Az Európában betiltott orosz RT épp olyan módszerekkel operál, mint a magyar kormánymédia

Az orosz RT cikkének illusztrációja a magyar kormány Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert ábrázoló kampányplakátja

Nagyon tanulságos volt az az előadás, amelyet Stephen Hutchings tartott az orosz állami RT-ről. A brit szakértő ugyan végig az orosz propagandamédiáról beszélt, de sokszor úgy tűnt, mintha a magyar kormánymédia működését írta volna le. Az már csak hab a tortán, hogy az RT költségvetése megegyezik a magyar közmédia éves büdzséjével, mégis az egész világra kiterjedő médiahálózatot működtet.

Az orosz állami RT 2005-ben jött létre Russia Today néven, azzal a céllal, hogy a Kreml narratíváját közvetítse a külvilág felé, és javítsa Oroszország megítélését külföldön. Mára ugyanilyen fontos lett az RT céljai között a külföldi zavarkeltés is. Sőt az RT az orosz védelmi minisztérium eszköze az információs háborúban, de jelentőségét azért nem szabad túlbecsülni, mondta Stephen Hutchings.

Az RT mintegy harmincmilliárd rubelből gazdálkodik évente, ez szinte kizárólag állami forrásból érkezik. Ez a pénz Hutchings szerint hatalmas összeg, és csak a BBC World Service költségvetéséhez mérhető, és jóval több, mint a francia (France 24) vagy a német (Deutsche Welle) közmédia külföldi adásainak költségvetése. A brit szakértő azt nem tudhatta, hogy nagyjából ennyi pénzből gazdálkodik a magyar köztévé is, de ahogy később kiderült, nem ez az egyetlen hasonlóság a magyar közmédia és az RT között.

Van, ahol fontos tényező az RT

Ennyi pénzből az RT huszonkét szerkesztőséget működtet világszerte, majdnem háromezer embert foglalkoztat, közülük ezer újságíró, sorolta Hutchings az adatokat. Az RT összesen hét nyelven sugároz tévéadást, az orosz mellett angolul, németül, franciául, spanyolul, arabul, és már elindult egy kínai verzió is. Angol nyelvű csatornából mindjárt három is van (nemzetközi, Egyesült Királyság, Egyesült Államok), a spanyol adás pedig Dél-Amerikában is fogható, így összesen hétszázmillió háztartásban érhető el az orosz állami tévé adása.

Ez persze nem azt jelenti, hogy esténként több száz millió szempár tapadna az RT-re. Az 67,22 milliós Egyesült Királyságban három-négyszázezer nézőt ér el hetente. A 330 milliós Egyesült Államokban is csupán egy-kétmilliós a nézőtábor, ami ugyanúgy néhány ezrelékes közönségarányt jelent, mint az Egyesült Királyságban.

Stephen Hutchings az orosz média és kultúra szakértője, a Manchesteri Egyetem professzora és az Egyesült Királyság Társadalomtudományi Akadémiájának kutatója. Hurchings kutatócsoportja nemrég publikált egy tanulmányt az RT nemzetközi nyilvánosságban betöltött szerepéről. Ennek eredményeit mutatta be egy beszélgetésen, amelyet a bécsi Forum for Journalism and Media szervezett.


Teljesen más a spanyol és az arab RT helyzete, ezeknek az adásoknak komoly piaci részesedésük van Hutchings szerint. Latin-Amerikában 17 milliós nézettsége van az RT-nek, a Közel-Keleten pedig 11-12 milliós, amivel a régióban a második-harmadik legnépszerűbb csatornának számít. Hasonlóan nagy reményeket fűztek az oroszok a francia adás elindításához, ám Afrikában (ahol egyre több orosz érdekeltség van) még nem jött össze az áttörés.

