Történelmi lépések az EU további bővítése felé

Ukrajna EU-tagjelölti státuszáért tüntetnek Brüsszelben az EU-s csúcstalálkozó kezdetén, 2022. június 23-án

Az EU állam- és kormányfői tagjelölti státuszt biztosítottak Ukrajnának és Moldovának, és megnyitották ezt a lehetőséget Georgia és Bosznia-Hercegovina előtt is. Bővítési nagyüzem volt Brüsszelben az uniós csúcstalálkozón, s bár történelmi döntések születtek, mégsem volt mindenki maradéktalanul elégedett. Közben francia javaslatra az együttműködés új formája körvonalazódik.

Miközben senki sem tagadja, hogy az EU-ban általánosan úrrá lett az úgynevezett bővítési fáradtság, soha nem látott módon és mértékben szeretne terjeszkedni az európai közösség. A geopolitikai színtér a Nyugat-Balkán és a volt a szovjet tagköztársaságok, ahol az erőforrásait éppen a háborúban felemésztő Oroszország, az erőforrásokban kimeríthetetlennek tűnő Kína és a nagyhatalmi ambíciókról soha le nem mondó Törökország is kiépítene európai hídfőállásokat. Mindeközben az EU egyszerre szeretne megmentője lenni ezeknek a keleti és a balkáni országoknak, de meg is akarja őrizni a jólétét és biztonságát. A júniusi EU-csúcs ennek az útkeresésnek a jegyében zajlott, ahol a történelmi döntések újabb, hosszú távú következményeket hoztak.

A folyamatot természetesen a háború gyorsította fel, békeidőben elképzelhetetlen, hogy egy ország tagfelvételi kérelme és a tagjelölti státuszról szóló – ráadásul pozitív döntés – között csak pár hónap telik el. Ez egyúttal bizonyítja azt is, hogy ha megvan a kellő politikai akarat, az EU igenis tud gyorsan dönteni, ahogy láttuk például a járvány alatti különböző gazdasági vagy egészségügyi döntések, illetve az Oroszországgal szembeni eddigi szankciók kapcsán. Bár, tegyük hozzá, a hatodik csomag elfogadását Magyarország igencsak döcögőssé tette, a hetedikről pedig hallani sem akar. Ha már az Orbán-kormánynál tartunk: a magyar álláspont szerint minden jelentkező országot minél hamarabb az EU-ban kell tudni, ez a hozzáállás azonban csak újabb feszültségek forrása lesz/lehet Kelet és Nyugat között.

Ehhez kapcsolódóan: Többször van különvéleménye az Orbán emberének tartott bővítési biztosnak

Balkáni kesergő

Edi Rama albán miniszterelnök igencsak költői képet festett az európai vezetők elé, amikor a szokásos uniós csúcs előtt megtartották az EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozót. Azt mondta ugyanis: el kell kerülni, hogy Európa olyan szerzetesek gyűjtőhelye legyen, akiknek szeme láttára omlanak le Konstantinápoly falai, miközben az angyalokról és szexről vitatkoznak. A balkáni vezetőket azért hívták Brüsszelbe, hogy kicsit ellensúlyozzák az ukrán–moldáv–georgiai hármas kapcsán megtett hétmérföldes lépteket. A Nyugat-Balkán integrációja ugyanis meg-megáll, sokszor sokáig nem történik semmi, az EU pedig csak szavakban hatékony, amikor arról van szó, hogy az integrációt fel kell gyorsítani. Kijelentésekből most sem volt hiány. A csúcstalálkozó zárkövetkeztetései között olvashatjuk, hogy „az Európai Unió kifejezi teljes és egyértelmű elkötelezettségét a Nyugat-Balkán uniós tagsági perspektívája mellett, és a csatlakozási folyamat felgyorsítását sürgeti”. Ehhez képest a folyamatnak talán a legnagyobb kárvallottja Észak-Macedónia, az ország, amely még a nevét is megváltoztatta, de ennek ellenére már közel 18 éve tagjelölt anélkül, hogy a csatlakozási tárgyalásokból akár egy fejezetet is megnyitottak volna. Ennek az oka Bulgária, amely nyelvi, identitásbeli okokból blokkolja az észak-macedón törekvéseket. „Méltányos ez Észak-Macedóniával szemben? Nem. Az elmúlt hónapokban nagy nyomás nehezedett Bulgáriára, ami történik, az a bulgáriai politikai válság eredménye, nem tehetünk úgy, mintha ez nem történt volna meg” – mondta Emmanuel Macron francia elnök, széttárva karjait.

