pozícióik bebiztosítására összpontosult, a magyarság érdekvédelme háttérbe szorult. Ennek eredményeként ma már ott tartunk, hogy magyar tannyelvű iskolai tagozatok szűnnek meg, egyre több intézményben nem használható a magyar nyelv, eltűnnek a magyar feliratok, általánosságban véve a magyarság idegenként érzi magát szülőföldjén. Ezeken az állapotokon változtatni kell, ezért döntöttünk úgy ezáltal is, hogy elindulunk a parlamenti választásokon. Szeretnénk egy másfajta hangot, stílust, a magyar érdekek melletti őszinte kiállást bevinni a törvényhozásba” – válaszolta Sövény Ferenc elnök a Szabad Európának arra a kérdésre, hogy mi a 2022-es választások tétje.
A VMDK elnöke szerint ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor a vajdasági magyarok „nem sok jóra számíthatnak”.
„A 2022-es választások tétje Szerbia további fejlődése és demokratizálódása. Aleksandar Vučić, Ivica Dačić (a szocialisták elnöke) és Pásztor István rezsimje az utóbbi tíz évben sikeresen kivezette Szerbiát a demokratikus országok sorából, és a hibrid, autokrata rendszerrel rendelkező országok körébe vezette. Soha nem volt ilyen megosztott a szerbiai társadalom, mint most, az intézmények nem működnek, ellenzék nélküli, fehérorosz jellegű parlamentünk van, minden hatalom egy ember kezében összpontosul, a gazdasági mutatók egyre rosszabbak, az emberek egyre nehezebben élnek, az ország küladóssága tetemes, a korrupció szintje igen magas, a sajtószabadság szintje alacsony, az ország EU-csatlakozása megtorpant, Szerbia egyre inkább Kína és Oroszország felé sodródik. Ha ezt a tendenciát nem állítjuk meg, illetve nem tudjuk átbillenteni a helyes irányba, akkor Szerbia polgárai, így a vajdasági magyarok is nem sok jóra számíthatnak az elkövetkező esztendőkben. Csak folytatódni fog a mélyrepülés, növekedni fog az elvándorlás és az általános elszegényedés” – nyilatkozta Csonka Áron a Szabad Európának.
Ami még érdekes – és közös –, hogy mindkét szervezet fontosnak tartja emlékeztetni (nem csak) a vajdasági magyar szavazókat Aleksandar Vučić háborús múltjára, illetve háborús retorikájára még a délszláv konfliktusok idejéből. Az MM megfogalmazásában „Pásztor István azzal az Aleksandar Vučićtyal ölelkezik, aki a srebrenicai népirtás előtt a szerb parlament szószékéről fenyegetőzött azzal, hogy minden meggyilkolt szerb áldozatért száz muzulmánt fognak megölni, miközben pártja a magyaroknak szendvicseket kínált az útra, amíg Szerbiából Magyarországra menekülnek”, míg a VMDK azért támogatja Zdravko Ponoš nyugdíjazott tábornokot az elnökválasztásokon, mert „Aleksandar Vučićhoz képest új arcnak számít a szerbiai politikai életben, nem vett részt a kilencvenes évek uszító és destruktív politikájában, nem küldte mások gyermekeit a harctérre, míg ő maga állami luxuslakást könyvelt el, és nem cselekedett az egy szerbért száz muzulmánt vezényszó szellemében.”
Ami pedig az esélylatolgatást illeti, mivel a jelölt- és listaállítás még zajlik, viszonylag kevés olyan nyilvános közvélemény-kutatás készült, amelynek eredményeire támaszkodni lehetne. A haladók győzelme ennek ellenére szinte borítékolható, és koalíciós partnereik, a szocialisták bejutása a parlamentbe szintén biztosra vehető. Magyar szempontból a VMSZ bejutása is valószínűsíthető, képviselőik száma valahol öt és a tíz között várható.
Az viszont erősen kétséges, hogy a másik két magyar szervezetnek lesz-e képviselője a következő szerb parlamentben. Egy, még február elején készült kutatás eredményei szerint a VMDK-t is sorai között tudható koalíció a szavazatok 13,5 százalékát szerezné meg, míg az MM által is fémjelzett Moramo koalíció a voksok 7,5 százalékára számíthat. Azaz mindkét pártszövetség bejutna a parlamentbe, ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy magyar képviselőjük is lenne, az ugyanis nemcsak az elért eredménytől, hanem a listán elfoglalt (befutó) helytől is függ. Legfrissebb hírek szerint Csonka Áron, a VMDK elnöke az 59. helyen áll a listán, ami minden józan számítás szerint nem számít befutó helynek.
