Nem borítja meg a magyar külkereskedelemet az afgán helyzet, mivel jelentéktelen összegben kereskedünk egymással. Az afgán gazdaságnak azonban fájni fog a nemzetközi segélyek elapadása, mivel az ország bevételének felét a külföldi pénzutalások adták.
A magyar külkereskedelem szempontjából jelentéktelen az afgán piac, így Afganisztán „elvesztése” gazdasági értelemben aligha tekinthető veszteségnek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az elmúlt tíz év átlagát tekintve éves szinten 19,2 millió forintnyi árut importáltunk Afganisztánból.
A magyar export – legalábbis a behozatalhoz képest – jelentősnek mondható, miután éves szinten 1,9 milliárd forint volt a Magyarországról Afganisztánba szállított áruk összértéke. Ez is tízéves átlag, mivel az ázsiai ország az utolsó helyek egyikén van azon a listán, amely a Magyarország számára fontos külkereskedelmi partnereket tartalmazza.
A két ország között olyan alacsony a külkereskedelmi aktivitás, hogy volt olyan év (2016), amikor négyszázezer forintnyi árut importáltunk. Ugyanez igaz a kivitelre is, 2019-ben 1,3 milliárd forintnyi összegben exportáltunk Afganisztánba, majd 2020-ra ez a szám megháromszorozódott, 4,2 milliárd forintra nőtt.
A magyar export legnagyobb tételei járművek és szállítási célú felszerelések, vontatók és félpótkocsik voltak, emellett gépeket és villamossági termékeket adtunk el Afganisztánban. Az ázsiai országból leginkább teakeveréket, sáfrányt és elektronikai cikkeket hoztak be Magyarországra. A csekély külkereskedelmi forgalom oka, hogy Afganisztán a világ egyik legszegényebb országa, fejletlen gazdasággal és infrastruktúrával.
Az afgán gazdaság legfőbb és legális kiviteli termékét a viszonylag alacsony intenzitással zajló mezőgazdaságban megtermelhető cikkek és a könnyűiparban előállítható ruhaalapanyagok teszik ki. A legjelentősebb bevételt a máktermesztés adja, igaz, ennek mértékét csak megbecsülni lehet.
Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) szerint 6,6 milliárd dollárt ért el az afgán ópiumgazdaság, miután a világ ópium- és heroinkereskedelmének nyolcvan százaléka Afganisztánhoz köthető. Az afgán GDP tavaly 19,8 milliárd dollár körül alakult, vagyis az illegális kábítószer-termelés a gazdaság hivatalos teljesítményének harmadát adhatja.
Afganisztán legnagyobb bevételi forrása – értékelhető agrárium és ipar nélkül – a nemzetközi segélyprogramokhoz és a külföldi katonai jelenléthez köthető. A Szabad Európa afganisztáni testvérlapja korábban egy nem nyilvános ENSZ-jelentésre hivatkozva azt írta, hogy a kabuli lakosság közel kilencven százalékának megélhetése kötődik a külföldi erők költéséhez.
„Nagyon finom megfogalmazás az, hogy Afganisztán segélyfüggő. Óvatos becslések szerint az ország bevételeinek a felét adják a nemzetközi segélyek” – mondta a Szabad Európának Csiki Varga Tamás, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa.
A Világbank legfrissebb, tavaszi kiadványa szerint a segélyek a bevételek 43 százalékára zsugorodtak, de volt olyan év, 2009, amikor a bruttó hazai termék (GDP) közel száz százalékát adták.
Csiki Varga Tamás szerint az afgán gazdaságban nincs alternatívája a külföldi segélyeknek, rövid távon nem helyettesíthetők. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) augusztus közepén jelentette be, hogy felfüggeszti az ázsiai országnak nyújtott pénzügyi segítségét, és így tett a Világbank is, amely szerdán zárolta az afganisztáni segély- és fejlesztési projektekre szánt összegeket a radikális iszlamista tálibok hatalomátvétele után.
Afganisztán jelentős ásványkincsvagyonnal rendelkezik. A G7 cikke szerint az ország jelentős réz-, arany-, kőolaj-, földgáz-, vasérc-, urán-, bauxit-, szén-, ritkaföldfém-, lítium-, króm- és cinklelőhelyekkel rendelkezik, amelyek értékét 2010-ben az amerikai kormány ezer milliárd dollárra becsülte.
A tálibok által megszerzett értékesebb amerikai hadifelszerelések
„Legalább tíz év kell ahhoz, hogy olyan infrastruktúra alakuljon ki, amely lehetővé teszi a nagyüzemi bányászatot” – mondta Csiki Varga Tamás. A szakértő szerint a kitermelő kapacitások mellett utakat, szállásokat is kell létesíteni, emellett a biztonságra is jelentős összegeket kell költeni.
Csiki Varga Tamás nem számít arra, hogy a kínaiak jelentős bányalelőhelyekre teszik rá a kezüket, mivel már 2008–2009 környékén megállapodtak az afgán kormánnyal egy több milliárd dolláros kitermelési projektről, de a mai napig nem történt semmi.
„A szomszédos Pakisztánban is igen gyakoriak a kínai munkások elleni terrortámadások. Afganisztánban még rosszabb a helyzet. A biztonsági helyzet stabilizálása nélkül nem fognak a nemzetközi, így a kínai beruházások sem beindulni” – mondta a szakértő, aki szerint Afganisztán most befektetési szempontból nem a legjobb terep.