Részsikert ért el azonban Bosznia-Hercegovina. Osztrák, horvát és szlovén nyomásra ugyanis felvillant számukra a tagjelöltté válás lehetősége. „Az Európai Tanács készen áll arra, hogy megadja a tagjelöltország-státuszt Bosznia-Hercegovinának, és e célból felkéri a bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a tanács részére a véleményében meghatározott 14 kulcsfontosságú prioritás végrehajtásáról, különös figyelmet fordítva azokra, amelyek jelentős reformcsomagot képeznek, annak érdekében, hogy az Európai Tanács visszatérhessen a kérdésre, és dönthessen róla – írják a zárókövetkeztetésekben. A bosnyákok házi feladata ehhez, hogy „mielőbb hajtsák végre és sürgősen véglegesítsék az alkotmányos és a választási reformot”.

Összességében azonban a balkáni vezetők üres kézzel távoztak, amit szomorúan vettek tudomásul. Edi Rama albán kormányfő azt mondta, megtesznek minden tőlük telhetőt, amit eddig is megtettek, de „nem fognak Godot-ra várni”.

Ehhez kapcsolódóan: Oroszország ismét csökkentette az európai gázszállításokat

Von der Leyen összefogást sürget a reformokhoz

Az előbbiekhez képes Ukrajna, Moldova és Georgia ügyében – ahogy a vezetők fogalmaztak – történelmi döntés született. Csütörtök kora este, a várnál talán valamivel korábban bejelentették, hogy a tagállami vezetők egyhangúlag úgy határoztak, hogy megadják a tagjelöltország-státuszt Ukrajnának és a Moldovai Köztársaságnak. Azt is eldöntötték, hogy az EU „készen áll arra, hogy megadja a tagjelöltország-státuszt Grúziának, amint megtörténik a bizottság Grúzia tagsági kérelméről szóló véleményében meghatározott prioritások kezelése”. Később Charles Michel, az Európai Tanács elnöke erről azt mondta, arra van szükség, hogy az ország kormánypárti és ellenzéki erői egyesítsék erőiket, és közösen kezdjenek hozzá a reformok elfogadásához, végrehajtásához. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke úgy fogalmazott, hogy ez a lépés az érintett országokat és az EU-t is erősíti. A három állam számára azért fontos ez, mert így szembe tudnak szállni „Oroszország imperialista törekvéseivel”, az EU pedig bizonyította egységét ezekben a nehéz időkben. Azt a bizottsági elnök sem tagadta, hogy nagyon hosszú még az út, amit meg kell tenniük a jelölt és jelölt jelölt országoknak, de ez a folyamat az EU számára is házi feladatot jelent.

Egyértelművé vált, amire fentebb már utaltunk, hogy a háború nélkül nem született volna meg ez a döntés. Emmanuel Marcon francia elnök így fogalmazott: „A döntés politikai, ezt teljes mértékben elismerem.” Azt sem tagadta, hogy nagyon nagy a különbség Európa két vége között, de szerinte „ha nem is fogunk egy házban lakni, attól még élhetünk egy utcában”.

Röviddel a határozat elfogadása után Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Maia Sandu moldáv miniszterelnök online csatlakozott az európai vezetőkhöz, kifejezték köszönetüket és elkötelezettségüket az európai jövő iránt.

Kívül tágasabb?

Május 9-én Emmanuel Macron mondott egy beszédet, amelyben megpendítette egy tágabb európai együttműködés lehetőségét. Egy olyan fórumot, amely magában foglalja azokat az országokat, akik már nem tagjai az EU-nak (Nagy-Britannia) és akik még nem azok (lásd az összes országot fentebb). Azóta már neve is van a javaslatnak: Európai Politikai Közösség. Erről is tárgyaltak az uniós vezetők, és a következőket szögezték le: A cél egy politikai koordinációs platform biztosítása az európai országok számára az egész kontinensen. A platform vonatkozhatna minden olyan európai országra, amellyel szoros kapcsolatokat tartunk fenn. A cél az lenne, hogy előmozdítsuk a politikai párbeszédet és az együttműködést a közös érdekeket érintő kérdések kezelése érdekében, hogy ezáltal megerősítsük az európai kontinens biztonságát, stabilitását és jólétét.”

Az államfők leszögezik, hogy nem valamiféle párhuzamos EU létrehozására törekednek, de mint jelezték, ez csak az első eszmecsere volt a témában. Az Európai Politikai Közösség gondolatát természetesen ismertették a balkáni partnerekkel is, akik kissé epésen megjegyezték, hogy ettől függetlenül nem mondanak le uniós szándékukról.

Ehhez kapcsolódóan: Árnyékot vet az EU–Nyugat-Balkán-csúcsra a bolgár belpolitikai válság