S. Laksmi indiai bolti eladó napi tíz órát dolgozik. A műszak után hazatérve fájó lábát és duzzadt bokáját pihenteti. Talán most kicsit könnyebb lesz az élete. Szeptemberben Tamil Nadu lett a második indiai szövetségi állam, amely törvénybe iktatta a kiskereskedelmi alkalmazottak „üléshez való jogát”.
A jogszabály kötelezte az üzlettulajdonosokat, hogy biztosítsanak ülőhelyeket és engedjék meg az alkalmazottaknak, hogy a munkaidő alatt, amikor csak lehetséges, pihentessék a lábukat.
„Eddig a hosszú műszakok alatt az egyetlen vigaszt a húszperces ebédszünet jelentette, és az a néhány másodperc, amikor a polcoknak dőltünk, hogy pihentessük a fájó lábunkat” – mondta a negyvenéves Laksmi, aki egy évtizede dolgozik ugyanabban a ruhaboltban.
„Még akkor sem lehetett leülni, még a földre se, amikor nem volt a boltban vásárló” – tette hozzá valódi neve elhallgatását kérve.
India gyorsan növekvő kiskereskedelmi szegmense a gazdaság egyik pillére – az Invest India, az ország befektetéseket ösztönző szervezete szerint a bruttó hazai termék (GDP) tíz százalékát és a munkahelyek nyolc százalékát adja.
A déli államokban, köztük Tamil Naduban a nagy családi láncok uralják az ékszer-, a szári- és a ruházati szegmenst. E vállalkozások alsó középosztálybeli nőket alkalmaznak, hogy kiszolgálják a főként női vásárlóközönséget.
A szomszédos Kerala állam 2018-ban hasonló törvényt vezetett be a textilüzletek eladóinak tiltakozása után. Munkajogi aktivisták szerint a dolgozók egészségének védelmét célzó új törvénymódosítás üdvözlendő, bár sokat késett.
„Egy régóta fennálló követelésre volt ez válasz” – mondta M. Danalaksmi, az Indiai Szakszervezetek Központjának egyik szárnya, a Dolgozó Nők Koordinációs Bizottságának Tamil Nadu államban működő koordinátora.
„Attól kezdve, hogy felszállnak a buszra, hogy munkába menjenek, egészen addig, amíg a 12 vagy 14 órás műszak után haza nem térnek, alig ülnek. Olyan egészségügyi problémákkal küzdenek, mint a visszér, és állandó stresszben dolgoznak. Ezt a szabályozást réges-rég be kellett volna vezetni.”
Kulcsfontosságú jóléti intézkedés
P. Vidzsi, egy Kerala állambeli képzett szabó másokkal együtt az üléshez való jogért folytatott utcai tüntetések élére állt, sőt még többet is tett: megalakította a korábban érdekképviselettel nem rendelkező dolgozók – például a bolti alkalmazottak – számára az Aszangadita Mehala Tozsilali szakszervezetet.
„Mivel a nőknek nem engedték, hogy leüljenek a munkahelyükön, székkel a fejükön sétáltak a tüntetésen” – mondta Vidzsi egy videointerjúban, hozzátéve, hogy „kíváncsian és izgatottan várja”, mit hoz a Tamil Naduban elfogadott törvény.
„Az igazi próbatétel a végrehajtás. Szakszervezetként folyamatosan ellenőrizzük az üzleteket, és panaszt teszünk, ha nincs hová leülni. Nincs értelme a törvénynek, ha nem hajtják végre.”
R. Kirlosh Kumar, Tamil Nadu munkaügyi minisztere elmondta, hogy ellenőrökből álló csoportok fogják látogatni az üzleteket, hogy garantálják a szabályok betartását.
„Úgy tekintünk erre, mint a munkavállalók jólétét növelő intézkedésére, és biztosítani fogjuk, hogy az üzlettulajdonosok betartják a szabályokat” – mondta a dolgozó emberek életéről tudósító Thomson Reuters Alapítványnak.
Az Indiai Kiskereskedelmi Szövetség, amely ötszázezer üzletet képvisel országszerte, nem válaszolt, amikor reakciót kértek tőle.
Még hosszú utat kell megtenni
A szakszervezeti vezetők és a nők jogaiért küzdő aktivisták szerint az, hogy a bolti dolgozók nem tudnak leülni a munkahelyükön, csak egy a napi nehézségek közül.
Az eladók gyakran a minimálbérnél is kevesebb fizetést kapnak, és arra kényszerítik őket, hogy a hét minden napján dolgozzanak. Sokan panaszkodnak arra, hogy a főnökök állandó megfigyelés alatt tartják őket, és korlátozzák, hogy mikor használhatják a mellékhelyiséget.
„Az üléshez való jog volt az egyik követelés, amelynek eleget tettek, de még hosszú út áll előttünk” – mondta Danalaksmi.
„Folytatódik a harc a tisztességes bérekért, a megfelelő mosdószünetért és a kevesebb megfigyelésért. A tulajdonosok azzal indokolják a biztonsági kamerák alkalmazását, hogy ezekkel akadályozzák meg a bolti lopásokat, valójában viszont arra is használják, hogy kémkedjenek a dolgozók után. A munkahelyeken fojtogató a légkör” – mondta.
A keralai szakszervezetek a dolgozók a kamerás megfigyelésének korlátozását követelik, mert szerintük arra használják ezeket, hogy megbüntessék a dolgozókat, ha beszélgetnek a kollégákkal vagy rövid időre elhagyják a helyüket.
„Van, amikor fizetéscsökkentés a büntetés. Arra kérjük a munkaügyi minisztériumot, hogy szabályozza a megfigyelést, csökkentse a kamerák számát és azt, hogy hány órán keresztül figyelik a dolgozókat” – mondta Vidzsi.
A Tamil Nadu állambeli Avinasi városában lévő munkahelyén Laksmi azt mondta, kétli, hogy az új jogszabály sokat változtatna a helyzetén.
„Amikor nincsenek vásárlók, akkor is hajtogatunk, válogatunk és átrendezzük a polcokat” – mondta.
„A főnökök nagyon-nagyon szigorúak. Ellenőrzik, hogy folyamatosan dolgozunk-e, így még ha meg is érkeznek a székek, nem tudom, tényleg le tudok-e majd ülni munkaidőben.”
