Az EP legfiatalabb testülete egyebek mellett a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság. A testület tagját, a volt lett külügyminisztert, Sandra Kalnietét kérdeztük a munkájukról.
Tavaly nyáron hozták létre a rendkívül hosszú nevű “Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság”-ot az Európai Parlamenten belül. Ennek tagja az egyik legtapasztaltabb lett diplomata, Sandra Kalniete.
A különbizottság nemrég készítette első munkadokumentumát, amely “Az Európai Unióra irányuló külföldi beavatkozás, többek között a félretájékoztatás állapotáról” címet viseli.
Azt követően beszélgettünk a képviselővel, hogy Josep Borrell, az EU külügyi főképviselőjének moszkvai látogatása igencsak balul sült el. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egyebek között „megbízhatatlan partnernek” nevezte az Európai Uniót Borrell jelenlétében, aki erre csak mosolygott, majd az oroszok bejelentették öt uniós diplomata kiutasítását – a főképviselő erre sem reagált érdemben. Erről is kérdeztük Sandra Kalnietét.
A lett képviselő valószínűleg a legtapasztaltabb és leginkább elismert lett diplomata. Országát 2004 óta képviseli az Európai Parlamentben, előtte volt külügyminiszter, illetve nagykövetként szolgálta hazáját az Egyesült Államokban, Franciaországban és az UNESCO mellett is.
1952-ben született egy szibériai kényszermunkatáborban. Családját megbízhatatlannak nyilvánították és deportálták, ötéves korában láthatta meg először szülőföldjét hazáját. Történészként dolgozott, később pedig a lett rendszerváltók egyik legfontosabb alakjaként, a függetlenségpárti Lett Népfront egyik alapítója volt, amelynek elnökhelyetteseként is dolgozott.
Sandra Kalniete: Borrell főképviselő moszkvai látogatása során valóban elértünk egyfajta fordulóponthoz, amikor Oroszország megmutatta, mennyire megveti az európai egységet.
Én egy balti államból, Lettországból származom. Tökéletesen emlékszem arra, hogy amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, próbáltuk ajánlani a kivételes ismereteinket Oroszországgal, a viselkedésével és a hagyományaival kapcsolatban. Ilyen tapasztalata egyetlen más tagállamnak sem volt, beleérve a közép- és kelet-európai országokat is.
Később, amikor Oroszország megtámadta Grúziát, több európai ország megértette, hogy Oroszország egyre növekvő problémává válik Európa számára. Abban az időben megpróbáltak új kapcsolatokat kialakítani Oroszországgal, de ez nem volt túl sikeres. 2014 után, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, Kelet-Ukrajnát, akkor nagyobb változás történt az európai hozzáállásban.
Azt mondanám, hogy a fordulópont 2016 volt, az amerikai választások, a francia elnökválasztás és aztán Alekszej Navalnij megmérgezése. 2018 végén, 2019 elején egy új jelentést dolgoztam ki Oroszország és az EU kapcsolatáról az Európai Parlamentnek. De a parlament csak egyike az uniós intézményeknek. A legfontosabb a tagállamok tanácsa, amely azonban csak egyhangúlag hozhat döntést, ez fontos tényező, hogy a külpolitikában minden döntést konszenzussal kell meghozni. Ez egyben nehéz ügy is, mert Oroszország különböző gazdasági és egyéb projektek, valamint az EU elleni hibrid háborúk lefolytatásával aktívan megosztja Európát – az EU destabilizálása érdekében. Úgy gondolom, most nagyon komolyan át kell értékelnünk az Oroszországra vonatkozó stratégiánkat és a külpolitikát a saját elveinkkel kell összehangolnunk.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ez azt jelenti, hogy a szankciós rendszert a Globális Magnitsky-törvény alkalmazásával kell folytatnunk. (Ennek a lényege, hogy az emberi jogi visszaélések elkövetői és segítőik az egész EU területén egységesen büntethetőek utazási korlátozásokkal, tulajdonlefoglalással és bankszámláik befagyasztásával is – a szerk.) Kiterjesztett, célzott szankciókat kell alkalmaznunk mindazokkal szemben, akik részt vettek Navalnij üldözésében, megmérgezésében, bebörtönzésében és azok ellen is, akik részt vettek a Navalnijt támogató tüntetők, a békés ellenzékiek elleni erőszakos fellépésekben. De ez nem elég. Az EU-nak nem szabad többé biztonságos menedékké válnia, még az eszközök, például a vagyon számára sem. És nem csak Putyin köréhez tartozókról van szó, hanem a közeli családtagjaikról is. Meg kell tiltani számukra az EU-ba történő belépést és meg kell állítani őket, hogy bevásárolni járjanak a nyugati fővárosokba.
