A prágai tömegközlekedés jó (nem mintha e sorok írójának véleménye szerint a budapestivel komolyabb gondok lennének), ráadásul kifejezetten olcsó is.
Prágában háromféle napijegy van, a félórás, a 90 perces és a 24 órás. Az első felnőtteknek 24 korona (ez kb. 312 Ft – az egyszerűség kedvéért számoljuk 13 forinttal a koronát), a másfél órás 32 korona (416 Ft), az egynapos 110 korona (1430 Ft), míg a 72 órás minibérlet 310 korona (4030 Ft). Iskolás gyerekeknek 15 éves korig ingyenes, ha van igazolványuk, ha nincs, akkor féláron utaznak (csakúgy, mint a 60-70 év közötti felnőttek).
De annak, aki Prágában él, egyszerűen nem éri meg jegyet venni, a bérletek ugyanis budapesti mércével kifejezetten olcsók. A 30 napos bérlet például 550 korona (7150 forint), az éves pedig 3650 korona (47 450 forint).
Csak összehaonlításképp, a magyar fővárosban egy havi bérlet 9500 forint, az éves pedig 103 ezer forint a BBK honlapja szerint. Szóval a különbség elég nagy.
Mit kapunk ezért az árért?
A nagy kérdés persze az, hogy jó, jó, hogy olcsó, de mit nyújt ezért az árért a cseh főváros? Nos, röviden elég sok jót, de van, amiben meglehetősen le van maradva Budapesthez képest.
Ami a pozitívumokat illeti, a busz, villamos, metró gyakran és pontosan, ráadásul viszonylag sűrűn jár. A szerelvények semmivel sem tűnnek modernebbnek, mint a pestiek, tiszták, többségük jól felszerelt, bár nem lenne baj, ha angolul is bemondanák a megállókat, de ennek hiányát túl lehet élni.
Ami viszont kellemetlen meglepetés a magyar főváros után, hogy a metrón nincs mindenhol mobilinternet. Olyannyira, hogy mostanában büszkélkednek azzal, mely állomásokon bővítenek a következő hónapokban.
Persze lehet mondani, hogy mobilinternet nélkül ki lehet bírni 10-15 percet és ez igaz is, csak ezzel éppen a prágai tömegközlekedés egyik erősségét nehezebb kihasználni. Ez pedig a IDOS nevű applikáció.
A (majdnem) mindentudó applikáció
A program nagyjából ugyanazt tudja, mint a BKK Futár, percre pontosan megmutatja, mikor érkezik meg az ember egy adott helyre, mikor mire kell átszállni, hány perc múlva érkezik a következő járat – egyszóval teljes körű szolgáltatást nyújt.
(Egy valamit nem tud, miként azt saját bőrömön megtapasztaltam: megmutatni, hogy hol van a megálló. Ami egy nagy téren elég kellemetlen tud lenni.
Olyannyira, hogy egyszer egy fárasztó munkanap végén el kellett mennem ügyet intézni, az applikáció nagyszerűen megmutatta, hogyan tudok a – számomra akkor még – ismeretlen helyről hazajutni.
Csak éppen amikor leszálltam a villamosról, hogy átszálljak a buszra, egy hatalmas téren találtam magam, rengeteg mellékutcával – az egyikből indult a busz. Elkezdtem megkeresni a megállót. Először kíváncsi voltam. Utána dühös. Aztán jó 15 percnyi kódorgás után már csak röhögtem. A megálló végül meglett.)
A prágai tömegközlekedés tehát kifejezetten színvonalas, nem véletlen a híre, hogy egész Európában az egyik legjobb. (Koronavírus mentes időben) aki teheti, nem is használja az autóját, egyrészt, mert nem jó dugóban ülni, másrészt mert a parkolás rendkívül bonyolult, viszont drága.
De erről majd egy másik alkalommal.