Ami az RT internetes csatornáinak elérését illeti, ott már sokkal jobbak az RT számai. Az orosz állami adó csatornája volt az első, amely elérte az egymilliárd nézőt, és a különböző csatornái többmilliós feliratkozóval büszkélkedhetnek. Ugyanakkor a kattintások többsége nem a politikai tartalmakra érkezik. Hutchings arról beszélt ugyanis, hogy ezek a csatornák tele vannak kattintásvadász videókkal, celebekkel és bulvárműsorokkal. A szerkesztési elv az, hogy ha sikerül a nézőket becsalogatni a könnyed tartalmakkal, akkor majd az RT politikai tartalmaira is rákattintanak az emberek. Arra viszont egyáltalán nincs bizonyíték, hogy ez az elmélet valóban működne Hutchings szerint.

Az elmúlt napokban az Európai Unió betiltotta az RT tévéadásait, csütörtökre pedig a YouTube mellett a Facebook és a TikTok is blokkolta az RT felületeit Európában.

Saját szakértők, akik csak itt tűnnek fel

Saját hitelességének növelése érdekében az RT bevett módszere, hogy gyakran hivatkozik olyan szakértőkre, akik az elvárt narratívának megfelelő véleményt adják elő, valójában viszont egyáltalán nem szakértők, csak az orosz propagandamédiában szólalnak meg. Hutchings szerint az ilyen „szakértői” vélemények arra is alkalmasak, hogy ne az RT műsorvezetőinek kelljen megfogalmazniuk a sarkos véleményt – az Egyesült Királyságban még az RT-re is vonatkozik a pártatlan tudósítást előíró médiaszabályozás. Ennek alapján már eljárás is indult a csatornával szemben.

(Ezek a gyakorlatok a kormányközeli magyar médiából is ismerősek lehetnek. A könnyedebb tartalmak mellé csempészik be a politikai propagandát az olyan bulvárlapok, mint a Ripost vagy a Lokál, de az Origo is mind több bulvártartalmat közöl, és ne feledjük a TV2 celebekkel telitűzdelt show-műsorait sem. 2010 után pedig nemcsak egy sor „házi szakértő” tűnt fel egy sor kormányközeli médiában, de több olyan intézet is létrejött, amelyeknek szakértői szintén fontos szereplői a közmédiának és a kormánypárti kiadványoknak. A Szabad Európa által nyilvánosságra hozott hangfelvételek egyikén az MTVA csatornaigazgatója, Németh Zsolt arról beszél, hogy a köztévé műsorvezetőinek valóban óvatosan kell bánniuk a minősítő jelzők használatával. De ha valamiről mégis sarkosabb véleményt szeretnének megfogalmazni, akkor csak meg kell hívni egy megfelelő szakértőt – példájában a kormányközeli Alapjogokért Központ igazgatóját, Szánthó Miklóst említi Németh – aki már fogalmazhat határozottan.)

Margarita Szimonjan, az orosz állmi RT főszerkesztője

Bejáratosak a Kremlbe

Az RT-t egy szerkesztőbizottság irányítja, akik közül többen bejáratosak a Kremlbe, mondta Hutchings. Ilyen a most a 41 éves Margarita Szimonjan is, aki már 2005 óta áll az RT élén. (Ő szinte teljes felnőttkorát valamelyik orosz állami csatornánál töltötte. Az Európai Unió múlt heti szankciói rá is kiterjednek, nem férhet hozzá az Európában lévő vagyonához.) A szerkesztőbizottság hétről hétre összeül, és meghatározza, mi legyen az orosz média fő üzenete a következő időszakban. A politikailag kényes kérdésekben (az ukrajnai háború mellett ilyen volt például a szíriai háború vagy Szergej Szkripal megmérgezése) nem létezik a szerkesztői szabadság Hutchings elmondása szerint. Minden anyagnak egységesnek kell lennie, összhangban a Kreml hivatalos narratívájával. Ennek biztosítása a főszerkesztő legfontosabb feladata. Ugyanez vonatkozik természetesen a mostani ukrajnai háborúra is. Az RT is egy az egyben az orosz propagandát követve hadműveletekről beszél háború helyett, és arról értekeznek, hogy az Ukrajnában élő oroszok védelmében indult akcióról van valójában szó.