De az egyik legfontosabb, hosszútávú stratégiai döntésnek az Északi Áramlat 2 vezeték építésével kapcsolatos együttműködés leállítását tartom. Ez egy olyan csővezeték, amely stratégiai szempontból is veszélyes, mert növeli Oroszország tőkeáttételét az EU-ba, viszont immár 50 állam ellenzi ezt a vezetéket. Ide tartoznak az északi országok, a balti államok, Lengyelország és a német közvélemény is. Viszont úgy tűnik, a hivatalos német vezetés és Franciaország is megerősíti ezt az építkezést, annak ellenére, hogy Oroszország agresszív magatartásával már mindenhol szembesülhetünk. Éppen most, amikor új helyzet van az Egyesült Államokkal, ez a projekt aláássa a transzatlanti biztonságot. De az is tény, hogy a kemény beszéd már nem elég, tenni kell valamit.
Mondhatjuk azt, hogy Oroszország céljai nem változtak a negyven évvel ezelőttihez képest, csak mások lettek az eszközök? Az ön munkaanyaga is azt emeli ki, hogy a jelenlegi hibrid hadviselés “kreatív, spontán, opportunista, váratlan és zavarba ejtő” és az EU-nak nincsenek ellene eszközei.
Nos, ami a nagy változást jelenti, az a digitális világ, ahol az életünket éljük. Nemcsak Oroszország, hanem szinte mindegyik országra igaz ez. Azonban az orosz érdekek érvényesítésére szolgáló eszközök nagyon kifinomultak, akár politikai, akár más célokra használják őket. Oroszország ugyanazt a stratégiai megközelítést alkalmazza, mint ami az akkori Szovjetunió érdekeinek felelt meg. De az eszközök sokkal modernebbek és ezzel együtt még veszélyesebbek, ami ellen a média használatában való műveltséggel, illetve egyfajta összetett rugalmassággal kell fellépnünk.
Azt írja, idézem, hogy az EU rendelkezésére álló “jelenlegi módszerek és eszközök sajnos az ősi lovagi erényekre emlékeztetnek”.
Van most két nagyon fontos jogszabály az Európai Parlament asztalán. Az egyik a digitális szolgáltatásokról, a másik pedig a digitális piacról szól. Ezek a jogi aktusok szintjén rendelkeznek a digitális platformokról, átláthatóságról, elszámoltathatóságról és a tartalommal kapcsolatos felelősségről. De nincs bennük szó az úgynevezett káros tartalomról, és amire nem vonatkozik jogi szabályozás, azt nagyon nehéz számon kérni. Amikor a hamis hírekről és a dezinformációról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a tényeket ellenőrizni kell. Ez egyértelmű. Valami igaz, vagy hamis, és itt lehetséges a jogi fellépés. De ha a káros tartalomról van szó, azt nagyon nehéz jogi szempontból meghatározni. Mi lehet a káros tartalom hatása? Úgy gondolom, ennek a legszembetűnőbb példája az Egyesült Államokban a Capitolium megszállása. Ez négy éven át tartó, káros tartalmú kampány eredménye, ami ide csúcsosodott ki. Meg kell még említeni, hogy van egy európai demokráciacselekvési tervünk is, a következő két évben pedig a Bizottság jogalkotási javaslatokat tesz majd le az asztalra arról, hogyan lehet a digitális szolgáltatási törvény hiányosságai és a demokrácia védelme közé hidat építeni.
Hogyan értékeli azt, hogy Magyarországnak nagyon jó kapcsolata van Oroszországgal, sőt, sok esetben úgy tűnik, hogy Budapest fogalmazza meg Moszkva üzeneteit Brüsszel felé.
Természetesen Oroszországnak, Kínának és más országoknak is megvannak a maga módszerei saját érdekeit képviseletére, megjelenítésére. Én nagyon sajnálom, hogy eddig nem voltunk képesek azonos hangon beszélni olyan stratégiai fontosságú szomszédok ügyében, mint például Oroszország. De természetesen minden tagállamnak joga van saját diplomáciai csatornákat kiépíteni, működtetni. Viszont én úgy hiszem, hogy Lettország tapasztalatai alapján mondhatom, erősebbek vagyunk, ha azonos hangon beszélünk. Mert közösséget vállaltunk arra, hogy támogatjuk az alapvető értékeink érvényesülését nemcsak a gazdaságban vagy a jogállamiság területén, hanem a külkapcsolatokban is. És jó lenne, ha ezt minden tagállam megtenné. Meg kell jegyezni, hogy nem csak Magyarországnak vannak különleges kapcsolatai harmadik országokkal, de a magyar kormány egyike azoknak, akik megpróbálják aláásni az új konszenzust, amikor egységes külpolitikát szeretnénk kialakítani Kína vagy Oroszország viszonylatában. Nemrégiben például Magyarország elutasított egy nyilatkozatot, amiben az EU elítélte volna Navalnij bebörtönzését.
A magyar külügyminiszter azt mondta erre, hogy ez nem olyan fontos dokumentum.
Senki sem akadályozza meg őt abban, hogy úgy szerkessze meg, hogy egy fontos dokumentum legyen belőle.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
