Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

„Megváltozott”: Putyin szavai és tettei kérdéseket vetnek fel, hogy a racionalitás talaján maradt-e


Vlagyimir Putyin orosz elnök a francia elnökkel tartott közös sajtótájékoztatón találkozójuk után Moszkvában 2022. február 7-én
Vlagyimir Putyin orosz elnök a francia elnökkel tartott közös sajtótájékoztatón találkozójuk után Moszkvában 2022. február 7-én

2014 áprilisában, miután Oroszország elfoglalta a Krímet, és miközben Moszkva szította szeparatista háború tört ki Kelet-Ukrajnában, Borisz Nyemcov ellenzéki politikus durva jelzőt használt arra, hogy Vlagyimir Putyin elnök mentálisan kizökkenhetett.

Nyemcovot, aki akkoriban hangosan ellenezte az Ukrajna elleni orosz agressziót, a következő év februárjában agyonlőtték a Kreml közelében egy hídon.

Hét évvel később Putyin masszív és indokolatlanul súlyos háborút indított Ukrajnában. Az inváziót megelőző hetekben és azelőtt, hogy február 24-én kilőtték volna az első rakétákat, majd az azóta eltelt napokban az elnök szavai és tettei felvetették a kellemetlen és egyre inkább elkerülhetetlen kérdést: racionálisan viselkedik-e?

Sokak számára már maga az invázió ténye is azt sugallja, hogy még ha Putyin racionális is, az érzelmek és a rendelkezésre álló tények félreértelmezésének valamilyen illékony elegye alapján hozza meg a döntéseket, amivel napról napra szükségtelen vérontást okoz.

Most már „világos, hogy valóban elszakadt a valóságtól. Ez tragédia” – írta Putyinról Mark Galeotti Oroszország-szakértő és író nem sokkal az invázió kezdete után.

Putyint eddig pragmatikusnak tartották, olyasvalakinek, aki általában hideg számítás alapján cselekszik. Azaz mérlegeli, hogy mit tehet, hogy elérje a céljait, és mi az, amit megúszhat.

Az invázió és a háború azonban mást sugall. Három évtizeddel a szovjet összeomlás után lézerrel összpontosít az Ukrajna feletti ellenőrzés visszaszerzésére, és úgy tűnik, szem elől tévesztette – vagy elfordította a tekintetét – saját országa javáról.

„Egyelőre csak egy dolog világos: Putyin Oroszország érdekei fölé helyezte személyes rögeszméjét” – írta Kadri Liik, az Európai Külkapcsolati Tanács vezető munkatársa a War of Obsession (A megszállottság háborúja: Miért kockáztatja Putyin Oroszország jövőjét?) című, február 25-i cikkében.

Putyin döntése, hogy nagyszabású katonai offenzívát indít egy olyan ország ellen, amelynek népéről azt mondta, hogy egy az oroszokkal, az irracionalitás csúcsának tűnik.

A másik lehetséges magyarázat, hogy Putyin úgy látta, hogy a támadás a legjobb mód arra, hogy elérje a céljait – bizonyos értelemben racionálisan cselekszik, de mélyen hibás meggyőződés vagy feltételezések alapján.

Putyin évek óta jelzi, hogy Moszkva ellenőrzése alá kívánja vonni Ukrajnát. Már tavaly tavasszal mozgásba hozta az invázió terveit, növelve a csapatok létszámát Ukrajna határai közelében, majd ősztől folyamatosan emelte a számukat.

„Kiborultnak tűnik”

Miközben a világ borzongva figyelte az eseményeket, és az Egyesült Államok arra figyelmeztetett, hogy az invázió bármelyik nap bekövetkezhet, sokan – akik évek óta figyelik Putyint – azt hitték, hogy visszafogja magát; egészen addig, amíg múlt heti megdöbbentő beszéde alá nem ásta ezt a meggyőződést.

Február 21-i megszólalásában Putyin megduplázta az erőfeszítéseit arra, hogy illegitim államnak állítsa be Ukrajnát, amely nem érdemli meg a szuverenitást, és nem is létezhet, hacsak nem kötik Oroszországhoz. Megismételte azt a hamis állítását is, hogy az ukrán kormány népirtást hajt végre a Donbász azon részén, amelyet a Moszkva által támogatott orosz ajkú lázadók tartanak ellenőrzésük alatt. A 2014 óta több-kevesebb intenzitással folyó háborúnak eddig több mint 13.200 halálos áldozata van mindkét oldalon.

Azóta Putyin újabb megjegyzésekkel tetézte a józan eszének elvesztésével kapcsolatos aggodalmakat. Február 25-én, egy nappal az invázió kezdete után alaptalanul és bizarr módon drogfüggők és neonácik bandájának nevezte Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kormányát.