(Ez a módszer is ismerős a magyar kormánymédiából. A Magyar Nemzetnél például 2015-ig napi szintű egyeztetés volt a lapvezetés és a Fidesz médiafelelősei között. A köztévé munkatársai, valamint az MTI újságírói pedig legutóbb már arról számoltak be a Szabad Európának, hogy nem egyeztetések vannak politikusokkal, hanem utasításokat kapnak kívülről, és azoknak kell megfelelniük az újságíróknak és a szerkesztőknek. Itt elsősorban a politikailag kényes anyagokról van szó, ezek köre pedig egyre bővül, derül ki korábbi cikkeinkből.)

Hutchings arra is kitért, hogy az RT az orosz titkosszolgálatokkal is kapcsolatban állhat. 2014-ben például elsőként az RT hozott nyilvánosságra olyan hangfelvételeket, amelyeken ukrán politikusok európai uniós hivatalnokokkal beszéltek. A szakértő szerint ezek az anyagok csak a titkosszolgálatoktól juthattak el a szerkesztőséghez – ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ez a kapcsolat valószínűleg csak eseti, az RT mindennapi működését nem ez határozza meg. (Hasonló esetek előfordultak a magyar sajtóban is. A Magyar Nemzet épp a napokban közöl cikksorozatot egy, a nyomozó hatóságtól kiszivárgott vallomás alapján, amelyben MSZP-s politikusokat vádolnak korrupcióval. Szintén a kormánypárti laphoz kerültek olyan interjúfelvételek, amelyekből civileket és független újságírókat lejárató anyagokat állítottak össze és kezdtek közölni 2022 elején. Az Átlátszó szerint titkosszolgálati módszerekkel készültek a felvételek.)

Cél a zavarkeltés

A főszerkesztő és stábja a napi hírgyártásba nem folyik bele, annak felügyelete a helyi szerkesztőségvezetők feladata, akik szintén oroszok. Erre azért is van szükség, mert az egyéb politikai témákat érdemes a helyi közönségre szabni. Az RT célja ugyanis csak részben a Kreml üzeneteinek közvetítése, ugyanilyen fontos feladata a zavarkeltés és a fennálló hatalommal szembeni elégedetlenség szítása, fogalmazott Hutchings.

2019-ben is Ukrajna ellen hangoltak

Ezért fordulhat elő, hogy egyes országokban az RT adása inkább baloldali, máshol viszont a jobboldal témáit karolják fel – de az is előfordul, hogy oldalt váltanak, ha éppen arra van szükség. Így például Franciaországban felkarolták a sárga mellényesek erőszakba forduló tüntetéseit, az Egyesült Királyságban támogatták a brexitet (ami alapvetően jobboldali álláspont), de ugyanúgy nagy teret adtak a baloldali Jeremy Corbynnak, amikor úgy tűnt, hogy a megosztó politikusnak esélye lesz a Munkáspárt elnöki székére.

Kontraproduktívak lehetnek a szankciók

Hutchings megfogalmazás szerint az RT a védelmi minisztérium eszköze az információs háborúban, és a csatorna vállaltan nem is akar pártatlan lenni. Ilyen szempontból lehetne fenyegetésnek tekinteni az adásait. De valójában – főleg a nyugati világban – kevés embert ér el, így a közvéleményre gyakorolt hatása minimális. Minél többet beszélnek róla, annál jobban felerősödik a jelentősége. Így az RT tévéadásának Európából történő kitiltása is kontraproduktív lehet Hutchings szerint. Egyrészt csak jobban felerősíti az RT azon üzenetét, hogy a nyugati mainstream média el akarja hallgatni azokat az információkat, amelyekről ők beszélnek. Ráadásul az RT uniós tiltása ahhoz vezethet, hogy Oroszországban további külföldi csatornákat is betiltanak (ahogy az történt a német RT és a Deutsche Welle kapcsán év elején), így még kevesebb független hír jutna el az oroszokhoz. A tiltás tehát a kívánttal épp ellentétes hatást érhet el a kutató szerint.