„Szeretném a szabadságunkat visszakapni. Én úgy gondolom, ha kellően sokan vagyunk, akkor a hatalom is észbe kap” – nyilatkozta Sándor a Szabad Európának arra a kérdésére, hogy miért jött ki az eseményre. Ritkán látott tömeg gyűlt össze október 23-án az Egyetem rakparton, hogy az Színház és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozzon.
A közel tízezer fősre becsült felvonulás a Szabadság hídon vonult át Pestre, az Urániához. Az eseményen nagyon sok fiatal volt, voltak egyetemista korúak, de jó pár középiskolás is részt vett, valamint az idősebbek is szép számmal képviseltették magukat. Megkérdeztünk néhány résztvevőt, szerintük miért fontos az esemény, és milyen jövőt jósolnak az SZFE-nek.
Ha szeretne gyorsan képbe kerülni az SZFE-üggyel, akkor nézze meg a Szabad Európa idővonalát!
„Drukkolunk a fiataloknak”
Arra a kérdésre, hogy el lehet-e választani az SZFE ügyét a magyar aktuálpolitikától Sándor azt mondta, hogy „az SZFE elleni fellépés, az tömény politika. Úgyhogy nem lehet elválasztani, maguk az egyetemisták távol tartják magukat, sajnos a kuratórium és a társai nem.”
Idén született döntés arról, hogy több egyetemhez hasonlóan 2020-ban az SZFE-t is a Corvinus mintájára „privatizálja”, és egy alapítvány tulajdonába szervezi ki az állam. A parlament júliusban szavazta meg az egyetem átalakítását, és hivatalosan a vártnál jóval korábban, szeptember 1-jén meg is történt az átállás.
Az egyetem fölé került alapítvány kuratóriumába az egyetem egyetlen jelöltje sem került be, elnöke pedig a vállaltan jobboldali és a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló Vidnyánszky Attila lett, aki az elmúlt évtizedben nagy befolyásra tett szert a magyar színházi életben.
„Jó idő van, és egyetértünk azzal, amiért itt vagyunk” – mondta Judit, aki két másik nyugdíjaskorú hölggyel érkezett a tüntetésre. Azt nem tudta megmondani, hogy mi lesz az ügyből, azonban kiállt a tiltakozók mellet, és optimista. „Ez nem rajtunk múlik, mi csak drukkolunk a fiataloknak.”
„Kötelességünk megmutatni, amit szeretnénk”
Miután kiderült, hogy az egyetem életét meghatározó legfontosabb jogkörök átkerülnek az egyetem választott szenátusától az új fenntartóhoz, az SZFE szinte teljes vezetése lemondott, a hallgatóság pedig „elfoglalta” az egyetemet. A diákok velük szimpatizáló művészekkel és közéleti személyiségekkel közösen szimbolikusan őrt állnak szeptember elseje óta az egyetemnél, hogy így tiltakozzanak a modellváltás és az új vezetés ellen.
„Azért jöttem ki, mert egyetértek ennek az egész tüntetéssorozatnak a céljával, hogy »Szabad egyetemet!«” – mesélte Marcell, egy egyetemista korú felvonuló a 23-ai eseményen. Arra a kérdésre, hogy lát-e rá reményt, hogy a tiltakozások elérik a céljukat, lemondóan azt válaszolta: „Hát, nem látok rá túl sok esélyt, hogy engednek. De ettől függetlenül igenis kötelességünk megmutatni, amit szeretnénk.”
A politika és a tüntetések kapcsolatáról Marcell úgy gondolja, hogy „Nagyon jól csinálják a hallgatók, hogy igenis kizárják a pártpolitikát, és nem engedik be. Én azt gondolom alapvetően, hogy amennyire ennek függetlennek kell lennie a politikától, annyira meg is tartja a távolságot.”
Szeptember végén az új kuratórium Szarka Gábort nevezte ki az egyetem új kancellárjának.
„Sok emberben látom azt, hogy igenis hisz ebben az egészben”
Az új vezetés október elején levelet írt a diákoknak és a tanároknak. Fizetésemelést és a retorziók elengedését ígérték, ha abbahagyják a sztrájkot és a blokádot. Az egyetem végül nem fogadta el a feltételeket. Erre a kancellár bejelentette, hogy ő „lezártnak” tekinti az egyetemfoglalást, és azt mondta, hogy meg fogja szüntetni a „belső anarchiát”.