Ami talán még sokatmondóbb, hogy arra buzdította az ukrán hadsereget, hogy ragadja magához a hatalmat – úgy tűnt, teljesen félreérti Ukrajnának az oroszokkal szembeni morálját, hozzáállását és azt, hogy a Putyin nyolcévnyi agressziója elmélyítette a Kremllel szembeni ellenséges érzéseket, és még távolabb taszította az országot a Kreml pályájától.

Azok számára, akik Putyint tanulmányozzák vagy személyesen találkoztak vele, közelmúltban elhangzott szavai és tettei megdöbbentő változást sugallnak.

„Több mint harminc éve figyelem és hallgatom Putyint. Megváltozott – tweetelte február 26-án Michael McFaul, aki 2012 és 2014 között az Egyesült Államok oroszországi nagykövete volt, manapság a Stanford Egyetem professzora. – Úgy tűnik, teljesen elszakadt a valóságtól. Úgy hangzik, mintha nem lenne rendben.”

Még a Krím 2014-es elfoglalása és más, azóta tett lépései után is „Putyin számomra mindig rendkívül pragmatikus vezetőnek tűnt – idézte Tatyana Sztanovaját, a Kreml szakértőjét és az R.Politik politikai elemzőszervezet alapítóját a The Guardian február 25-i cikke. – De most, hogy belement az Ukrajna elleni háborúba, a döntés csak az érzelmekről szól, nem racionális.”

Marco Rubio floridai republikánus amerikai szenátor, a Szenátus hírszerzési bizottságának alelnöke február 26-i tweetjéből úgy tűnik, hogy az amerikai hírszerző ügynökségek titkos információkkal rendelkeznek Putyin lelkiállapotáról.

„Bárcsak többet oszthatnék meg, de egyelőre annyit mondhatok, hogy sokak számára elég nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben Putyinnal” – írta.

A Putyin racionalitásával kapcsolatos kérdésekkel egybecseng, hogy részben a Covid–19-járvány miatt jobbára nem lép ki szűk tanácsadói köréből, és ezeknek a tanácsadóknak a többsége héja.

Ez azt jelentheti, hogy a döntéseket drasztikusan korlátozott információk alapján hozza meg, amelyek ráadásul hiányosak, pontatlanok vagy a legközelebbi munkatársak elfogultsága eltorzította őket.

„Alapvető hibák”

A belső körön túl Putyin túlságosan nyitott lehet a talpnyaló hivatalnokok, törvényhozók és az állami médiumok bátorítására is. Az ő feladatuk a propaganda terjesztése, amelyet az elnök is fogyaszt – ez az ördögi kör is segíthetett az Ukrajnával kapcsolatos döntéseinek formálásában.

Sok megfigyelő szerint az orosz katonai hadjárat lassabban halad előre, mint ahogy Putyin tervezte. Az Ukrajnában elpusztult orosz járművekről és megölt vagy fogságba esett katonákról készült felvételek tovább erősítették ezt a benyomást.

„Nyilvánvalóan egyelőre csak előzetes következtetéseket vonhatunk le, de az orosz hadsereg stratégiai és taktikai szinten is elkövet néhány nagyon alapvető hibát – írta Rob Lee, az amerikai tengerészgyalogság egykori tisztje, a King’s College London hadi politikai kutatója február 28-án Twitteren. – Putyin a hadseregét is nagyon rossz helyzetbe hozta az irreális célokkal, anélkül hogy jelzett adott volna nekik.”

Az orosz katonai hadjárat szörnyűnek tűnik, mert a mögötte álló feltételezések őrültek voltak – tweetelte február 27-én Michael Kofman, a CNA, egy amerikai székhelyű agytröszt Oroszország-tanulmányok-igazgatója.

A pontos információk hiánya, valamint az állami médiában és a parlamentben az ukrajnai helyzetről alkotott érzelmes leírásait visszhangzó támogatók hada is befolyásolhatta Putyin képességét az ukrajnai helyzet pontos felmérésére és az invázió hatékony megtervezésére.

„Megpróbált rövid hadműveletet végrehajtani abban a reményben, hogy az ukrán fél összeomlik – a legfelsőbb vezetéstől a közlegényekig a harctéren. Lehet, hogy ez az őrült komolyan arra számított, hogy megtartja a pszichológiai és morális előnyt” – írta Makszim Trudoljubov, az amerikai Kennan Intézet agytröszt által kiadott Russia File blog főszerkesztője február 27-én Facebookon.

Putyin „nem volt hajlandó megérteni, hogy ez az egész előny a saját tévécsatornái agyszüleménye. A televíziójának és sajtójának hosszú évek óta egyetlen vásárlója és egyetlen valódi nézője van: ő maga – írta Trudoljubov. – A saját hazugságai mérgezték meg.”

Szöveg: Steve Gutterman.
XS
SM
MD
LG