„Nem tudom, hogy eléri-e a tiltakozás a célját, de nagyon remélem, és nagyon sokan vagyunk, és nagyon sok emberben látom azt, hogy igenis hisz ebben az egészben” – mondta a felvonuláson Rebeka, aki még nem egyetemista, de később az SZFE-re szeretne járni, így ő is érintettnek érezte magát.
Szarka Gábor végül október 16-án elrendelte, hogy aznap 18 óráig minden diáknak el kell hagynia az egyetemet, amelyet akkor már több mint másfél hónapja blokád alatt tartottak. A kancellár a kiürítést a „koronavírus járvány hazai terjedésének ütemére, illetve ezzel összefüggésben az SZFE létesítményeinek működési rendjét veszélyeztető ellenőrizhetetlen belső viszonyokra” hivatkozva rendelte el.
„A 2010. óta minden fronton zajló teljes szőnyegbombázás miatt van”
„Mi nagyon együtt érzünk azokkal a fiatalokkal, akik most a függetlenségükért, meg az egyetem szabadságáért küzdenek. Mi már az idősebb generációhoz tartozunk, és úgy gondolom, hogy fontos, hogy minél többen kiálljunk mellettük. Nagyon messziről jöttünk, nagyon reméljük, hogy lesz ennek a mai összejövetelnek, megmozdulásnak hatása” – mesélte a Szabad Európának Anna, aki pedagógus, a férje pedig a színházi világban dolgozik. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, elérik-e a tiltakozások a céljukat, azt mondta, hogy nagyon bizakodó.
A kiürítés végül nem valósult meg, sőt az egyetemfoglalóknak egy olyan termet is sikerült visszafoglalniuk, ahonnan korábban kizárták őket. Azóta megerősített őrséget állnak az egyetem termeinél, és próbálják megakadályozni, hogy az üzemeltetés kizárja őket. Az SZFE hallgatói október 19-én reggel az Innovációs és Technológiai Minisztérium épülete elé szerveztek tüntetést. A több mint 2 órás rendezvényen több tucat ismert színházi és filmes szakember olvasta fel az SZFE diákjainak szóló támogató üzeneteket. Az ITM azonban továbbra is mosta a kezeit, azt mondták hogy szerintük "belső szakmai vita alakult ki, amelyet a művészeti ágak nagy tekintélyű szakembereinek kell rendezniük".
Emese és társai, egy „hope” (remény) feliratú táblával érkeztek a 23-ai tiltakozásra. Arra a kérdésre, hogy miben reménykednek, azt mondta abban, hogy „valamiféle változás végre beáll, és valami szebb jövő felé haladhatunk.” Emese szerint sok mindennek meg kéne változnia, és szerinte „2010. óta folyamatosan kéne tüntetni, és résen lenni, de valahogy eddig ez nem jött létre.” A tiltakozó szerint ez nem csak az SZFE-ről szól, hanem a „2010 óta minden fronton zajló teljes szőnyegbombázás miatt van.”
„Sajnos majdnem ugyanazt építették vissza, mint ami volt a Kádár alatt”
Bár az tiltakozó diákság és a tanárok kezdetben csak az egyetem átalakítása ellen tiltakoztak, a 23-ai tüntetésen többen már a kormány, és Orbán Viktor ellen is felszólaltak. De nem csak a felszólalók, a szimpatizánsok is úgy érezték, hogy a tiltakozás többről szól, mint egy egyetem átalakításáról.
Michael ironikusnak tartotta, hogy pont az 56-os forradalom évfordulóján kellet az Orbán-kormány egy intézkedése ellen tüntetni. A férfi akcentussal beszéli a magyart, mivel brit származású, de régóta Magyarországon él. „Ironikus, hogy pont ez ellen a kormány ellen tüntetünk, ezen a napon, meglepetés, hogy pont Orbán Viktor kormánya ellen állunk ki.”
Michael 1989-ben még nem gondolta volna, hogy egyszer majd Orbán ellen kell tiltakoznia. „Látszik, hogy egyre jobbra megy az egész kormány, egy autoriterebb a kormány. Sajnos majdnem ugyanazt építették vissza, mint ami volt a Kádár alatt.”
